Kutyáktól tanulni nem szégyen – Lázár János üzeni: Bekaphatod, nép!

  • narancs.hu
  • 2014. május 22.

Narancsblog

Lázár János fácánra megy! Két napig Csehországban, 23 millió forintért. De kicsit meg van sértődve, hogy mér’ fáj ez a magyarnak, ha egyszer neki oly erősen a szenvedélye, hogy egy darabig nem tud lejönni róla.

„A politikus azt mondta, tisztában van azzal, hogy a vadászat ellenérzést vált ki a magyar társadalomból, így ez politikai karrierjének is árthat. Többen ezért javasolták is neki, hogy hagyjon fel a szenvedélyével. »Én ebben nem látok szégyellnivalót« – fogalmazott. Hozzátette: viseli annak a következményeit, amit szenvedélye okoz. »Egyelőre nem tudok leszokni róla« – mondta. Arról is beszélt, hogy a vadászatra soha nem áldozott közpénzt, ennek költségeit mindig saját maga állta” – írja az origo.

„Ellenérzést vált ki a magyar társadalomból” – mondja ez a himpellér, majd hozzáteszi, hogy viseli a következményeit. Milyen következményeit viseli? Lázár Jánosra nézvést ma Magyarországon csupán egyvalaminek lehetne következménye, jelesül annak, ha valami Orbán Viktorból „váltana ki ellenérzést”. A társadalom momentán tehet egy szívességet Lázár Jánosnak. Hisz mit tehet a társadalom Lázár Jánossal? Körülbelül semmit: nem olyan a rendszer. Kimenjünk tán az utcára, hogy ne vadásszá’ már, mert bármit csinálsz, bármennyi pénzt bokázol is el, akkor is ugyanaz a sutyerák táskacipelő szolga maradsz, aki mindig is voltál. Nem megyünk, nem megy ki senki ezért az utcára. És ezt pont Lázár János tudja a legjobban (meg a gazdi), ezért bele is mondja az ellenérzéstől terhelt népe arcába, hogy egyelőre nem tud leszokni róla. Mennyen mindenki a dolgára. Majd, ha másnak lesz kétharmada, akkor talán visszaveszek egy kicsit, de egyelőre nekünk, nekem meg a főnöknek van kétharmadunk, úgyhogy: lábhoz!

S mikor ezt kimondja, látá, hogy nem szakad le a plafon. S rögtön vérszemet kap, mint minden ilyen izzadós tenyerű parvenü, s kivágja az adu ászt, hogy ő még soha nem áldozott közpénzt a szenvedélyére. Mármost Lázár János még az alsógatyáit is közpénzből veszi. Lázár Jánost a magyar nép fizeti. Vagy rosszul tudjuk? Ja persze, odaadjuk neki a pénzt, aztán ő azt csinál vele, amit akar. Ő kérkedni akar, megmutatni, hogy neki ezt is, azt is szabad, s akinek meg nincsen semmije, az annyit is érdemel. S aki nem akar gyors kocsit a segge alá, az nem is férfi, meg az untig ismert összes hülyesége. Meglehet, lesz ebből még gyorskocsi, kisvadász…

De ne tessenek aggódni, tisztelt adófizetők, jó helyre megy Lázár fizetése, gondoljanak csak bele, biztos tanul valamit azokon a vadászatokon, amivel hasznára lehet nemzetének. Ha mástól nem, hát a kutyáktól. Így, ha mondjuk Orbán Viktor eldob egy csontot vagy labdát, Lázár könnyen visszahozza.

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.