Orbán talpnyalói találkozót kérnek Obamától

  • narancsblog
  • 2014. szeptember 5.

Narancsblog

Tudható, hogy a miniszterelnök régóta kilincsel a Fehér Házban, és biztos nagyon bosszantó, hogy az előszobáig sem engedik, de ilyen elkeseredett húzásra senki nem számított.

Nagy napot zárt ma a magyar diplomácia.

Reggel Navracsics Tibor akciójával indítottunk, akinek sikerült A walesi bárdok angol fordításával beállítania Walesbe. A külügyminiszter kínos bakijáról itt értekezünk – de mindezt gyorsan elsodorta a Civil Összefogás Fórum valószínűtlen produkciója.

Sajtótájékoztatón jelentették be ugyanis, hogy levelet küldenek Barack Obamának, „mert a CÖF tagjai közül is egyre többen fejezik ki aggodalmukat az amerikai kormányzat, illetve a közvélemény Magyarországgal kapcsolatos megnyilvánulásai kapcsán, pedig Magyarország mindig szövetségesként gondolt az Amerikai Egyesület Államokra”.

Csizmadia bemutat Obamának

Csizmadia bemutatja Obamának

Fotó: MTI

A levelet le is adták az amerikai nagykövetségen, ja, így aztán biztos elolvassa az amerikai elnök. Csak reménykedhetünk benne, hogy a jóindulatú adminisztráció elnéző mosollyal félreteszi a levelet, mert ha komolyan veszik, abból semmi jó nem sül ki. Ugyanis ha kettőt hátralépünk a normalitást már rég maga mögött hagyó magyar politikától, vagyis külső szemmel tekintünk rá, akkor ez a levél ijesztő.

Gondoljunk bele: adott egy elvileg civil szervezet, amiről azonban az amerikai államigazgatásban is pontosan tudják, és hát minden angolul olvasó ember számára rögtön nyilvánvaló (például a The New York Times cikkéből), és különösen minden épeszű magyar választó tisztában van vele, hogy a CÖF és a kormánypárt között csak a feladatleosztásban van különbség. Ez a civil szervezet ír levelet Obamának a magyar nép nevében. Levelét önmaga tömjénezésével és Orbán politikai ellenfeleinek becsmérlésével kezdi, majd rögtön az első oldalon, egy vak ló bátorságával nyargal ki a józan ész korlátai közül.

A tudósítások nem tértek ki rá, a levél teljes szövege pedig nem nyilvános, de a fenti MTI-fotóról kinagyítottuk az ominózus részt, ahol a jelenlegi helyzetet 1956-hoz hasonlítják. Szédítő mélység nyílik meg alattunk, amikor ezt végig akarjuk gondolni. Tehát ha Obama most nem kezd el kedvesebb lenni Orbán Viktorhoz, az olyan lesz, mint amikor oroszok gyilkolták a magyarokat, és a Nyugat nem segített… Értjük mi, hogy kreatívan gondolkodnak a CÖF-ös urak, de 1956 emlékével bánhatnának egy kicsit nagyobb körültekintéssel.

false

Bár lehet, hogy ez lesz az új sláger, mert a mai Die Weltben – az MTI ismertetője szerint – arra a kérdésre, hogy Magyarország fél Oroszország hatalmától és Európa gyávaságától, és vajon bízik-e abban, hogy a Nyugat megvédi Oroszországtól, Navracsics Tibor azt mondta, hogy Magyarországnak rossz tapasztalatai vannak a Nyugat szolidaritásáról, hiszen a Nyugat 1945-ben és 1956-ban sem állt ki Magyarország mellett.

De vissza a CÖF leveléhez, amelynek egy másik vad gondolatfutama tulajdonképpen arra buzdítja Obamát, hogy befolyásolja már az amerikai sajtót, mert azok mindenféle csúfságokat összeírnak rólunk. Ennél nehéz volna önleleplezőbb ötlettel előállnia a jelen levélben épp a demokrácia értékeiért harcot hirdető kormányzati civileknek. Hiszen innen további nyomozás nélkül is kiderül, hogy egyszerűen el sem tudják képzelni, hogy a The New York Times nem úgy működik, mint a békemenetet velük együtt szervező Demokrata és Magyar Hírlap. Láthatóan fel sem merül bennük, hogy az amerikai elnök nem tudja, sőt, nem is akarja befolyásolni a sajtót, hogy nem ő mondja tollba a Washington Post publicisztikáit…

De a legszánalmasabb a vége. Amikor közlik, hogy a magyar nép leghőbb vágya és a konfliktusok rendezésének legpompásabb formája az lenne, ha Obama végre fogadná Orbán Viktort. Tudható, hogy Orbán régóta kilincsel a Fehér Házban, és biztos nagyon bosszantó, hogy az előszobáig sem engedik, de ilyen elkeseredett húzásra senki nem számított. Hogy konkrétan a kis talpnyalói szájával könyörög, hogy beengedjék.

Kobzán a dal magára vall

„Nézz rám, mondd hogy mit vársz tőlem!”

Fotó: MTI

És hogy kerek legyen a történet, a CÖF sajtótájékoztatója ugyanazokban az órákban zajlott, amikor Orbán Viktor – egy sereg más vezető politikussal együtt – a walesi NATO-csúcson Obama körül sertepertélt. Képzeljük el a helyzet abszurditását: ott ülnek Walesben, ugyanabban a teremben, és közben Budapesten egy álcivil szervezet, akiről mindenki tudja, hogy Orbán szócsöve, a magyar nép nevében kezdeményezi a találkozót kettejük között. Lehetne ezen kárörvendően röhögni, ha ez a sok szánalmas erőfeszítés végső soron nem ártana mindannyiunknak.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.