Szeretet, összefogás – Rogán Antal díjáról

  • narancsblog
  • 2012. november 12.

Narancsblog

Már épp itt volt az ideje, hogy valaki végre felismerje a főpolgármesteri poszttól méltatlanul elütött, művészeti, államigazgatási és gazdasági kérdésekben egyaránt jártas Rogán Antal képességeit, és kitüntesse. Mondjuk, ha a főnöke anno nem harcol annyira aktívan a diktatúra működtetői ellen, akkor most akár Kossuth- vagy Állami Díjat is kaphatott volna, de lehet, hogy még a Szocialista Munka Hőse kitüntetést is megérdemelné. Így viszont nem maradt neki más, mint az Állami Számvevőszék által 2000-ben alapított Hagelmayer István-díj, amely „azoknak adományozható, akik az Állami Számvevőszék érdekében végzett kiemelkedő tevékenységükkel hozzájárultak a közpénzek hatékonyabb felhasználásához”. Rogán az indoklás szerint azzal érdemelte ki a magas hivatal tiszteletét, hogy „az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának elnökeként kitüntetett szerepe volt a 2011. július 1-je óta hatályos, új számvevőszéki szabályozás kidolgozásában és elfogadásában. A közreműködésével megszületett törvényi garanciák és az Állami Számvevőszéknek biztosított jogosítványok véget vetettek a következmények nélküli ellenőrzések korszakának, valamint hozzájárultak az Állami Számvevőszék függetlenségének megszilárdításához, így téve hatékonyabbá a közpénzekkel való gazdálkodás ellenőrzését”.

Természetesen kétség sem férhet hozzá, hogy Rogánnak van köze a sarkalatos törvényhez, már csak azért sem, mert azt a kormány helyett – alkotmányellenes módon – az említett parlamenti bizottság terjesztette az Országgyűlés elé.

Külön vicces, hogy az egyik legeladósodottabb budapesti kerület polgármesterét sikerült az ÁSZ-nak megtalálnia, bár – amint az indoklásból kiderül – Rogánnak nem a gazdálkodási, hanem a jogalkotói tehetségét díjazta korábbi párt- és képviselőtársa, az időközben „függetlenné” avanzsált ÁSZ-elnök, Domokos László. A díj névadója foroghat a sírjában: az ÁSZ politikai függetlensége és a közjogi intézményrendszerben betöltött pozíciója, presztízse nagyrészt az ő alapozó munkájának volt köszönhető, amelyhez szinte a kezdettől hozzátartozott az igen komoly távolságtartás a politikai szereplőktől. Ehhez képest az új ÁSZ kitüntetéssel köszöni meg az új törvényt – de nem teljesen világos, hogy ha ennyire örülnek neki, miért nem az egész parlamenti bizottságot, vagy még inkább a komplett kétharmadot díjazták, amely végső soron kőbe véste a jogszabályt. Ennél is felfoghatatlanabb azonban, hogy milyen okból is jár kitüntetés valamiért, ami – mondhatni – hivatali teendő, alapjáraton ellátandó feladat: egy képviselőt most azért kellett kitüntetni, mert nyélbe ütött egy törvényt. Vajon felfogták az ÁSZ-nál mindazok, akik ezt a döntést meghozták, hogy milyen szánalmas helyzetbe navigálták ezzel a közpénzeink felett őrködni hivatott szervet? Tényleg nem látták, mennyire kínos és provinciális, ha a függetlenségnek még a látszatára is kínosan adni kénytelen intézmény a legnagyobb kormánypárt frakcióvezetőjének, hivatalban lévő polgármesternek oszt kitüntetést?

Ezt a díjat – legjobb tudomásunk szerint – mindmáig az ÁSZ tisztviselői és vezetői, illetve meghatározó nemzetközi partnerei, más országok vezető számvevői kapták. Nemcsak a díj névadójának munkásságát és személyét degradálja ez a mostani döntés, hanem az eddigi szakmai díjazottak érdemeit is csorbítja. Érthetetlen, ízléstelen és kártékony húzás.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.