A tekintély – Bekeményít az Akadémia elnöke

  • narancsblog
  • 2013. május 14.

Narancsblog

A múlt héten ismét egy nagyszerű férfiút ismerhettünk meg: Berkó András akadémikus, a szegedi egyetem professzora angol nyelvű levélben fordult Herczog Edit szocialista EP-képviselőhöz, nagyjából azzal, hogy ha ez így megy tovább, ő nem áll jót magáért. „Nem tudom, mit kellene tenni, nem akarok terrorista lenni a hazámért, a nemzetemért és a három gyermekemért, így kérem, hagyják abba. Állj, állj és megint csak állj! Igazságot Magyarországnak” – hozzátéve, hogy „sokat kell tanulnunk a zsidóktól, hogy miként kell megvédeni az érdekeinket (akár fegyverekkel)”.

Herczog Edit ahelyett, hogy válaszolt volna az ügybuzgó profnak, inkább a parát választotta. Nem Berkónak írt, hanem főnökeinek, az SZTE rektorának és a Magyar Tudományos Akadémia elnökének. „Kérem, nyugtasson meg, hogy a mellékelt levélben szereplő, a szellemi honvédelem harcos gondolatait felvonultató sorok nem tekinthetők a magyar tudományos élet álláspontjának” – így a levél, ami persze sokkal inkább feljelentés. Csoda, hogy Herczog nem javasolta: nem ártana megvizsgálni, hogy Berkó a doktori címét nem makaón nyerte-e.

Idáig mindez a politika megye kettőjének tipikus pengeváltása, szót sem érdemelne, ám tegnap ismét nyílt levelet hozott a posta, Pálinkás József MTA-elnök reagált az EP-képviselő feljelentésére.

Hogy kikéri magának.

Teljesen egyetértünk. A Magyar Tudományos Akadémia elnökét ne zargassák már ilyen piti ügyekkel, van neki épp elég dolga, játsszák le egymás közt. Csakhogy Pálinkás nem egy szerencsesütivel, hanem háromrészes MTI-közleménnyel reagált. „Levelére pusztán azért válaszolok, hogy az Ön által a Berkó András állampolgári véleménye ügyében megalapozatlanul és méltatlanul nyilvánosság elé citált Magyar Tudományos Akadémia elnökeként a nyilvánosság előtt szólítsam fel Önt és a politikai élet valamennyi szereplőjét, hogy a tudomány intézményeit politikai nézetformálás, kampány vagy provokáció céljaira semmilyen formában ne használják fel. Tartsák tiszteletben a tudomány politikamentességét, a magyar tudomány eredményeit, a Magyar Tudományos Akadémia tekintélyét” – írja Pálinkás, de nem éri be ennyivel, a parakártyát ő is előhúzza. „Félelemkeltő és rejtett fenyegetést tartalmazó sorai, amelyben azt kéri, nyugtassam meg a »tudományos élet álláspontjával« kapcsolatban, a politikai demagógia torz tükrében mutatják a magyar tudományt, a hazai tudósokat.”

Vagyis Pálinkás József – egyúttal a magyar tudomány (sic!) – számára egy bukott párt EP-képviselője a félelemkeltő, nem az, hogy az akadémia tagja egy zsidózó futóbolond, aki angol nyelvű levelezőpartnereket keres, hogy épp a magyar tudomány eredményeire hivatkozva válik tananyaggá a rovásírás, a Szent Korona-tan vagy épp a magyar–sumer/japán/szíriuszi őshazatan, a pilisi szívcsakra. Miközben komplett elmebetegek oktatatnak és kérnek számon a magyar tudomány nevében méretes hülyeségeket, a legfőbb tudóstestület elnöke szerint Herczog Edit a félelemkeltő.

Megértjük, hogy az MTA elnöke most mindenáron bizonyítani szeretné, milyen karakán fickó. Csakhogy ezt pár héttel korábban, az utcanév-állásfoglalás során kellett volna bizonyítania. Ám akkor hallgatott, és eszébe sem jutott felkérni a politikai élet valamennyi szereplőjét, hogy a „tudomány intézményeit politikai nézetformálás, kampány vagy provokáció céljaira semmilyen formában ne használják fel”.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.