Miért oltári szégyen, hogy óvodában keresi a terroristákat a magyar állam?

  • narancsblog
  • 2016. augusztus 6.

Narancsblog

Mert Orbánnak valójában nem volt választása.

Leszóltak Ankarából, hogy haladjunk. Tudniillik Ankara azt „kérte néhány Magyarországon működő, értékelése szerint a törökországi puccskísérlettel összefüggésbe hozható terrorista szervezethez kötődő, annak szellemi és pénzügyi támogatást nyújtó intézmény, illetve szervezet felszámolását” – írta az Indexnek a külügy.

A célpont pedig – mint az köztudott – az angyalföldi Orchidea Magyar–Angol Két Tanítási Nyelvű Óvoda és Iskola.

A minisztérium azt is tudatta a portállal, hogy „a magyar állam kész a hatályos törvényi előírások szigorú betartása mellett megvizsgálni a török kérést”. Világos beszéd, írhatták volna azt is, hogy azt válaszoltuk nekik: igenis, főnök!

Fogadj fiadnak, Recep!

Fogadj fiadnak, Recep!

Fotó: Kovács Tamás/MTI

Mielőtt mindennek az okára rátérnénk, tisztázzuk: terroristák nyilván lapulhatnak egy óvodában is (többször előfordul ilyesmi például hollywoodi B-filmekbnen, milyen kár, hogy hirtelen egy sem jut eszünkbe).

Az sem újdonság éppen, hogy bizonyos önkényuralmi rendszerek vezetőinek paranoiája alapjáraton is lehet olyan mérvű, hogy általános iskolások és óvodások, dadusok és tanárok között keresse azokat, akik a hatalmára törnek. Jelen esetben ugyebár Erdoğan keresi nálunk a puccsistáit. Persze, nem csak nálunk: Törökországban az elmúlt napokban több mint ezer magániskolát zárattak be.

Olyannyira nem csak nálunk, hogy például a 444.hu egyenesen azt írja, „a török vezetés nem csak a magyar hatóságoktól kérte azt, hogy zárják be a nekik nem tetsző iskolákat. Amikor Németországban próbálkoztak ezzel, akkor a baden-württembergi miniszterelnök, Winfried Kretschmann a kérést is felháborítónak nevezte, és elutasította őket.”

Akkor miért kellett nekünk azonnal ugranunk, s egy másik ország hatalmi játszmáiba beállni első szóra csicskásnak?

Nos, nem azért, mert olyan nagy hatással van ránk a nagy példakép, Erdoğan karizmája.

Hanem hát, pénzért. Azért, mert megvásárolhatók vagyunk, s az adásvétel már jóval korábban megköttetett. Most csak az egyik számla ellentételezése történik. Nem is olyan nagy ügy.

Mindennek igazolása pedig épp a Magyar Narancs hasábjain látott napvilágot pár hete, A török meló című cikkünkben. Mely írás egy török multimilliárdost mutatott be, „aki egyaránt bejáratos Erdoğanhoz és Orbánhoz, és aki közvetített is az európai illiberalizmus két vezéralakja között. A Galatasaray futballklub egykori elnöke az elmúlt években az Orbán család igaz barátja lett, a kastélyvásárlások egyik kulcsfigurája, miközben cégei milliárdokat húznak a magyar államtól”. Polat saját bevallása szerint „közeli barátságban van a török és magyar miniszterelnökökkel, akikkel a budapesti látogatás alkalmával külön-külön és együttesen is megbeszéléseket folytatott a magyarországi befektetési lehetőségekről”. Portrécikkünk mellé számos fényképfelvételt is közöltünk, amelyeken a kormány egyik tanácsadója vagy éppenséggel Orbán Ráhel tárgyalt a hazánkban oly tevékeny üzletemberrel.

Adnan Polat áll, Orbán Ráhel ül

Adnan Polat áll, Orbán Ráhel ül

Fotó: Németh Dániel

Mármost ilyen remek barátoktól az ember nyilván nem tagadhat meg olyan apró kérést, mint egy óvoda vagy iskola vegzálása, esetleges bezárása.

Semmiféle illúziónk ne legyen, az Orchidea óvoda és iskola esete egy az egyben az azeri baltás gyilkos 2.0 – még akkor is, ha tele van gülenista felforgatókkal. S hány ilyen lehet még. A világ összes szélhámosa kajtathat az ellenségei után az óvodáinkban, ha előbb megadja az árát.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.