Borisz Szpasszkij élete és kora

A tizedik király

Nekrológ

Február végén, életének 88. évében elhunyt Borisz Szpasszkij, a sakktörténet 10. világbajnoka, vagyis a „sakk királya”, ahogy a trónon ülő aktuális bajnokot már több mint száz éve nevezik.

A megnevezés azonban nem évül el: Aljechin vagy Capablanca haláluk után sem „egykori” világbajnokok, s így marad ez X. Borisz király esetében is, ahogy Szpasszkijt egy 2004-ben Oroszországban róla megjelent könyv címében nevezték. Szerencsés volt a megjelenés időpontja, hiszen életének utolsó húsz évét már csak sötétebb tónusokkal lehetett volna megfesteni. 2006-ban és 2010-ben szélütés érte, kerekes­székbe is kényszerült. 2012-ben a bulvárlapokba került azzal, hogy sebtében és tisztázatlan körülmények között hagyta el Franciaországot – ahol 1976 óta élt –, és Moszkvába költözött. De a legsötétebb lap egy 2005-ös nyílt levél volt, az úgynevezett „ötezrek levele”, amelyet számos orosz politikus és közéleti szereplő írt alá, s amely az orosz főállamügyésznek címezve a zsidók elleni határozott fellépést követelt. Szpasszkij röviddel a publikálás után tévedésnek nevezte, hogy neve az aláírók közt szerepelt, de hátralévő életében nehezen szabadulhatott az antiszemitizmus vádjától.

Tulajdonképpen Szpasszkij egész életét meg lehetne írni a zsidók összefüggésében, ha másért nem, akkor azért, mert a 20. századi szovjet sakktörténet csaknem felerészben zsidó történet. (A „felerészben” nem légből kapott arányszám, hanem több, az ötvenes, a hetvenes és a nyolcvanas években elvégzett elemzés – köztük a sakkozói pontrendszert kifejlesztő Élő Árpád vizsgálatának – eredménye: a 19. század óta a világ legjobb sakkozóinak majdnem fele zsidó származású volt.) Pályafutása során Szpasszkijnak négy fontosabb edzője volt, közülük ketten, Vlagyimir Zak és Grigorij Levenfis zsidó származásúak. A szovjet bajnokságokon az ötvenes–hatvanas években Szpasszkij legnagyobb ellenfelei közül sokan szintén zsidók voltak; ha a neveket soroljuk, mintha a sakkhercegek enciklopédiáját lapozgatnánk: Averbah, Tal, Polugajevszkij, Stein, Aronyin, Tajmanov, Korcsnoj, Botvinnik, Bronstein, Geller. És zsidó volt a legnagyobb külföldi ellenfele, későbbi barátja, Bobby Fischer is, aki 1972-ben, az „évszázad mérkőzésén” elvette tőle a világbajnoki címet, s aki a kilencvenes években már inkább durván antiszemita kijelentéseivel került a hírekbe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.