Újabb fordulópontjához érkezett a Horthy-reneszánsz, immár elérte Budapestet, a bűnös várost is. Tér egyelőre nem viseli a kormányzó nevét, de a Horthy név ott díszeleg emeletnyi méretben a Nyugati téri irodaház, a hajdani Skála Metro falán, ahol az épületben székelő Libri Kiadó hirdeti – nagyon helyesen – friss könyvpiaci slágereit. Ezúttal Natalija Nyikityina Hazatérek hozzád című regényének, egy kitalált magyar pilóta második világháborús történetének könyvborítója díszíti a teret, rajta a marketingszempontból mindig előnyös híresség ajánlásával. A kortárs magyar irodalom ügyét is szívén viselő – Téreyt, Papp Sándor Zsigmondot, Závada Pétert megjelentető – kiadó gróf Horthy Istvánné ajánlását tartotta alkalmasnak e feladatra.
Fotó: Narancs
Horthy Istvánné Edelsheim-Gyulai Ilona neve nem lehet ismeretlen a magyar olvasók előtt, jóllehet a 95 éves, elragadó öregasszony mindeddig nem kalandlektűrök borítóján vitézkedett. Horthy Miklós kormányzó menye évi egy vagy két alkalommal szokott felbukkanni a jobboldali sajtóban, mindig olyankor, amikor a Horthy-rendszer lendületes átszínezése, a kép csúnyább részleteinek kiradírozása, vagyis a történelemhamisítás a hőn vágyott cél. Ennek a törekvésnek ő az egyik legfőbb legitimálója, mintegy kabalafigurája, hiszen szemtanúról van szó, akinél közelebbről és behatóbban csak kevesen (talán a híres fehér ló jöhetne még szóba) vizsgálhatták a délceg kormányzó alakját. Megbízhatóan perverz interjúi szerint Horthy Miklósnál nem létezett lelkesebb filoszemita ebben az országban: a kormányzó voltaképp külön báltermet díszített fel szívében a zsidóknak. Két évvel ezelőtt egy előadásában hozzáteszi: „Arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy sok környező országból éppen hogy Magyarországon leltek menedékre a zsidó származású lakosok.” Ezt ugyan az úgynevezett hontalan (magyar állampolgársággal nem rendelkező), 1939 és 41 között a nácik elől hazánkba menekült német, szlovák, osztrák, lengyel és cseh zsidók alighanem kicsit másképp látták, őket azonban lehetetlen megkérdezni, mert a magyar hatóságok 1941 nyarán a vendég- és szomszédszeretet jegyében szinte mindegyiküket Ukrajnába deportálták, ott pedig átadták a tömeget (mintegy 18 ezer embert) az SS-nek, melynek keretlegényei Kamenyec-Podolszkij környékén 90 százalékukat két nap alatt agyonlőtték. Olyan nőről van szó, aki Becsület és kötelesség című, bő tíz éve megjelent emlékirataiban, vagyis még visszatekintve sem érti, vajon miért tűntek el a tehetséges rendezők a magyar filmgyártásból a második világháború kirobbanása után. Aki (pontosan úgy, mint szellemi nővére, a szörnyeteg Leni Riefenstahl) a világháborút követően életprogramjául azt választotta, hogy mindig, mindenhol teljesen hülyének tetteti magát. Akinek mozgatórugóiról ezt állította Nádas Péter a Becsület és kötelességről írott nagyszabású, feledhetetlen elemzésében: „Inkább a hűség, mint a józan ész. Inkább az esztelenség, mint a gondolkodás.”
Nos, a gondolkodásról ezúttal a Libri Kiadó munkatársainak is eredményesen sikerült lemondania. Marketingszempontból persze minden bizonnyal jogos döntést hoztak, hiszen Horthy – akár Miklós, akár Istvánné – ma nagyon megy. A Horthy-márka ím, elérte a minőségi könyvkiadást is és a Nyugati teret. Reméljük, jól fog fogyni Imre, a jóravaló, szerény fiú, az orosz frontra kivezényelt magyar pilóta és Olga, az egyszerű orosz parasztlány regénye. Bízzunk a hatalmas betűkkel kiplakátolt matróna szavaiban, aki – idézzük a hivatalos szinopszist – a következőképpen ajánlja a „magyar turul és az orosz tűzmadár” szerelmes regényét: „Adja a Mindenható, hogy ez a könyv hozzájáruljon nemzeteink összefogásához és egy igazságos jövő kialakulásához.”
