„Hvala Lőrinc!” – biztos nagy segítség a családoknak a magyar pénzből épült horvát stadion

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 13.

Narancsblog

Az újabb szép magyar sikerről ötvenes éveket idéző tudósításban számolt be Orbán Viktor kedvenc újságja. 

„A horvátok sikere persze a horvátoké, de egy kicsit úgy érezzük, hogy abban mi is benne vagyunk, hiszen az a régió dicsősége is, még hogyha a horvát zászlót kell is most a magasba emelni” – nyilatkozta a 2018-as labdarúgó világbajnokság idején Orbán Viktor, azt is megjegyezve, hogy a horvátok végeredményben „a mi kutyánk kölykei”, mert ugyanazt a „Duna-menti futballkultúrát képviselik”, mint a magyarok, jelentsen az bármit. Ám mivel a nyilatkozat idején a BL-selejtezőben az akkor MOL-Vidinek nevezett magyar bajnokcsapat épphogy leikszelt a luxemburgi bajnokkal, Orbán kénytelen volt bevallani, hogy még sok tanulnivalónk van a horvátoktól.

A miniszterelnök nem részletezte, hogy e tanulást hogyan képzeli, de ekkorra már saját horvát focicsapata volt; két évvel korábban Mészáros Lőrinc afféle mentőangyalként jelent meg Eszék egén, hogy jelentős tulajdonrészt szerezve megmentse a helyi focicsapatot, az NK Osijeket – elsősorban azzal, hogy kifizette a klub adósságait.

Egy évvel később viszont már sokkal nagyratörőbb tervekről lehetett hallani. Legfőképp arról, hogy Horvátország nemzeti stadionját szeretnék Eszéken felépíteni, emellett edzőközpontot és futballakadémiát is létesítenének, utóbbit a magyar kormány támogatná évi egymilliárd forinttal, abból a keretből, amit a környező országok magyarlakta területeinek sportprojektjeire szánnak. Az senkit nem izgatott, hogy Eszéken a magyarok lakossági aránya az 1 százalékot sem éri el. Sőt, amikor Orbán 2019-ben látogatást tett Eszéken, már szóba sem kerültek a határon túli magyarok.

„Teljesen más szintre emeltük a város futballját, olyanra, melyet Eszék megérdemel”

– jelentette ki a miniszterelnök, hozzátéve azt, hogy először meg kell teremteni a megfelelő feltételeket.

Nos, úgy tűnik, hogy e feltételek leglátványosabb elemét, az új stadiont sikerült most tető alá hozni – mindenféle Mészáros Lőrinchez köthető cégek, s végeredményben a magyar kormány hathatós támogatásával. Noha az eredeti tervet, hogy az NK Osijek otthona legyen a horvát „népstadion”, kissé lejjebb adták, hisz’ az aréna befogadóképessége csak 13 ezer fős, nem panaszkodhatnak az eszéki szurkolók: Horvátország legmodernebb stadionja épült, az egyetlen az országban, ahol teljesen fedett a nézőtér.

Ám ezzel együtt is a hétvégi, stadionavató Eszék–Felcsút (NK Osijek–Puskás Akadémia) gálameccsről, amelyet kevesebb mint fél ház – 4000 ingyenjegyes – előtt játszottak le, nem a horvát sajtó számolt be aprólékos részletességgel, hanem Orbán Viktor kedvenc napilapja.

A Nemzeti Sport ötvenes éveket idéző beszámolójában külön is kihangsúlyozták, hogy „a stadion száz százalékban magyar pénzből, részben magyar állami támogatásból épült”, és hogy „a barátság napján” lejátszott mérkőzés előtt köszöntötték Mészáros Lőrincet, aki a Mészáros és Mészáros Kft.-n keresztül mezszponzorként is támogatja az egyesületet.

„»Hvala Lőrinc! Hvala Puskás!« (Köszönjük, Lőrinc! Köszönjük, Puskás!) – volt olvasható a pálya körüli hirdetőtáblákon nagy betűkkel”

– írta nagy lelkesen a lap, úgy tálalva az eseményt, mintha a magyar adófizetőknek nem is lenne köze az egészhez. És akiknek a többségéhez valószínűleg el sem jut az a felismerés, hogy megint csúnyán rászedték őket. Most éppen egy olyan stadionnal, amelyhez még annyi közük sincs, hogy esetleg szurkolóként látogassák.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.