Szeretet, összefogás – Rogán Antal díjáról

  • narancsblog
  • 2012. november 12.

Narancsblog

Már épp itt volt az ideje, hogy valaki végre felismerje a főpolgármesteri poszttól méltatlanul elütött, művészeti, államigazgatási és gazdasági kérdésekben egyaránt jártas Rogán Antal képességeit, és kitüntesse. Mondjuk, ha a főnöke anno nem harcol annyira aktívan a diktatúra működtetői ellen, akkor most akár Kossuth- vagy Állami Díjat is kaphatott volna, de lehet, hogy még a Szocialista Munka Hőse kitüntetést is megérdemelné. Így viszont nem maradt neki más, mint az Állami Számvevőszék által 2000-ben alapított Hagelmayer István-díj, amely „azoknak adományozható, akik az Állami Számvevőszék érdekében végzett kiemelkedő tevékenységükkel hozzájárultak a közpénzek hatékonyabb felhasználásához”. Rogán az indoklás szerint azzal érdemelte ki a magas hivatal tiszteletét, hogy „az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának elnökeként kitüntetett szerepe volt a 2011. július 1-je óta hatályos, új számvevőszéki szabályozás kidolgozásában és elfogadásában. A közreműködésével megszületett törvényi garanciák és az Állami Számvevőszéknek biztosított jogosítványok véget vetettek a következmények nélküli ellenőrzések korszakának, valamint hozzájárultak az Állami Számvevőszék függetlenségének megszilárdításához, így téve hatékonyabbá a közpénzekkel való gazdálkodás ellenőrzését”.

Természetesen kétség sem férhet hozzá, hogy Rogánnak van köze a sarkalatos törvényhez, már csak azért sem, mert azt a kormány helyett – alkotmányellenes módon – az említett parlamenti bizottság terjesztette az Országgyűlés elé.

Külön vicces, hogy az egyik legeladósodottabb budapesti kerület polgármesterét sikerült az ÁSZ-nak megtalálnia, bár – amint az indoklásból kiderül – Rogánnak nem a gazdálkodási, hanem a jogalkotói tehetségét díjazta korábbi párt- és képviselőtársa, az időközben „függetlenné” avanzsált ÁSZ-elnök, Domokos László. A díj névadója foroghat a sírjában: az ÁSZ politikai függetlensége és a közjogi intézményrendszerben betöltött pozíciója, presztízse nagyrészt az ő alapozó munkájának volt köszönhető, amelyhez szinte a kezdettől hozzátartozott az igen komoly távolságtartás a politikai szereplőktől. Ehhez képest az új ÁSZ kitüntetéssel köszöni meg az új törvényt – de nem teljesen világos, hogy ha ennyire örülnek neki, miért nem az egész parlamenti bizottságot, vagy még inkább a komplett kétharmadot díjazták, amely végső soron kőbe véste a jogszabályt. Ennél is felfoghatatlanabb azonban, hogy milyen okból is jár kitüntetés valamiért, ami – mondhatni – hivatali teendő, alapjáraton ellátandó feladat: egy képviselőt most azért kellett kitüntetni, mert nyélbe ütött egy törvényt. Vajon felfogták az ÁSZ-nál mindazok, akik ezt a döntést meghozták, hogy milyen szánalmas helyzetbe navigálták ezzel a közpénzeink felett őrködni hivatott szervet? Tényleg nem látták, mennyire kínos és provinciális, ha a függetlenségnek még a látszatára is kínosan adni kénytelen intézmény a legnagyobb kormánypárt frakcióvezetőjének, hivatalban lévő polgármesternek oszt kitüntetést?

Ezt a díjat – legjobb tudomásunk szerint – mindmáig az ÁSZ tisztviselői és vezetői, illetve meghatározó nemzetközi partnerei, más országok vezető számvevői kapták. Nemcsak a díj névadójának munkásságát és személyét degradálja ez a mostani döntés, hanem az eddigi szakmai díjazottak érdemeit is csorbítja. Érthetetlen, ízléstelen és kártékony húzás.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.