Rogán Antal, a gyarapodás művésze

  • narancsblog
  • 2016. augusztus 17.

Narancsblog

Rogán gazdagodása a párttársaiéhoz képest kifinomultabb, már-már művészi. És most talán a csúcsra ért.

A szellemi erőfeszítés jutalmazásakor a határ a csillagos ég, ezt tudta már az első Orbán-kormány is (lásd a legendás Országimázs Központból vagy a Millenárisból marketing ürügyén kilapátolt súlyos milliókat), hiszen azon a legkörmönfontabb OLAF-ügynök is megfaszulna, hogy mondjuk egy jó kampányszlogen értéke 5 millió forint vagy inkább ugyanannyi euró. Rogán Antal a jelek szerint egyik utolsó képviselője e régi iskolának.

Rogánról a múlt héten tudhattuk meg, hogy nem pusztán a NER gépezetének apró, de fontos csavaralátétje, hanem feltaláló is: a Népszabadság tárta föl, hogy harmadmagával egy digitális aláírással kapcsolatos informatikai fejlesztést jegyez. A fideszes politikust erről az oldaláról eddig nem ismertük (más sem), de hát pályafutása során annyi mindent bevállalt már a párt hajdani wunderkindje, hogy a hír hallatán meg sem lepődtünk. Már csak azért sem, mert két feltalálótársa azon cég tulajdonosai, amely kormányzati hátszéllel milliárdos bevételhez jutott az utóbbi években; és szintén ők ketten az alapítói annak a másik cégnek, amely a találmányt és vele a szabadalmi bejelentésre vonatkozó jogokat idén februárban megvette Rogántól és tőlük. Hogy a fejlesztés valóban újdonság-e, annak eldöntése az akár két-három évig is elhúzódó szabadalmi eljárás egyik célja. (Frissítés: Az index.hu-n közölt írás szerint már 2011-ben kifejlesztette egy magyar cég azt az eljárást, amit most Rogán Antal találmányaként emlegetnek, a megoldás alapja pedig évtizedek óta létezik.)

Maga Rogán öntudatosan vállalta művét, épp csak azt nem mondta, hogy „mi van, csak azért, mert politikus és fideszes vagyok, már nem is találhatok föl semmit?” És dacos kiállása annyiban jogos is, hogy az ő vagyongyarapítási akciói többnyire formabontóak; Rogán nem elégszik meg holmi meghívásos és túlárazott közbeszerzési pályázattal, strómannak fölkért falubéli ismerős helyzetbe hozásával, földmutyikkal. Ilyen módon a kincseskamrába beszabadult suttyók gazdagodnak meg, akiket vethet bármily palotába a sorsuk, gazsulálhat nekik bárki, a hátuk mögött mindig kinevetik és mélyen megvetik azok, akik már a gyerekkorukban is késsel-villával ettek.

Rogán gyarapodása a párttársaiéhoz képest kifinomultabb, már-már művészi, gondoljunk csak a folyamatosan változó (természetesen növekvő) négyzetméterű ingatlanjára; és most itt van ez a feltalálósdi, amely tényleg lenyűgöző, és méltó megörökítésre váró történet. Van is hová visszanyúlni, a vonatkozó irodalmi szövegek közül nekünk egy Moldova György-halhatatlan ugrott be elsőként. „(…) később a rendőrségi nyomozás is csak annyit tudott megállapítani, hogy az újságcikk megjelenését követő napon doktor Marik Árpádné, akiről mindenki tudta, hogy Káró-Katona szeretője – leszámítva doktor Marik Árpád körzeti orvost – elment a Vörös Hangya körúti fióküzletébe, természetesen mint egyszerű vásárló. Tíz forintért vett egy csomag használt autótömlőből készített rágógumit, amit azonnal átvitt a Szövetkezet reklamációs osztályára, azzal a kifogással, hogy a rágógumiban egy főfékhengert talált. A reklamációt elfogadták, kapott egy tízforintos vásárlási utalványt, mely egyben sorsjegynek is számított, ott helyben kihúzták, és doktor Marik Árpádné nyert egy használt gőzmozdonyt, az eredeti szelepekkel és két pótsíppal. Marikné a mozdonyt azonnal átvitte a Bizományi Áruházba, és mint saját, jogos tulajdonát eladta háromezer forintért. Az egész folyamatot korrekt számlák hitelesítették, semmiféle szabálytalanság nem történt, így az újságíró neve a legtávolabbról sem kerülhetett összeköttetésbe a Szövetkezet ügyeivel.”

Okkal adódik a kérdés: innen hová? A magunk részéről arra tippelünk, hogy az arra hivatottak előbb-utóbb csak fölfedezik a meggazdagodás legtörvényesebb(nek látszó) módját, és meg fogják oldani valahogy a kivitelezést is, kreatív fickók. Azt pedig már most pontosan tudjuk, hogy miként hangzik majd a sértődött önérzetességgel előadott reakció azon kétkedő véleményekre, amelyek szerint elképzelhetetlen ugyanazon érdekeltségi körnek egy héten belül elvinni az ötös, a hatos és a skandináv lottók jackpotjait, továbbá minden nap behúzni a maximális Kenó-főnyereményt: „Mi van, csak azért, mert fideszesek vagyunk, már szerencsénk se lehet?”

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”