Istvánffy András, a 4K! nevű párt elnöke esetlenségében is remek demonstrációt tartott a NAV előtt a minap. Konkrétan befizette az egy gramm fű utáni áfát, 540 forintot, majd elszívott egy spanglit. (A rendőrség előállította mintavételre.) Jó érzékkel kiválasztott árukapcsolás ez, hiszen a 4K! két eladható politikai terméket kínál közös csomagban: az áfabotrányt és a legalizációt.
És ezzel nincs is semmi baj. Épp ellenkezőleg: valahogy így néz ki, amikor egy ellenzéki törpepárt politikát csinál. Vesznek egy kurrens közéleti témát (NAV), és összeházasítják egy fontos társadalmi igénnyel, amelynek jelenleg nincs politikai képviselete. A 4K! hajlamos hülyeségeket beszélni, és mostani fejtegetései és javaslatai nem mentesek a demagógiától (nyilván hülyeség, hogy a fű illegális kereskedelméből származó jövedelem mind-mind a gonosz „maffia” zsebében landol), és hát különösebben alaposnak sem mutatkoznak. De a lényeg, hogy fogyasztható, hatásos tálalásban adják elő mindazon jól ismert érveket, amelyeknek érvényességét egy cseppnyi józan ésszel nem nehéz belátni. Mármint hogy a fű nem rosszabb az alkoholnál, hogy a tiltással az állam hatalmas adóbevételekről mond le, hogy a mezei fogyasztók üldözése leterheli a rendőrséget, hogy a legalizálás nem jár a fogyasztás növekedésével – és nem is folytatjuk, mindezt megírtuk részletesen és sokszor.
Juhász Péter és Istvánffy vonatkozó levelezése dokumentumértékű: így értik félre a magyar politikusok a politikát. Az Együtt–PM társelnöke szerint a magyar társadalom még „nincs felkészülve” a legalizációra, ezért az értelmes cél a dekriminalizáció lehet (amikor az egyszerű fogyasztókat nem büntetik, de a kereskedelmet igen). Istvánffy könnyű kézzel csapja le a magas labdát, amikor idézi a Juhász által alapított Kendermag Egyesület kiskátéját: „A dekriminalizáció, bár jelentős lépést jelent a megoldás felé, csupán felemás, következetlen választ nyújt a problémára, nem szünteti meg azt a forrást, amely a szűnni nem akaró problémák melegágya: az illegális drogpiacot. A legalizáció ellenben az állam ellenőrzése alá vonja a drogjelenséget, és kiveszi azt a szervezett bűnözés kezéből.” Továbbá: „A drogok feketepiaca fennmarad, a bizonytalan mennyiségből, hatóanyagtartamból fakadó károkkal, a beszerzési és szervezett bűnözéssel és ennek következményeivel. A rendszer következetlen üzenetet fogalmaz meg a társadalom felé a droghasználat mint tevékenység megítélésével kapcsolatban: ez hosszú távon a törvények erejébe és igazságosságába vetett társadalmi bizalomra káros hatással van.”
Ha pedig lefordítjuk a fentieket a politikai kommunikáció nyelvére, akkor azt találjuk, hogy a legalizáció vagány, felismerhető, szerethető kampánytéma, főleg, de nem kizárólag a fiatalok körében. A dekriminalizáció mint program ellenben épp arra elég, hogy a fideszes média hónapokon át öblögessen „Bajnai a drogosok pártján van” és „A bukott baloldal elárasztaná fűvel az óvodákat” témakörben, ugyanakkor nem hoz se figyelmet, se szavazókat. Egész egyszerűen azért, mert egy langyos félmegoldás.
Bajnaiék igenis próbálkoztak értékelvű politikával és saját témák megalkotásával. Erre a legjobb példa az Ungváry Krisztiánnal és Kenedi Jánossal – tehát két pártfüggetlen, kikezdhetetlen tekintélyű szakemberrel – közösen kidolgozott és bemutatott ügynökügyi javaslat volt januárban. Azóta a baloldal elfelejtett politizálni. Vezető figurái hol egymást marják, hol csak a rezsicsökkentést ugatják a holdvilágos éjszakában. Kitalált, végigvitt, felismerhető saját ügyeik nincsenek. Pedig igény volna rá.
