Orbán és tanítványai – Kósa útja, Giró-Szász szállodája

  • narancsblog
  • 2014. november 25.

Narancsblog

Kósa Lajosnak Orbán Viktor sertéseivel gyűlt meg a baja, s Giró-Szász András leendő hoteltulajdonosnak is miattuk főhet a feje. Orbán disznai mérgezik a közéletet.

Kósa Lajos, a Fidesz országgyűlési képviselője új-zélandi hangversenyprogramja kapcsán kedden nyilatkozatot adott a hír24-nek. Közlendőjével szembesülve a következőkre jöttünk rá. Ja, a szórványmagyaroknál? Tényleg? Az más! És még szar helyre is szólt a jegy? Bocs, hát ezt már tényleg nem gondoltuk volna. Csak harmincezerbe volt a szobaár, holott lehetett volna félmillió is, s csupán háromezer a friss hal a kikötőben? Ne már! Komolyan? Mi kérünk elnézést! És nem titkárnő, hanem kabinetfőnök? És a Perthben élő testvérét? Akkor a mi kurva anyánkat, természetesen. (Azt most hagyjuk, hogy Perth és Auckland repülővel is több mint hatórányira van egymástól, hisz nem költöztetheti az ember a rokonságát a Rolling Stones kénye-kedve szerint.)

false

Az, hogy Kósa Lajosnak nincs tökéletesen rendben az elmeállapota, már közvetlenül az új-zélandi koncertturné előtti kupakos beszédéből is elég nyilvánvaló volt. Ezen a héten legfeljebb egészségkárosodásának idült természetére derült fény. De mi most nem azért jöttünk, hogy elítéljük őt kis kiruccanása miatt. Ellenkezőleg, megvédjük Kósa Lajost, mert tudjuk, hogy ő az életét is odaadná szeretett városa, Debrecen mozgóképkultúrájáért, nemhogy Aucklandbe, de a pokol fenékére is elutazna, ha a városi televízió arra kérné. Ott előadásokat tartana, elbeszélgetne a helyi emberekkel, elkísérné a forgatócsoportot, és részt venne a forgatásokon (Lajos, hozzad már ide a statívot, köszöntem!).

S ha még csak a debreceni mozgóképkultúra alakulása, a szórványért ellenzékben is kifejtett tényfeltáró buzgalma lenne Kósa Lajos legnagyobb baja, nem is biztos, hogy olyan nagyon kéne őt védeni. Azért kell itt megvédenünk Kósa Lajost, mert nagyobb az ő baja, szegénynek. Kósa Lajosnak Orbán Viktor disznaival gyűlt meg ugyanis a baja, és ott már elkél a sürgős védelem. Vagyis dehogy Orbán disznai miatt romlott le ennyire Kósa állaga, természetesen Mészáros Lőrinc disznairól van szó. Vaddisznók azok, könyörtelenek, Giró-Szász András leendő hoteltulajdonosnak is miattuk főhet a feje, s az összes látszólag gátlástalan pojácának is, a 32 milliós államtitkárnak, a Pasa park lakójának, a házukhoz utat építtetőknek meg a többinek. A szellemmel. A NER szellemével, ami – nos, elég rossz ízlésre utaló módon, de – mégiscsak a mészárosi sertésekben találta decensnek testet ölteni.

Amikor Orbán Viktor egy nap alatt vidéki felségterülete két igyekvő kasznárjának a hizlaldáját a nemzetiszínű szalag átvágásával, ünnepi beszéddel, illetékes és kevésbé illetékes kormánytagok és gazdasági vezetők tömeges jelenlétében adta át – most mit finomkodunk, Magyarország miniszterelnöke átadta saját magának a saját sertés- és marhatelepét, Himnusszal –, akkor még az olyan szintű szellemi kihívásokkal, mint egy fémkupak sem nagyon boldoguló alakok előtt bizonyossá kellett váljon, hogy mi is a módi minálunk. Mert ezekhez a disznókhoz egy Rolling Stones-koncert a kabinetfőnöknővel meg a mozgókép-kulturális szórvánnyal, tényleg smafu – még orcátlanságban is. Igyekvő semmiség.

Valamivel tagadhatatlanul jobb teljesítmény a sógor vagy koma szállodájának résztulajdona, s a közel milliárdos vagyon annak a cégnek a vezéralakjától, amely cég (cég? egy frászt: szellemi műhely) az elmúlt időszak tán legordasabb korrupciós botrányának, a némileg megengedően kiutasítási botránynak nevezett, nagy valószínűséggel köztörvényes gyalázatnak kábé az epicentrumában áll. De hát Giró-Szász a szellem embere, jól kereső politikai elemző, szegény Kósa meg a kupakoké, neki csak egy koncertecskére fussa, a kakasülőről.

Oké, lehet minderre azt mondani, hogy a politikában eltöltött évek sokasága – Kósa és Orbán esetében több mint negyed századról beszélhetünk – valamennyire ketrecbe zárja a gondolatokat, leszűkíti a napi hatalmi harcokra a szellem horizontját. Meglehet, ilyenkor azt hiszi az ember, hogy annyi a világ, amit maga körül lát, s nincs is fontosabb kérdés annál, hogy éppen kit kell legyőzni, vagy kitől kell elvenni egy kis pénzt az országüzem zavartalan működtetésére. Így a veterán kreál magának egy másik valóságot, amiben helyessé lesz a helytelen, hiszen jó ügyet szolgál végső soron, elvárhatóvá a megengedhetetlen, és természetes lesz a beteges. És persze észrevétlen lesz a képtelen, mely élethelyzet adott esetben olyan elszólásokra ragadja elszenvedőjét, szigorúan egyes szám első személyben, aminek pont az ellenkezője igaz. Amint az történt Orbán és ugyancsak minap a Handelsblatt viszonylatában: „megvédtem Magyarország szuverenitását Oroszországgal szemben”.

Még az is lehet, hogy így van, mármint ez az átlépés a negyedik dimenzióba, valami nem létező álvilágba. Csakhogy az álvilág azért ál, mert nincs. Csak az ember van, a matéria, az anyag, amiből Kósát, Orbánt, Giró-Szászt gyúrta az anyatermészet. S nem a huszonöt év közügyi részvétel rontja meg az embert. Az ember mocskolja be a köz ügyeit. Ezek az emberek.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.