„Amikor szájba kell a művér” – Osvárt Andrea színésznő

Narancsszem

Magyar főszereplő félig amerikai horrorban: holnaptól mozikban az Osvárt Andrea főszereplésével készült Utórengés (Aftershock), amibe Eli Roth, Tarantino országos cimborája is besegített. Művér, meztelenkedés, fizetési morál, baltás gyilkosság – a modellből lett színésznővel a nemzetközi filmvilág sajátosságairól beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: Abban egyetértünk, hogy az Utórengés ízig-vérig B-film?

Osvárt Andrea: Maximálisan. Ez egy B-film, egy véres horror, nem több s nem kevesebb.

magyarnarancs.hu: Miért választottad?

OA: Kiválasztottak egy meghallgatás során, én meg kapva kaptam rajta. Ilyet még nem csináltam. Sosem hátrány amerikai filmben szerepelni, ráadásul főszereplőként, főleg egy olyanban, ami eljut a mozikba is. Nekem, aki korábban főként tévéfilmekben szerepeltem, egy mozifilm lehetősége nagy vonzerőt jelentett.

false

magyarnarancs.hu: Sokan állítják, hogy a trash filmeknek is megvannak a maguk szépségei. Te ezeket miben látod?

OA: Nézőként nem vagyok vevő az ilyen típusú filmekre, de megértem, ha valaki szereti, és tudom, hogy van rá igény. Nem kell ezt túlbonyolítani; ezek egyszerű filmek, és aki szereti a vért és a bőséges erőszakot, akit az ilyesmi felpörget és felszabadít, annak könnyed kikapcsolódást nyújtanak ezek a mozik. Az Utórengés vérből és erőszakból is ott van az élmezőnyben.

magyarnarancs.hu: A film drámai csúcspontján méretes baltát állítasz bele egy pórul járt mellékszereplő mellkasába. Majd még – biztos, ami biztos alapon – lábbal is rásegítesz. Igényelt különösebb felkészülést a baltás gyilkosság?

OA: Lelkileg mindenképp. Nehéz volt ilyesmit csinálnom egy emberrel.

magyarnarancs.hu: Mi volt a baltás gyilkosság trükkje?

OA: A delikvens, akit kinyúvasztok, egy vastag falapot viselt a mellkasán, és ebbe volt beleapplikálva a balta. A ruha alatt pedig még vérzacskók is voltak.

magyarnarancs.hu: Te is rendesen össze vagy vérezve. Neked is voltak vérzacskóid?

OA: Rám a sminkes kente fel egy furcsa, szivacsos megoldással a vért, nem kellett a zacskókkal vagy a vérpatronokkal bajlódnom. Sokkal macerásabb, amikor szájba kell a művér, ez történt szegény Eli Rothtal. Amikor a mellkasa beszakadt, vért kellett köpnie. Ilyenkor kell az ehető vér.

magyarnarancs.hu: Luc Besson produkciójában, A szállító-filmekből készült tévésorozatban a női főszerepet alakítottad. Beváltotta a sorozat a hozzá fűzött reményeidet?

OA: Hát, azóta már nagyon máshol járok, eltelt két év, régen volt. Voltak problémák a sorozattal, négy-öt rendezővel kellett dolgoznom, jöttek-mentek a forgatókönyvírók, a világítók, a producerek, nagy volt a fluktuáció. Mindig jött valaki új, aki valami újat talált ki. Nem volt könnyű.

magyarnarancs.hu: Előfordult, akárcsak egyszer is, hogy egy külföldi produkció nem fizetett?

OA: Nem, soha. Tudom, hogy Magyarországon ez gyakori jelenség, de nemzetközi szinten ilyesmi elképzelhetetlen.

magyarnarancs.hu: Volt, hogy úgy érezted, kihasználnak? Hogy többször kell például megszabadulnod a ruháidtól, mint amennyit a szerep megkívánna?

OA: Ma már csak akkor vállalok ilyet, ha azt a szerep feltétlenül megkívánja. Kezdetben, amikor még jóval nagyobb szó volt, hogy egy főszerepet eljátszhatok, sokkal kevesebb volt a skrupulusom. Az én érdekem is ezt diktálta. Belefért. De csak ha főszerepről volt szó.

magyarnarancs.hu: Néhány éve nyilatkoztad, hogy eleged van az olasz filmgyártásból, ezért mész Los Angelesbe, hátha ott elindul valami.  Pontosan miből volt eleged?

OA: Magyarországon mindig ugyanazokat az arcokat lehet látni, és ugyanez megy Olaszországban is. Én is bekerültem egy ilyen skatulyába, egymás után kaptam a hasonló szerepeket. Próbáltam, de sehogyan sem sikerült kikecmeregnem belőle, úgyhogy gondoltam, eltűnök egy időre. Amerikában friss arc voltam, egy ismeretlen – viszont egy szakmai tapasztalattal rendelkező ismeretlen.

magyarnarancs.hu: Mi volt az olasz skatulya?

OA: Olaszországban nagyon mennek a kétrészes tévéfilmek. Ezeket nyomják agyba-főbe minden héten a tévében, és én ezt untam meg.

magyarnarancs.hu: Milyen típust játszattak veled?

OA: Voltam szerető, zsidó menekült, bevándorló pincérlány. Több mint harminc filmet csináltam Olaszországban. Nem is annyira a szerepekkel, mint inkább a tévéfilmek minőségével volt gondom. Maradhattam volna, s akkor valószínűleg a nyugdíjig lett volna munkám, de nem jutottam volna feljebb.

magyarnarancs.hu: A következő filmed olasz vagy amerikai lesz?

OA: Magyar lesz. M. Tóth Géza rendez egy rövidfilmben. Félig animációs, félig élő szereplős lesz.

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.