Már az is baj, hogy antiszemita volt?

  • narancs.hu
  • 2015. augusztus 2.

Narancsblog

Jaj, hogy is láthatta ő előre, hogy mivé lesz a barátok közti zsidózás? Hóman Bálint nagysága előtt borul le a Napi Gazdaság történész-szerzője.

Másfél hónapja írtuk, hogy a Mazsihisz tiltakozása ellenére is felállítják Hóman Bálint szobrát Székesfehérváron. Rákérdeztünk, hogy a zsidó szervezetek tiltakozása nem volt-e nyomós indok, hogy az emlékezés lekerüljön a napirendről, de a szobor ötletgazdája, a helyi önkormányzat csupán ennyit üzent: „A közgyűlés ezen döntése nem az egykori történész, akadémikus politikai nézeteinek támogatásáról szól, hanem a város, különösen a belváros fejlesztéséért, a ma szeretett és nap mint nap használt épített örökségünk kialakításáért végzett munkásságának elismeréseként támogatjuk az emlékmű létrehozását.”

Mondhatnánk erre, hogy ennyi erővel Dunaújváros meg Rákosi Mátyásnak emelhetne szobrot, de inkább adjuk át a szót Ujváry Gábornak, a Veritas Történetkutató Intézet történészének, akinek viszont abban vannak múlhatatlan érdemei, hogy idén márciusban, a Fővárosi Törvényszék perújítási eljárásban, első fokon, jogerős döntésében felmentette Hómant a háborús bűntett vádja alól, egyúttal hatályon kívül helyezte az 1946-os népbírósági ítéleteket. (Hóman Bálintot a népbíróság életfogytiglanra ítélte.)

Ujváry most a Napi Gazdaság hasábjain veszi védelmébe az egykori kultuszminisztert, és láthatóan mélységesen fel van háborodva azon, hogy Hóman rehabilitációján történészek sora akadt ki a közelmúltban.

Nos, a megszólítottak minden bizonnyal reagálnak majd Ujváry „ellencsapásaira”, bizonyítékaira, állításaira, felvetéseire, de amellett mi sem mehetünk el szó nélkül, ahogy Ujváry Gábor sommázza mondanivalóját. Az ugyanis túlmutat minden történészi vitán, egyúttal minősíti nemcsak Ujváryt, de munkahelyét, a Veritas Történetkutató Intézetet is.

false

Hóman Bálint cellájában

Fotó: MTI

„Hóman kétségtelenül antiszemita volt, pontosabban – oly sok keresztény értelmiségi sorstársához hasonlóan – főleg az 1919-es Tanácsköztársaság szomorú tapasztalatai következtében vált azzá. Antiszemitizmusa azonban soha nem lépte túl a sokféleképpen nevezett (szalon, kulturális vagy szelektív) »mérsékelt antiszemitizmus« határait. Álmában sem gondolta volna, hogy 1944-ben mi fog történni a magyarországi zsidóság nagy részével. A deportálásokhoz végképp semmi köze sem volt, ellenben számos zsidó tudós és művész mentesítésének megszerzésével kívánt segíteni az üldözötteken” – írja a szerző, mintha csak azt várná, hogy megdicsérje érte az óvó néni.

Ilyen nincs, egy magát valszeg mértékadónak és mértéktartónak gondoló szakelem 2015-ben le mer írni olyasmit, amit legfeljebb rosszindulatú kommentekben szokás, hogy Hóman csak úgy brahiból zsidózott, a haverok közt, és eszébe sem jutott volna komolyan is gondolni ezt a kis heccet? Meg hogy „még zsidó barátai is voltak”?

És tényleg, mi bajunk lehet ezzel a nagyszerű férfiúval, ha egy komoly történész is ilyeneket mond? Csak nem az, hogy a leendő szobor annyira szerette a hazáját, hogy a törvényhozás munkájában az 1944. márciusi német megszállás, de az októberi nyilas hatalomátvétel után is részt vett? És ugye még ekkor „sem gondolta volna, hogy mi fog történni a magyarországi zsidóság nagy részével”? Hogy is gondolhatta volna, ha már egyszer úgyis megtörtént.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.

Demagógiára demagógia

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.