Orbán talpnyalói találkozót kérnek Obamától

  • narancsblog
  • 2014. szeptember 5.

Narancsblog

Tudható, hogy a miniszterelnök régóta kilincsel a Fehér Házban, és biztos nagyon bosszantó, hogy az előszobáig sem engedik, de ilyen elkeseredett húzásra senki nem számított.

Nagy napot zárt ma a magyar diplomácia.

Reggel Navracsics Tibor akciójával indítottunk, akinek sikerült A walesi bárdok angol fordításával beállítania Walesbe. A külügyminiszter kínos bakijáról itt értekezünk – de mindezt gyorsan elsodorta a Civil Összefogás Fórum valószínűtlen produkciója.

Sajtótájékoztatón jelentették be ugyanis, hogy levelet küldenek Barack Obamának, „mert a CÖF tagjai közül is egyre többen fejezik ki aggodalmukat az amerikai kormányzat, illetve a közvélemény Magyarországgal kapcsolatos megnyilvánulásai kapcsán, pedig Magyarország mindig szövetségesként gondolt az Amerikai Egyesület Államokra”.

Csizmadia bemutat Obamának

Csizmadia bemutatja Obamának

Fotó: MTI

A levelet le is adták az amerikai nagykövetségen, ja, így aztán biztos elolvassa az amerikai elnök. Csak reménykedhetünk benne, hogy a jóindulatú adminisztráció elnéző mosollyal félreteszi a levelet, mert ha komolyan veszik, abból semmi jó nem sül ki. Ugyanis ha kettőt hátralépünk a normalitást már rég maga mögött hagyó magyar politikától, vagyis külső szemmel tekintünk rá, akkor ez a levél ijesztő.

Gondoljunk bele: adott egy elvileg civil szervezet, amiről azonban az amerikai államigazgatásban is pontosan tudják, és hát minden angolul olvasó ember számára rögtön nyilvánvaló (például a The New York Times cikkéből), és különösen minden épeszű magyar választó tisztában van vele, hogy a CÖF és a kormánypárt között csak a feladatleosztásban van különbség. Ez a civil szervezet ír levelet Obamának a magyar nép nevében. Levelét önmaga tömjénezésével és Orbán politikai ellenfeleinek becsmérlésével kezdi, majd rögtön az első oldalon, egy vak ló bátorságával nyargal ki a józan ész korlátai közül.

A tudósítások nem tértek ki rá, a levél teljes szövege pedig nem nyilvános, de a fenti MTI-fotóról kinagyítottuk az ominózus részt, ahol a jelenlegi helyzetet 1956-hoz hasonlítják. Szédítő mélység nyílik meg alattunk, amikor ezt végig akarjuk gondolni. Tehát ha Obama most nem kezd el kedvesebb lenni Orbán Viktorhoz, az olyan lesz, mint amikor oroszok gyilkolták a magyarokat, és a Nyugat nem segített… Értjük mi, hogy kreatívan gondolkodnak a CÖF-ös urak, de 1956 emlékével bánhatnának egy kicsit nagyobb körültekintéssel.

false

Bár lehet, hogy ez lesz az új sláger, mert a mai Die Weltben – az MTI ismertetője szerint – arra a kérdésre, hogy Magyarország fél Oroszország hatalmától és Európa gyávaságától, és vajon bízik-e abban, hogy a Nyugat megvédi Oroszországtól, Navracsics Tibor azt mondta, hogy Magyarországnak rossz tapasztalatai vannak a Nyugat szolidaritásáról, hiszen a Nyugat 1945-ben és 1956-ban sem állt ki Magyarország mellett.

De vissza a CÖF leveléhez, amelynek egy másik vad gondolatfutama tulajdonképpen arra buzdítja Obamát, hogy befolyásolja már az amerikai sajtót, mert azok mindenféle csúfságokat összeírnak rólunk. Ennél nehéz volna önleleplezőbb ötlettel előállnia a jelen levélben épp a demokrácia értékeiért harcot hirdető kormányzati civileknek. Hiszen innen további nyomozás nélkül is kiderül, hogy egyszerűen el sem tudják képzelni, hogy a The New York Times nem úgy működik, mint a békemenetet velük együtt szervező Demokrata és Magyar Hírlap. Láthatóan fel sem merül bennük, hogy az amerikai elnök nem tudja, sőt, nem is akarja befolyásolni a sajtót, hogy nem ő mondja tollba a Washington Post publicisztikáit…

De a legszánalmasabb a vége. Amikor közlik, hogy a magyar nép leghőbb vágya és a konfliktusok rendezésének legpompásabb formája az lenne, ha Obama végre fogadná Orbán Viktort. Tudható, hogy Orbán régóta kilincsel a Fehér Házban, és biztos nagyon bosszantó, hogy az előszobáig sem engedik, de ilyen elkeseredett húzásra senki nem számított. Hogy konkrétan a kis talpnyalói szájával könyörög, hogy beengedjék.

Kobzán a dal magára vall

„Nézz rám, mondd hogy mit vársz tőlem!”

Fotó: MTI

És hogy kerek legyen a történet, a CÖF sajtótájékoztatója ugyanazokban az órákban zajlott, amikor Orbán Viktor – egy sereg más vezető politikussal együtt – a walesi NATO-csúcson Obama körül sertepertélt. Képzeljük el a helyzet abszurditását: ott ülnek Walesben, ugyanabban a teremben, és közben Budapesten egy álcivil szervezet, akiről mindenki tudja, hogy Orbán szócsöve, a magyar nép nevében kezdeményezi a találkozót kettejük között. Lehetne ezen kárörvendően röhögni, ha ez a sok szánalmas erőfeszítés végső soron nem ártana mindannyiunknak.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.