Inkább ártunk a nőknek is, csak a menekülteknek és a melegeknek nehogy jobb legyen

  • narancsblog
  • 2016. március 10.

Narancsblog

Ez így szarul hangzik? Oké, akkor a rasszizmust és a homofóbiát hívjuk inkább a nemzeti szuverenitás védelmének! Narancsblog az „igazi” brüsszeli vétóról.

Az Európai Unió foglalkoztatási és szociális tanácsának hétfői ülésén a magyar kormány leszavazta a nemek közötti egyenlőségről és az LMBTI (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális) emberek jogainak előmozdításáról szóló állásfoglalásokat – adta hírül Jávor Benedek, a PM európai parlamenti képviselője. A minisztérium gyorsan helyesbített. A kormány nagyon is elkötelezett a női egyenjogúság mellett, de az erről szóló döntést „összekapcsolták egy olyan dokumentumnak a tárgyalásával, amely az LMBTI személyek jogainak és lehetőségeinek az erősítéséről szól”. Skandalum!

Az LMBTI-dokumentumot a kormány állítólag „a tagállamok szuverenitásával összefüggő aggályok” miatt nem tudta támogatni. Közelebbről azért nem, mert „számunkra elfogadhatatlan egy olyan uniós politikai döntés, amely közvetlenül vagy közvetve gyakorol nyomást Magyarországra, hogy vizsgálja felül a családjoggal kapcsolatos alapvető értékeit”.

Forever alone, in the dark

Forever alone in the dark

Fotó: MTI/EPA

Maga az állásfoglalás tervezete amúgy egy sima politikai deklaráció, sem közvetett, sem közvetlen nyomásgyakorlást nem tartalmaz. Sőt a szöveg kifejezetten megemlíti, hogy az Európai Bizottság „maradéktalanul tiszteletben tartja a tagállamok értékrendjét, alkotmányos hagyományait, a családjog terén meglévő hatásköreit”. Szó nincsen a melegházasság, az azonos nemű párok örökbefogadásának engedélyezéséről vagy egyéb keresztény-konzervatív rémképekről. A tanács tulajdonképpen az „LMBTI-személyek egyenlőségének előmozdítását célzó intézkedések” című bizottsági dokumentumot üdvözölte volna, ha a magyarok nem ellenkeznek. De még ebben a dokumentumban sincs semmi durvaság, a bizottság 2019-ig összesen kettő darab jogalkotási aktust irányoz elő az egyenlő bánásmód és a szexuális kisebbségek unión belüli mobilitásának elősegítésére.

Az EUobserver hírportál szerint Orbánékat valójában az zavarta, hogy az Európai Bizottság idén nyáron saját hajóval kíván részt venni az amszterdami melegfelvonuláson. A melegfelvonulás ugyan nem jelenik meg a tanácsi következtetések tervezetében és a bizottsági stratégiában sem, de egy közérdekű adatigénylésre adott válaszból úgy tűnik, hogy a bizottság tényleg a stratégiában lefektetett kommunikációs kampány részeként kezeli az eseményt. Bár a magyar médiában ez terjedt el, a tanács állásfoglalásának hiánya aligha tudja megakadályozni Junckeréket a felvonulásban, mivel a Pride-részvételről a bizottság saját hatáskörben döntött, még decemberben. Inkább arra tippelnénk, hogy a kormány belső használatra buziuniózna egy ízeset a nyáron, ezért tartózkodik minden olyan lépéstől, amelyet a bizottsági részvétel jóváhagyásaként lehetne interpretálni. Hogy eközben hátráltatják az egyenlő bánásmódról, a nők és férfiak egyenlőségéről szóló fontos uniós jogszabályok elfogadását is, az kevéssé hatja meg a fideszes fiúkat.

Itt említenénk meg, hogy fideszes EP-képviselők nőnapon leszavaztak egy európai parlamenti jelentést is, amely a menekült és menedékkérő nők helyzetének javítására hívta fel a bizottságot (a jelentés ettől függetlenül átment a parlamenten). Pelczné Gáll Ildikó nyilatkozata szerint ő is érzékeny a nők és a fiatal lányok problémáira, de a jelentés „beavatkozik a tagállamok kompetenciájába”. Emlékezhetünk arra is, hogy a kormány tavaly ősszel a menekültkvótákra az ország szuverenitását védelmezve mondott nemet.

Nem nehéz rámutatni, hogy ha valóban csak hatásköri problémákról lenne szó, a kormány önkéntesen fogadna be menekülteket, maga intézkedne a táborokba érkező nők érdekében, és azt javasolná, hogy az EU-s zászló helyett (mellett) 28 tagállam lobogója díszítse a Pride-hajót. A „szuverenitás érv” tehát nem több kommunikációs fogásnál, ekként viszont remekül beleillik a kormány stratégiájába. Kifelé azt mutatják, hogy ők aztán nem rasszisták, nőellenesek, homofóbok, csupán a nemzetállamok Európáját védelmezik. Befelé pedig a rasszista, nőellenes, homofób üzeneteik mellé odateszik a mindig sikeres EU-szapulást is.

Az egész taktikának az embertelenségén túl egyetlen szépséghibája van. Ha a nyugati tagállamok is a szuverenitásra hivatkozva csökkentenék uniós befizetéseiket vagy tartanák fenn az ellenőrzéseket a belső schengeni határokon, Orbán arcvesztés nélkül nem nagyon tudna mit ellenük vetni.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.