Újabb trafikdisznóság – Cigi, pia és a mesebeli éjszaka

  • narancsblog
  • 2013. július 12.

Narancsblog

Naivitás volt azt hinni, hogy trafikügyben Hoppál Péter Fidesz-szóvivő ócska szövegét – „nincs ügy, a trafiktéma csak egy felfújt lufi” – már nem lehet überolni, pedig simán lehet.

Kiderült ugyanis, hogy az új trafikosok bármelyik polgármesternek is beinthetnek, mivel a nemzeti dohányboltok – ellentétben az éjjel-nappali közértekkel – az önkormányzati rendelet ellenére is árulhatnak szeszes italt este tíz után.

Jókedvű fiú

Jókedvű fiú

Fotó: MTI

Ezen módfelett értékes jogosítvány mögött persze nem valami Hoppál-féle kifutófiú áll, hanem a nagymenők: Lázár és Papcsák, akik három éve nap mint nap azt bizonyítják, hogy nekik mindent szabad, és még büszkék is rá. Nos, ők nyújtották be azt az előterjesztést, melynek nyomán az Országgyűlés mentesítette az új trafikokat a kereskedelmi törvény hatálya alól. És mivel az önkormányzatok csakis ennek alapján korlátozhatják boltok nyitva tartását és a szeszes ital árusítását, ennek vége.

Mivel képtelenség megindokolni, mégis mire jó ez az egész, a nyakunk rá, hogy a szokásos papagájkodásba szaladunk bele: „helyzetbe kell hozni a magyar vállalkozókat a multikkal szemben” – ismerős rizsa, amióta megszületett a trafiktörvény. Hogy ettől kezdve ott is lehet piát venni, ahol eddig nem lehetett, az már felesleges kekeckedés, ezt is benyelik majd azok, akik eddig is mindent benyeltek. Ha ugyanis eddig azért nem lehetett este tíz után szeszes italt vásárolni a kis éjjel-nappali boltocskákban, hogy az olcsó piától bódult szerencsétlenek randalírozása ne háborgassa a tisztes polgárok éji nyugalmát, akkor most mi van? Ha valaki nemzeti alapon nyom be, mint állat, az rugdoshatja nyugodtan a kukákat? Vagy arról van szó, hogy tuti biztosan nyírjuk ki teljesen a kisboltokat? Ha nem volt elég a cigiárusítás megvonása, akkor, nesztek, itt van még egy újabb izmos versenyhátrány, púpnak a hátatokra!

Ördög tudja, vagyis Lázár és Papcsák, mi nézzük inkább a távlatokat. Egy ideje már sutyorognak a trafikhoz hasonló piatörvényről, így hát távolról sem lennénk meglepve, ha ez a kis fricska az önkormányzatoknak, maflás a boltosoknak – afféle kísérleti lufi, szonda, „közvélemény-kutatás”, és valójában a nemzeti italboltok megjelenését készíti elő a maga brutális és orcátlan módján.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.