Kásler Miklós meghirdette a kormány új egészségpolitikáját: „Ne tessék megbetegedni!”

  • narancs.hu
  • 2018. december 15.

Narancsblog

A rendelő alapkövét pedig örök nyugalomba helyezte.

Tegnap ünnepélyesen letették az alapkövét a X. kerületi Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet területén épülő új szakrendelőnek. Az eseményen Kásler Miklós volt a vezérszónok, ami azért érdekes, mert egy ilyen horderejű rendezvényen nem a miniszter szokott alapkövet ünnepelni, de még a kerületi polgármester sem, jó, ha az intézmény vezetője megvendégeli pogácsával, ásványvízzel az újonnan érkezett építőket.
Már csak azért sem kellett volna a jobb helyeken hétköznapi eseményhez csúcsminisztert kirendelni, mert amit Kásler elmondott az MTI tudósítása szerint, csak

annak a folyamatos mellébeszélésnek az újabb fejezete,

amit évek óta hallunk, és aminek viszont nem ő, hanem Balog Zoltán volt a nagymestere. Arról van szó ugyanis, hogy ezekben a beszédekben az illetékes miniszter – hívják Káslernek, Balognak vagy dr. Bubónak – figyelmen kívül hagyja azokat a tényeket, amikkel nap mint nap találkozhat a lakosság nagyobbik része, amelyik kénytelen az ingyenesnek hazudott betegellátást igénybe venni; helyette csak a számokkal dobálózik és a boldog jövőről hadovál. Tegnap például Kásler arról beszélt, hogy a kormány az elmúlt években „500 milliárd forintot fordított a vidéki egészségügyi ellátás fejlesztésére, az Egészséges Budapest Program keretében pedig további 700 milliárd forintos állami forrás áll rendelkezésre a közép-magyarországi régió egészségügyi ellátásának javítására”, ami akkor hangozna szépen, ha azok, akik elolvassák, vad bólogatásba kezdenének.
Ismer valaki ilyet?
Tulajdonképpen már ennyi is elég lenne, hogy kinyíljon a bicska azok zsebében, akik megszenvedték a hazai közgyógyot, ám Kásler a sok-sok láthatatlan milliárdhoz még azt is hozzátette, hogy

„az épület csak a szükséges feltételt jelenti, de nem elégséges, mert a gyógyítás lényege a beteg és az orvos közötti bizalmi kapcsolat”.

Hogy mit értett ez alatt, az nem egészen világos. Ha azt, hogy az ilyen állítólagosan nagyszerű egészségügyi infrastruktúrában az orvosok is legalább annyira elégedettek, mint a kormány emberei, akkor Kásler hülyének nézi egykori kollégáit. Ha viszont „bizalom” alatt azt értette, hogy senkinek ne jusson eszébe hálapénzt adni, akkor megint csak az egész lakosságot.
Az viszont már

nemcsak hülyének nézés, hanem sokkal súlyosabb,

hogy miniszter azt is kijelentette, hogy „a kormány új egészségpolitikát alapoz meg azzal, hogy a figyelem a betegségek megelőzésére irányul, mert a cél az, hogy a betegséget okozó tényezőket kiiktassuk az életünkből”.
Mondhatják erre, hogy nem várható el egy ünnepi eseményen a negatívumokat emlegetni, ám legalább ennyire illetlen hatásvadász, cinikus húrokat pengetni. Igen cinikus, hiszen Kásler ugyanannak a kormánynak tagja, melynek egyik államtitkára a minap beszélt arról, hogy kormányfeladat a mértékletes pálinkafogyasztás ösztönzése, nem beszélve arról, hogy Kásler „megelőzés-szövege” leginkább a stadionépítéseket és egyéb felesleges sportberuházásokat teszi legitimmé.
A legvisszataszítóbb mégis az, hogy e szólammal Kásler mindazokat megalázza, akik már rég túl vannak azon, hogy megelőzzenek; akik csak annyit várnak el – ami egyébként állampolgári joguk is –, hogy ne érezzék magukat páriának csak azért, mert betegek. De sokan ennyit sem várnak el. Csak azt, hogy emberhez méltón bánjanak velük.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.