Újabb trafikdisznóság – Cigi, pia és a mesebeli éjszaka

  • narancsblog
  • 2013. július 12.

Narancsblog

Naivitás volt azt hinni, hogy trafikügyben Hoppál Péter Fidesz-szóvivő ócska szövegét – „nincs ügy, a trafiktéma csak egy felfújt lufi” – már nem lehet überolni, pedig simán lehet.

Kiderült ugyanis, hogy az új trafikosok bármelyik polgármesternek is beinthetnek, mivel a nemzeti dohányboltok – ellentétben az éjjel-nappali közértekkel – az önkormányzati rendelet ellenére is árulhatnak szeszes italt este tíz után.

Jókedvű fiú

Jókedvű fiú

Fotó: MTI

Ezen módfelett értékes jogosítvány mögött persze nem valami Hoppál-féle kifutófiú áll, hanem a nagymenők: Lázár és Papcsák, akik három éve nap mint nap azt bizonyítják, hogy nekik mindent szabad, és még büszkék is rá. Nos, ők nyújtották be azt az előterjesztést, melynek nyomán az Országgyűlés mentesítette az új trafikokat a kereskedelmi törvény hatálya alól. És mivel az önkormányzatok csakis ennek alapján korlátozhatják boltok nyitva tartását és a szeszes ital árusítását, ennek vége.

Mivel képtelenség megindokolni, mégis mire jó ez az egész, a nyakunk rá, hogy a szokásos papagájkodásba szaladunk bele: „helyzetbe kell hozni a magyar vállalkozókat a multikkal szemben” – ismerős rizsa, amióta megszületett a trafiktörvény. Hogy ettől kezdve ott is lehet piát venni, ahol eddig nem lehetett, az már felesleges kekeckedés, ezt is benyelik majd azok, akik eddig is mindent benyeltek. Ha ugyanis eddig azért nem lehetett este tíz után szeszes italt vásárolni a kis éjjel-nappali boltocskákban, hogy az olcsó piától bódult szerencsétlenek randalírozása ne háborgassa a tisztes polgárok éji nyugalmát, akkor most mi van? Ha valaki nemzeti alapon nyom be, mint állat, az rugdoshatja nyugodtan a kukákat? Vagy arról van szó, hogy tuti biztosan nyírjuk ki teljesen a kisboltokat? Ha nem volt elég a cigiárusítás megvonása, akkor, nesztek, itt van még egy újabb izmos versenyhátrány, púpnak a hátatokra!

Ördög tudja, vagyis Lázár és Papcsák, mi nézzük inkább a távlatokat. Egy ideje már sutyorognak a trafikhoz hasonló piatörvényről, így hát távolról sem lennénk meglepve, ha ez a kis fricska az önkormányzatoknak, maflás a boltosoknak – afféle kísérleti lufi, szonda, „közvélemény-kutatás”, és valójában a nemzeti italboltok megjelenését készíti elő a maga brutális és orcátlan módján.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.