Rogán Antal, a gyarapodás művésze

  • narancsblog
  • 2016. augusztus 17.

Narancsblog

Rogán gazdagodása a párttársaiéhoz képest kifinomultabb, már-már művészi. És most talán a csúcsra ért.

A szellemi erőfeszítés jutalmazásakor a határ a csillagos ég, ezt tudta már az első Orbán-kormány is (lásd a legendás Országimázs Központból vagy a Millenárisból marketing ürügyén kilapátolt súlyos milliókat), hiszen azon a legkörmönfontabb OLAF-ügynök is megfaszulna, hogy mondjuk egy jó kampányszlogen értéke 5 millió forint vagy inkább ugyanannyi euró. Rogán Antal a jelek szerint egyik utolsó képviselője e régi iskolának.

Rogánról a múlt héten tudhattuk meg, hogy nem pusztán a NER gépezetének apró, de fontos csavaralátétje, hanem feltaláló is: a Népszabadság tárta föl, hogy harmadmagával egy digitális aláírással kapcsolatos informatikai fejlesztést jegyez. A fideszes politikust erről az oldaláról eddig nem ismertük (más sem), de hát pályafutása során annyi mindent bevállalt már a párt hajdani wunderkindje, hogy a hír hallatán meg sem lepődtünk. Már csak azért sem, mert két feltalálótársa azon cég tulajdonosai, amely kormányzati hátszéllel milliárdos bevételhez jutott az utóbbi években; és szintén ők ketten az alapítói annak a másik cégnek, amely a találmányt és vele a szabadalmi bejelentésre vonatkozó jogokat idén februárban megvette Rogántól és tőlük. Hogy a fejlesztés valóban újdonság-e, annak eldöntése az akár két-három évig is elhúzódó szabadalmi eljárás egyik célja. (Frissítés: Az index.hu-n közölt írás szerint már 2011-ben kifejlesztette egy magyar cég azt az eljárást, amit most Rogán Antal találmányaként emlegetnek, a megoldás alapja pedig évtizedek óta létezik.)

Maga Rogán öntudatosan vállalta művét, épp csak azt nem mondta, hogy „mi van, csak azért, mert politikus és fideszes vagyok, már nem is találhatok föl semmit?” És dacos kiállása annyiban jogos is, hogy az ő vagyongyarapítási akciói többnyire formabontóak; Rogán nem elégszik meg holmi meghívásos és túlárazott közbeszerzési pályázattal, strómannak fölkért falubéli ismerős helyzetbe hozásával, földmutyikkal. Ilyen módon a kincseskamrába beszabadult suttyók gazdagodnak meg, akiket vethet bármily palotába a sorsuk, gazsulálhat nekik bárki, a hátuk mögött mindig kinevetik és mélyen megvetik azok, akik már a gyerekkorukban is késsel-villával ettek.

Rogán gyarapodása a párttársaiéhoz képest kifinomultabb, már-már művészi, gondoljunk csak a folyamatosan változó (természetesen növekvő) négyzetméterű ingatlanjára; és most itt van ez a feltalálósdi, amely tényleg lenyűgöző, és méltó megörökítésre váró történet. Van is hová visszanyúlni, a vonatkozó irodalmi szövegek közül nekünk egy Moldova György-halhatatlan ugrott be elsőként. „(…) később a rendőrségi nyomozás is csak annyit tudott megállapítani, hogy az újságcikk megjelenését követő napon doktor Marik Árpádné, akiről mindenki tudta, hogy Káró-Katona szeretője – leszámítva doktor Marik Árpád körzeti orvost – elment a Vörös Hangya körúti fióküzletébe, természetesen mint egyszerű vásárló. Tíz forintért vett egy csomag használt autótömlőből készített rágógumit, amit azonnal átvitt a Szövetkezet reklamációs osztályára, azzal a kifogással, hogy a rágógumiban egy főfékhengert talált. A reklamációt elfogadták, kapott egy tízforintos vásárlási utalványt, mely egyben sorsjegynek is számított, ott helyben kihúzták, és doktor Marik Árpádné nyert egy használt gőzmozdonyt, az eredeti szelepekkel és két pótsíppal. Marikné a mozdonyt azonnal átvitte a Bizományi Áruházba, és mint saját, jogos tulajdonát eladta háromezer forintért. Az egész folyamatot korrekt számlák hitelesítették, semmiféle szabálytalanság nem történt, így az újságíró neve a legtávolabbról sem kerülhetett összeköttetésbe a Szövetkezet ügyeivel.”

Okkal adódik a kérdés: innen hová? A magunk részéről arra tippelünk, hogy az arra hivatottak előbb-utóbb csak fölfedezik a meggazdagodás legtörvényesebb(nek látszó) módját, és meg fogják oldani valahogy a kivitelezést is, kreatív fickók. Azt pedig már most pontosan tudjuk, hogy miként hangzik majd a sértődött önérzetességgel előadott reakció azon kétkedő véleményekre, amelyek szerint elképzelhetetlen ugyanazon érdekeltségi körnek egy héten belül elvinni az ötös, a hatos és a skandináv lottók jackpotjait, továbbá minden nap behúzni a maximális Kenó-főnyereményt: „Mi van, csak azért, mert fideszesek vagyunk, már szerencsénk se lehet?”

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.