Már az is baj, hogy antiszemita volt?

  • narancs.hu
  • 2015. augusztus 2.

Narancsblog

Jaj, hogy is láthatta ő előre, hogy mivé lesz a barátok közti zsidózás? Hóman Bálint nagysága előtt borul le a Napi Gazdaság történész-szerzője.

Másfél hónapja írtuk, hogy a Mazsihisz tiltakozása ellenére is felállítják Hóman Bálint szobrát Székesfehérváron. Rákérdeztünk, hogy a zsidó szervezetek tiltakozása nem volt-e nyomós indok, hogy az emlékezés lekerüljön a napirendről, de a szobor ötletgazdája, a helyi önkormányzat csupán ennyit üzent: „A közgyűlés ezen döntése nem az egykori történész, akadémikus politikai nézeteinek támogatásáról szól, hanem a város, különösen a belváros fejlesztéséért, a ma szeretett és nap mint nap használt épített örökségünk kialakításáért végzett munkásságának elismeréseként támogatjuk az emlékmű létrehozását.”

Mondhatnánk erre, hogy ennyi erővel Dunaújváros meg Rákosi Mátyásnak emelhetne szobrot, de inkább adjuk át a szót Ujváry Gábornak, a Veritas Történetkutató Intézet történészének, akinek viszont abban vannak múlhatatlan érdemei, hogy idén márciusban, a Fővárosi Törvényszék perújítási eljárásban, első fokon, jogerős döntésében felmentette Hómant a háborús bűntett vádja alól, egyúttal hatályon kívül helyezte az 1946-os népbírósági ítéleteket. (Hóman Bálintot a népbíróság életfogytiglanra ítélte.)

Ujváry most a Napi Gazdaság hasábjain veszi védelmébe az egykori kultuszminisztert, és láthatóan mélységesen fel van háborodva azon, hogy Hóman rehabilitációján történészek sora akadt ki a közelmúltban.

Nos, a megszólítottak minden bizonnyal reagálnak majd Ujváry „ellencsapásaira”, bizonyítékaira, állításaira, felvetéseire, de amellett mi sem mehetünk el szó nélkül, ahogy Ujváry Gábor sommázza mondanivalóját. Az ugyanis túlmutat minden történészi vitán, egyúttal minősíti nemcsak Ujváryt, de munkahelyét, a Veritas Történetkutató Intézetet is.

false

Hóman Bálint cellájában

Fotó: MTI

„Hóman kétségtelenül antiszemita volt, pontosabban – oly sok keresztény értelmiségi sorstársához hasonlóan – főleg az 1919-es Tanácsköztársaság szomorú tapasztalatai következtében vált azzá. Antiszemitizmusa azonban soha nem lépte túl a sokféleképpen nevezett (szalon, kulturális vagy szelektív) »mérsékelt antiszemitizmus« határait. Álmában sem gondolta volna, hogy 1944-ben mi fog történni a magyarországi zsidóság nagy részével. A deportálásokhoz végképp semmi köze sem volt, ellenben számos zsidó tudós és művész mentesítésének megszerzésével kívánt segíteni az üldözötteken” – írja a szerző, mintha csak azt várná, hogy megdicsérje érte az óvó néni.

Ilyen nincs, egy magát valszeg mértékadónak és mértéktartónak gondoló szakelem 2015-ben le mer írni olyasmit, amit legfeljebb rosszindulatú kommentekben szokás, hogy Hóman csak úgy brahiból zsidózott, a haverok közt, és eszébe sem jutott volna komolyan is gondolni ezt a kis heccet? Meg hogy „még zsidó barátai is voltak”?

És tényleg, mi bajunk lehet ezzel a nagyszerű férfiúval, ha egy komoly történész is ilyeneket mond? Csak nem az, hogy a leendő szobor annyira szerette a hazáját, hogy a törvényhozás munkájában az 1944. márciusi német megszállás, de az októberi nyilas hatalomátvétel után is részt vett? És ugye még ekkor „sem gondolta volna, hogy mi fog történni a magyarországi zsidóság nagy részével”? Hogy is gondolhatta volna, ha már egyszer úgyis megtörtént.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.