Már épp itt volt az ideje, hogy valaki végre felismerje a főpolgármesteri poszttól méltatlanul elütött, művészeti, államigazgatási és gazdasági kérdésekben egyaránt jártas Rogán Antal képességeit, és kitüntesse. Mondjuk, ha a főnöke anno nem harcol annyira aktívan a diktatúra működtetői ellen, akkor most akár Kossuth- vagy Állami Díjat is kaphatott volna, de lehet, hogy még a Szocialista Munka Hőse kitüntetést is megérdemelné. Így viszont nem maradt neki más, mint az Állami Számvevőszék által 2000-ben alapított Hagelmayer István-díj, amely „azoknak adományozható, akik az Állami Számvevőszék érdekében végzett kiemelkedő tevékenységükkel hozzájárultak a közpénzek hatékonyabb felhasználásához”. Rogán az indoklás szerint azzal érdemelte ki a magas hivatal tiszteletét, hogy „az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának elnökeként kitüntetett szerepe volt a 2011. július 1-je óta hatályos, új számvevőszéki szabályozás kidolgozásában és elfogadásában. A közreműködésével megszületett törvényi garanciák és az Állami Számvevőszéknek biztosított jogosítványok véget vetettek a következmények nélküli ellenőrzések korszakának, valamint hozzájárultak az Állami Számvevőszék függetlenségének megszilárdításához, így téve hatékonyabbá a közpénzekkel való gazdálkodás ellenőrzését”.
Természetesen kétség sem férhet hozzá, hogy Rogánnak van köze a sarkalatos törvényhez, már csak azért sem, mert azt a kormány helyett – alkotmányellenes módon – az említett parlamenti bizottság terjesztette az Országgyűlés elé.
Külön vicces, hogy az egyik legeladósodottabb budapesti kerület polgármesterét sikerült az ÁSZ-nak megtalálnia, bár – amint az indoklásból kiderül – Rogánnak nem a gazdálkodási, hanem a jogalkotói tehetségét díjazta korábbi párt- és képviselőtársa, az időközben „függetlenné” avanzsált ÁSZ-elnök, Domokos László. A díj névadója foroghat a sírjában: az ÁSZ politikai függetlensége és a közjogi intézményrendszerben betöltött pozíciója, presztízse nagyrészt az ő alapozó munkájának volt köszönhető, amelyhez szinte a kezdettől hozzátartozott az igen komoly távolságtartás a politikai szereplőktől. Ehhez képest az új ÁSZ kitüntetéssel köszöni meg az új törvényt – de nem teljesen világos, hogy ha ennyire örülnek neki, miért nem az egész parlamenti bizottságot, vagy még inkább a komplett kétharmadot díjazták, amely végső soron kőbe véste a jogszabályt. Ennél is felfoghatatlanabb azonban, hogy milyen okból is jár kitüntetés valamiért, ami – mondhatni – hivatali teendő, alapjáraton ellátandó feladat: egy képviselőt most azért kellett kitüntetni, mert nyélbe ütött egy törvényt. Vajon felfogták az ÁSZ-nál mindazok, akik ezt a döntést meghozták, hogy milyen szánalmas helyzetbe navigálták ezzel a közpénzeink felett őrködni hivatott szervet? Tényleg nem látták, mennyire kínos és provinciális, ha a függetlenségnek még a látszatára is kínosan adni kénytelen intézmény a legnagyobb kormánypárt frakcióvezetőjének, hivatalban lévő polgármesternek oszt kitüntetést?
Ezt a díjat – legjobb tudomásunk szerint – mindmáig az ÁSZ tisztviselői és vezetői, illetve meghatározó nemzetközi partnerei, más országok vezető számvevői kapták. Nemcsak a díj névadójának munkásságát és személyét degradálja ez a mostani döntés, hanem az eddigi szakmai díjazottak érdemeit is csorbítja. Érthetetlen, ízléstelen és kártékony húzás.
