Kásler Miklós a Magyar Hírlapon keresztül jelentette be, hogy megszületett
„az elmúlt harminc év legátfogóbb egészségügyi programja”,
amely „hozzájárul az egészséges nemzet korszakának kiépítéséhez, a nemzeti egészségvagyon növeléséhez és a családpolitikai célok megvalósításához”. A miniszter szavai remekül illeszkednek abba a hurrá-retorikába, amit évek óta hallunk, hogy Magyarország jobban és jobban és még jobban teljesít; ezt a szónokok eddig szinte kizárólag a gazdaságra értették derűs szavaikban, most erre csatlakozott rá Kásler „az egészséges nemzet korszakának kiépítésével”.
Amivel többé-kevésbé azt sugallja, hogy akkora fene nagy a jólét nálunk, hogy e koncepció jegyében a kiváló szakrendelői és kórháziellátások mellett joggal lesznek elvárhatók mindenféle nívós gyógykúrák és szanatóriumi üdülések.
De nagyot téved, aki az „egészséges nemzet korszaka” alatt gyógyító tevékenységet ért.
Kásler szerint egészséges életkörülményeket kell teremteni, ki kell iktatni az életünkből azokat a tényezőket, amelyek betegséghez vezetnek.
„Ide sorolom a kémiai, fizikai, biológiai károsító tényezőket, a rossz életmódbeli szokásokat, a helytelen táplálkozást. Ebben rendkívül fontos szerepe van a nevelésnek, a szemléletváltásnak” – mondja a miniszter, ám arról egy árva szót sem szól, hogy ezt a bizonyos szemléletváltást letisztázta-e azzal a kormánnyal, amelynek ő is tagja.
Például ha „kémiai, fizikai és biológiai károsító tényezőket emleget” megkérdezte-e, hogy miért nincs Magyarországon a környezetvédelemnek felelőse; hogy miért fontosabb a „nemzeti pálinkastratégia” az alkoholizmus elleni küzdelemnél; hogy a honvédelmi államtitkár köszereplése miért a különféle pacalreceptek megosztására korlátozódik, hogy...
Reggelig sorolhatnánk, hogy Kásler tervét miért nem lehet a nemzeti együttműködés rendszerébe beilleszteni, és nemcsak a kormányszinten piedesztálra emelt alkoholfogyasztás és helytelen táplálkozás miatt.
A nemzeti együttműködés rendszeréhez ugyanígy hozzátartozik az az alattvalói attitűd is, ami állandó „készenlétet” igényel, és ami kikerülhetetlenül folyamatos stresszel jár, rosszabb esetben paranoiával. Különben könnyű úgy nagy ívű szólamokkal előállni, hogy a jövőt emlegetjük. Márpedig úgy tűnik, hogy Kásler nem a felnőttekkel, pláne az idősebbekkel, számol.
„Egy családbarát kormány tagjaként, a családokért is felelős miniszterként és nem utolsósorban szülőként, nagyszülőként is a gyermekek egészsége a legfontosabb számomra, amely egyben meghatározó a jövő szempontjából is” – mondja, hozzátéve, hogy „a rendeleteken,törvényeken kívül, például
az iskolai nevelés révén is olyan körülményeket kívánunkteremteni,
hogy az egészséget károsító tényezőket csökkentsük, illetve ne szerepeljenek az életünkben”. Amúgy nem Kásler találta fel a spanyolviaszt, Kádár alatt is voltak hasonló egészségprogramok. Az idősebbek talán még emlékeznek a hetvenes évek „Edzett ifjúságért” mozgalmára, ami hasonló célokkal indult, sőt ugyanekkor bevezették a munkahelyi testnevelést is.
De akkoriban sem volt ember, aki komolyan vette volna a felülről elrendelt testmozgást, bizonyos, hogy az „egészséges nemzet korszakát” sem lehet rendeleti úton bevezetni. Az ilyesmi kizárólag arra jó, hogy elterelje a figyelmet a hazai egészségügyben uralkodó állapotokról. No meg arról, hogy az emberek jelentős része inkább egészségesnek hazudja magát, csak ne kelljen állami kórházba kerülnie.
(Borítóképünkön: Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere beszédet mond a Magyar Kórházszövetség XXXI. kongresszusán Egerben 2019. április 10-én. MTI/Komka Péter)
