| ||
Pénteken első fokú ítéletet hozott a bíróság a „röszkei menekültperben”. Tíz szíriai és iraki állampolgárt gyanúsítottak azzal, hogy megvalósították a „tömegzavargás résztvevőjeként elkövetett határzársértés” bűncselekményét, amikor szeptember 16-án egy nagyobb, a rendőrökkel összecsapó csoporttal a kerítésen keresztül Magyarország területére léptek.
A bíró mindenkit bűnösnek talált. Heten letöltendő (1 év 2 hónaptól 3 évig terjedő) börtönbüntetést kaptak, hárman megúszták felfüggesztettel. Egy oltalmazotti státusszal rendelkező nőn kívül az összes vádlottat kiutasították az országból, azokat is, akiknek folyamatban van a menekültügyi eljárásuk. Szeptember óta valamennyi érintett előzetes letartóztatásban vagy házi őrizetben volt.
Érdemes megemlíteni, hogy a szeptember 16-i események miatt egy, a megafonba kiabáló és köveket dobáló férfi ellen külön büntetőeljárás folyik, őt egyenesen terrorizmussal vádolják. Ügyében októberben várható döntés.
Az ügy és az ítélet több szempontból is abszurd és szégyellnivaló. A nemzetközi jog értelmében a menekülőket nem lehet pusztán azért megbüntetni, mert illegálisan lépnek annak az országnak a területére, amelytől védelmet remélnek. Az eljárást tehát nem lett volna szabad elindítani addig, amíg a vádlottak menedékkérelmeit el nem bírálják, és nem lett volna szabad elítélni – még felfüggesztett börtönbüntetésre sem – azokat, akik végül védelmet kapnak. Különösen gusztustalan formája a büntetésnek a kiutasítás, hiszen ez megakadályozza, hogy az érintettek akár itt, akár más EU-s tagállamban a közeljövőben menedékkérelmet adjanak be.
Az ítélet azért is indokolatlanul súlyos, mert kilenc vádlottról az ügyészség sem állította, hogy aktívan részt vett a „tömegzavargásban”. A kérdéses jogszabály ráadásul a cselekmény előtti napon lépett hatályba, a magyar hatóságok addig nemhogy akadályozták, inkább maguk is szállították a menedékkérőket, így a szeptember 16-án érkezetteknek fogalmuk sem volt, mi fog velük történni.
A vádlottak között volt egy kerekesszékes és egy mankós férfi, valamint egy idős, szörnyű egészségi állapotban lévő, fél szemére vak asszony. Mindannyian a háború során szenvedték el sérüléseiket, ám Magyarországon ahelyett, hogy segítséget kaptak volna, kilenc hónapig fogva tartották őket, majd kimondták róluk: bűnösök vagytok. Felfoghatatlan szenvedés. Mindenkinek ajánljuk az elvakult menekültpártisággal egyébként aligha vádolható brit média beszámolóját a perről.
Nem szeretnénk felmenteni az eljáró ügyészeket vagy bírókat, akik az Alaptörvényre, a nemzetközi jogra vagy józan eszükre hallgatva elkerülhették volna ezt az ítéletet, mégsem tették. De a főbűnös nyilvánvalóan a törvény és a törvényt előterjesztő kormány. László Petráról vagy a menekültnek nézett szegedi fiú támadóiról még lehetett azt hazudni, hogy egyáltalán nem a kormány gyűlöletkampányának hatására cselekedtek. Ennek a három szerencsétlen, beteg, félelemben élő embernek a szenvedései azonban tagadhatatlanul a kormány lelkén száradnak.
Haldokló parlamentarizmusunk láttán hajlamosak vagyunk elfogadni, hogy törvényeink nem a közösség ügyeinek intézéséről, hanem egy-egy érdekcsoport helyzetbe hozásáról, politikai kommunikációs nyereségekről vagy veszteségekről szólnak. A röszkei per emlékeztessen mindenkit arra, hogy emberi sorsok múlhatnak azon, mi jelenik meg a Magyar Közlönyben. És azt se felejtsük el, hogy a törvények igazságossága végső soron rólunk, állampolgárokról állít ki bizonyítványt.
