Nyolc szavazat, nem több. Ennyivel nyert tegnap este a harkányi időközi polgármester-választáson a függetlenként induló Imri Sándor (címoldali képünkön) a fideszes Baksai Tamással szemben. (Imrivel szemben a képviselők decemberben bizalmatlansági indítványt nyújtottak be, de a polgármester nem mondott le, így a képviselő-testület feloszlatta önmagát – a háttérről lásd korábbi cikkünket itt.) Nyolc szavazat, az szinte semmi a közel kétezer voks közül, százalékban alig mérhető fölény. Ráadásul Imri – aki a korábbi polgármester is volt – sokat rontott a legutolsó voksolás óta, mert két és fél évvel ezelőtt a mostani szavazatok több mint másfélszeresét zsebelte be, és ezzel simán verte a fürdővárosból kirobbanthatatlannak tűnő addigi, fideszes polgármestert. Azt, hogy most csak paraszthajszállal volt jobb legújabb kormánypárti ellenfelénél, valamelyest magyarázza persze, hogy polgármesterként csupán részsikereket ért el, a brutálisan eladósodott település alapproblémáját azonban nem tudta megoldani – nem mintha ez módjában állt volna egyetlen másodperc erejéig is.
Győzelme így inkább meglepetés, mivel jó eséllyel lehetett azt várni, hogy a választók vasárnap megválnak tőle, hiszen a csőd szélén álló város vezetésének ő volt a szimbóluma. Kapott is hideget-meleget a képviselőtársaitól, bár mindez eltörpült a Fidesz sajátos kampánytechnikája mellett.
Ez utóbbi lényegét jelenlegi ismereteink alapján a következőképp tolmácsolnánk: „Figyeljetek már kicsit, harkányi suttyók! Van ez a böszme nagy adósságotok, tudjátok, amit még mi hoztunk össze 2010 előtt, de nem ez a lényeg, hanem hogy tényleg rohadt nagy, és a büdös életben nem tudjátok majd kifizetni. Egyedül? Szórakoztok? Csak hogy értsétek a volument: minden lakosra, csecsemőtől a nyugdíjasig jut nettó egymillió-kétszázezer. Keserű, mi? Nem baj, segítünk. Csak mi tudunk. Szavazzatok ránk, mert akkor végre lesz sikeres pályázat, ami valamiért most már évek óta nincs. Ja, meg van már idén ez az adósságátvállalás-projekt, de kagylózzatok kicsit: ez csak akkor jár ám, ha mi adjuk a polgit. Ja, bizony. Miért, miért, hagyjuk most a részleteket, ez bonyolult dolog, az viszont aljas rágalom, hogy így akarunk bizniszt csinálni a fürdővel, hogy kiárusítanánk. Ugyan már, ez olcsó szöveg, külvárosi packázás (szétpereljük, ha ezzel jön valaki). És mi most nem zsarolunk. Ez fontos! Ez nem zsarolás! Ez a ti érdeketek! A harkányiaké. Jó, akkor üzlet, de nem zsarolás! Nagy különbség! Mindezt nem kell egyből megérteni, ez nem földi matematika, megértitek majd később, amikor jó lesz már itt minden, baranyai tündérmese (fairytale of Baranya, baszd meg!), csak szavazzatok jól, az isteneteket.”
Ezek után mindenki számára világos lehet, hogy a harkányi szavazópolgárok többsége alighanem megtébolyult. A fenti nyájasság ellenére nem kértek se a helyi Fideszből, se a kormány jóindulatából – utóbbi emlegetése távolról sem csúsztatás, hiszen a Népszabadság értesülése szerint pár nappal a voksolás előtt maga Varga Mihály, a friss nemzetgazdasági miniszter járt a helyszínen jobb belátásra bírni a lakosokat. Hát, nem sikerült.
Pontosan megtudni azonban nem fogjuk, miért is nem. Bizonyosan voltak olyanok, akik valamiért még mindig ragaszkodnak Imrihez, mások talán felháborodtak annak nyílt cinizmusán, ahogy a Fidesz fel akarta használni az adósságátvállalást, és voltak olyanok, akik még emlékeztek arra, hogy az ötmilliárdos adósságot jórészt a fideszes vezetés hozta össze. S a helyi országgyűlési képviselő, a Fidesz megyei elnöke, Tiffán Zsolt sem túl népszerű arrafelé – kár volt mostanában sokat mutatkoznia Harkányban.
De mit remélhet most ez a makacs kisváros? Sok jót biztosan nem. „Harkány húsz évig volt a Fidesz bástyája 2010 előtt. Talán konzekvenciákat kellene levonni az illetékeseknek, hogy ez miért változott meg, és nem erővel kellene visszaállítani a régi viszonyokat. Azzal ugyanis nem megy” – így egy helyi képviselő, aki arra céloz, hogy Harkány 2010 óta gyakorlatilag fölöslegesen adja be a pályázatokat. Ám az, hogy mi lesz hosszú távon Harkány sorsa, talán mégsem tegnap dőlt el, hanem majd bő egy év múlva, áprilisban fog. És ezt a szavazók is tudták. Addig ugyan tiltólistán lesznek – még ha a régi-új polgármester most békét is hirdet, sőt optimista –, utána azonban változhat a helyzet. Már ha a példájuk ragadós lesz szerte az országban.
