Hiába fenyegettek – a Fidesz harkányi bukásáról

  • narancsblog
  • 2013. március 11.

Narancsblog

Nyolc szavazat, nem több. Ennyivel nyert tegnap este a harkányi időközi polgármester-választáson a függetlenként induló Imri Sándor (címoldali képünkön) a fideszes Baksai Tamással szemben. (Imrivel szemben a képviselők decemberben bizalmatlansági indítványt nyújtottak be, de a polgármester nem mondott le, így a képviselő-testület feloszlatta önmagát – a háttérről lásd korábbi cikkünket itt.) Nyolc szavazat, az szinte semmi a közel kétezer voks közül, százalékban alig mérhető fölény. Ráadásul Imri – aki a korábbi polgármester is volt – sokat rontott a legutolsó voksolás óta, mert két és fél évvel ezelőtt a mostani szavazatok több mint másfélszeresét zsebelte be, és ezzel simán verte a fürdővárosból kirobbanthatatlannak tűnő addigi, fideszes polgármestert. Azt, hogy most csak paraszthajszállal volt jobb legújabb kormánypárti ellenfelénél, valamelyest magyarázza persze, hogy polgármesterként csupán részsikereket ért el, a brutálisan eladósodott település alapproblémáját azonban nem tudta megoldani – nem mintha ez módjában állt volna egyetlen másodperc erejéig is.

Győzelme így inkább meglepetés, mivel jó eséllyel lehetett azt várni, hogy a választók vasárnap megválnak tőle, hiszen a csőd szélén álló város vezetésének ő volt a szimbóluma. Kapott is hideget-meleget a képviselőtársaitól, bár mindez eltörpült a Fidesz sajátos kampánytechnikája mellett.

Ez utóbbi lényegét jelenlegi ismereteink alapján a következőképp tolmácsolnánk: „Figyeljetek már kicsit, harkányi suttyók! Van ez a böszme nagy adósságotok, tudjátok, amit még mi hoztunk össze 2010 előtt, de nem ez a lényeg, hanem hogy tényleg rohadt nagy, és a büdös életben nem tudjátok majd kifizetni. Egyedül? Szórakoztok? Csak hogy értsétek a volument: minden lakosra, csecsemőtől a nyugdíjasig jut nettó egymillió-kétszázezer. Keserű, mi? Nem baj, segítünk. Csak mi tudunk. Szavazzatok ránk, mert akkor végre lesz sikeres pályázat, ami valamiért most már évek óta nincs. Ja, meg van már idén ez az adósságátvállalás-projekt, de kagylózzatok kicsit: ez csak akkor jár ám, ha mi adjuk a polgit. Ja, bizony. Miért, miért, hagyjuk most a részleteket, ez bonyolult dolog, az viszont aljas rágalom, hogy így akarunk bizniszt csinálni a fürdővel, hogy kiárusítanánk. Ugyan már, ez olcsó szöveg, külvárosi packázás (szétpereljük, ha ezzel jön valaki). És mi most nem zsarolunk. Ez fontos! Ez nem zsarolás! Ez a ti érdeketek! A harkányiaké. Jó, akkor üzlet, de nem zsarolás! Nagy különbség! Mindezt nem kell egyből megérteni, ez nem földi matematika, megértitek majd később, amikor jó lesz már itt minden, baranyai tündérmese (fairytale of Baranya, baszd meg!), csak szavazzatok jól, az isteneteket.”

Ezek után mindenki számára világos lehet, hogy a harkányi szavazópolgárok többsége alighanem megtébolyult. A fenti nyájasság ellenére nem kértek se a helyi Fideszből, se a kormány jóindulatából – utóbbi emlegetése távolról sem csúsztatás, hiszen a Népszabadság értesülése szerint pár nappal a voksolás előtt maga Varga Mihály, a friss nemzetgazdasági miniszter járt a helyszínen jobb belátásra bírni a lakosokat. Hát, nem sikerült.

Pontosan megtudni azonban nem fogjuk, miért is nem. Bizonyosan voltak olyanok, akik valamiért még mindig ragaszkodnak Imrihez, mások talán felháborodtak annak nyílt cinizmusán, ahogy a Fidesz fel akarta használni az adósságátvállalást, és voltak olyanok, akik még emlékeztek arra, hogy az ötmilliárdos adósságot jórészt a fideszes vezetés hozta össze. S a helyi országgyűlési képviselő, a Fidesz megyei elnöke, Tiffán Zsolt sem túl népszerű arrafelé – kár volt mostanában sokat mutatkoznia Harkányban.

De mit remélhet most ez a makacs kisváros? Sok jót biztosan nem. „Harkány húsz évig volt a Fidesz bástyája 2010 előtt. Talán konzekvenciákat kellene levonni az illetékeseknek, hogy ez miért változott meg, és nem erővel kellene visszaállítani a régi viszonyokat. Azzal ugyanis nem megy” – így egy helyi képviselő, aki arra céloz, hogy Harkány 2010 óta gyakorlatilag fölöslegesen adja be a pályázatokat. Ám az, hogy mi lesz hosszú távon Harkány sorsa, talán mégsem tegnap dőlt el, hanem majd bő egy év múlva, áprilisban fog. És ezt a szavazók is tudták. Addig ugyan tiltólistán lesznek – még ha a régi-új polgármester most békét is hirdet, sőt optimista –, utána azonban változhat a helyzet. Már ha a példájuk ragadós lesz szerte az országban.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.