Rogán Antal, a gyarapodás művésze

  • narancsblog
  • 2016. augusztus 17.

Narancsblog

Rogán gazdagodása a párttársaiéhoz képest kifinomultabb, már-már művészi. És most talán a csúcsra ért.

A szellemi erőfeszítés jutalmazásakor a határ a csillagos ég, ezt tudta már az első Orbán-kormány is (lásd a legendás Országimázs Központból vagy a Millenárisból marketing ürügyén kilapátolt súlyos milliókat), hiszen azon a legkörmönfontabb OLAF-ügynök is megfaszulna, hogy mondjuk egy jó kampányszlogen értéke 5 millió forint vagy inkább ugyanannyi euró. Rogán Antal a jelek szerint egyik utolsó képviselője e régi iskolának.

Rogánról a múlt héten tudhattuk meg, hogy nem pusztán a NER gépezetének apró, de fontos csavaralátétje, hanem feltaláló is: a Népszabadság tárta föl, hogy harmadmagával egy digitális aláírással kapcsolatos informatikai fejlesztést jegyez. A fideszes politikust erről az oldaláról eddig nem ismertük (más sem), de hát pályafutása során annyi mindent bevállalt már a párt hajdani wunderkindje, hogy a hír hallatán meg sem lepődtünk. Már csak azért sem, mert két feltalálótársa azon cég tulajdonosai, amely kormányzati hátszéllel milliárdos bevételhez jutott az utóbbi években; és szintén ők ketten az alapítói annak a másik cégnek, amely a találmányt és vele a szabadalmi bejelentésre vonatkozó jogokat idén februárban megvette Rogántól és tőlük. Hogy a fejlesztés valóban újdonság-e, annak eldöntése az akár két-három évig is elhúzódó szabadalmi eljárás egyik célja. (Frissítés: Az index.hu-n közölt írás szerint már 2011-ben kifejlesztette egy magyar cég azt az eljárást, amit most Rogán Antal találmányaként emlegetnek, a megoldás alapja pedig évtizedek óta létezik.)

Maga Rogán öntudatosan vállalta művét, épp csak azt nem mondta, hogy „mi van, csak azért, mert politikus és fideszes vagyok, már nem is találhatok föl semmit?” És dacos kiállása annyiban jogos is, hogy az ő vagyongyarapítási akciói többnyire formabontóak; Rogán nem elégszik meg holmi meghívásos és túlárazott közbeszerzési pályázattal, strómannak fölkért falubéli ismerős helyzetbe hozásával, földmutyikkal. Ilyen módon a kincseskamrába beszabadult suttyók gazdagodnak meg, akiket vethet bármily palotába a sorsuk, gazsulálhat nekik bárki, a hátuk mögött mindig kinevetik és mélyen megvetik azok, akik már a gyerekkorukban is késsel-villával ettek.

Rogán gyarapodása a párttársaiéhoz képest kifinomultabb, már-már művészi, gondoljunk csak a folyamatosan változó (természetesen növekvő) négyzetméterű ingatlanjára; és most itt van ez a feltalálósdi, amely tényleg lenyűgöző, és méltó megörökítésre váró történet. Van is hová visszanyúlni, a vonatkozó irodalmi szövegek közül nekünk egy Moldova György-halhatatlan ugrott be elsőként. „(…) később a rendőrségi nyomozás is csak annyit tudott megállapítani, hogy az újságcikk megjelenését követő napon doktor Marik Árpádné, akiről mindenki tudta, hogy Káró-Katona szeretője – leszámítva doktor Marik Árpád körzeti orvost – elment a Vörös Hangya körúti fióküzletébe, természetesen mint egyszerű vásárló. Tíz forintért vett egy csomag használt autótömlőből készített rágógumit, amit azonnal átvitt a Szövetkezet reklamációs osztályára, azzal a kifogással, hogy a rágógumiban egy főfékhengert talált. A reklamációt elfogadták, kapott egy tízforintos vásárlási utalványt, mely egyben sorsjegynek is számított, ott helyben kihúzták, és doktor Marik Árpádné nyert egy használt gőzmozdonyt, az eredeti szelepekkel és két pótsíppal. Marikné a mozdonyt azonnal átvitte a Bizományi Áruházba, és mint saját, jogos tulajdonát eladta háromezer forintért. Az egész folyamatot korrekt számlák hitelesítették, semmiféle szabálytalanság nem történt, így az újságíró neve a legtávolabbról sem kerülhetett összeköttetésbe a Szövetkezet ügyeivel.”

Okkal adódik a kérdés: innen hová? A magunk részéről arra tippelünk, hogy az arra hivatottak előbb-utóbb csak fölfedezik a meggazdagodás legtörvényesebb(nek látszó) módját, és meg fogják oldani valahogy a kivitelezést is, kreatív fickók. Azt pedig már most pontosan tudjuk, hogy miként hangzik majd a sértődött önérzetességgel előadott reakció azon kétkedő véleményekre, amelyek szerint elképzelhetetlen ugyanazon érdekeltségi körnek egy héten belül elvinni az ötös, a hatos és a skandináv lottók jackpotjait, továbbá minden nap behúzni a maximális Kenó-főnyereményt: „Mi van, csak azért, mert fideszesek vagyunk, már szerencsénk se lehet?”

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.