Pártállam+államosítás+oroszok. Ismerős?

  • narancsblog
  • 2014.01.15 06:40

Narancsblog

Orbán Viktor 2014. január 14-én megoldotta, hogy Magyarország rendületlenül menetelhessen tovább az 1990-ben egyszer már véget ért jövő felé.

Orbán Viktor üzletet kötött Vlagyimir Putyinnal, aminek eredményeként Magyarország energiaellátása egyes-egyedül Oroszországtól függ a jövőben. A magyar miniszterelnök ezzel akkorát taszajtott a hazán az orosz érdekszféra felé, mint az elmúlt fél évszázadban senki sem.

Épp ideje, hogy elkészítsük az elmúltnégyév leltárát. Van egy gigantikus kormánypárt, amely totálisan ellenőrzi a törvényhozói és a végrehajtói hatalmat, valamint mindinkább bekebelezi az igazságszolgáltatást. Van az elmúlt három évben egy sor visszaállamosítás, valamint úgy a köz-, mint a magánvagyon elleni több sikeres állami akció. Van továbbá a kulturális intézmények, az állami (és részben már a magánkézben lévő) média fölötti totális ellenőrzés. A múlt átírása. Az oktatás államosításával nagy lendülettel halad a tananyag ideológiai egyneműsítése. Az állam mindent megtesz a szabad versengésen alapuló piac felszámolásáért, aminek eredményeként a jóindulata nélkül már a tőkeerős magánvállalkozások sem érezhetik biztonságban magukat. Az állam hosszú idő után újra mindenhol jelen van, és mindent megtesz azért, hogy úgy érezzük: tőle függünk, nincs élet nélküle.

Éppen ezért mind több ember életében újra vannak ún. megfontolások, amikor az állammal, annak vezetőivel szembeni kritikus véleményüket egzisztenciális biztonságuk érdekében inkább megtartják maguknak, legyenek bár orvosok, tanárok, akadémikusok, színészek vagy köztisztasági dolgozók. Bár manapság nem egyenlőbbek vannak az egyenlők között, mint a szocializmus idején, hanem magyarabbak a magyarok között, de érdemi különbség nincs a két jelenség között, mert mindkettő alapja az élcsapat-mentalitás. Így hát újra van állami (állampárti) kaszt, amely a jogállami intézmények díszletté züllesztése, a demokratikus ellenőrzési mechanizmus kiiktatása miatt jószerivel mindent megengedhet magának, a legbárgyúbb fantazmagóriáit is megpróbálhatja megvalósítani mindannyiunk kontójára.

Negyedszázaddal a rendszerváltás után ezek vannak nekünk. Igazából már csak egyetlen dolog hiányzott ahhoz, hogy tényleg úgy érezhessük magunkat, mint a komcsiban: az oroszok, pontosabban a tőlük való függés. Orbán Viktor 2014. január 14-ével ezt is megadta nekünk.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.