A megnevezés azonban nem évül el: Aljechin vagy Capablanca haláluk után sem „egykori” világbajnokok, s így marad ez X. Borisz király esetében is, ahogy Szpasszkijt egy 2004-ben Oroszországban róla megjelent könyv címében nevezték. Szerencsés volt a megjelenés időpontja, hiszen életének utolsó húsz évét már csak sötétebb tónusokkal lehetett volna megfesteni. 2006-ban és 2010-ben szélütés érte, kerekesszékbe is kényszerült. 2012-ben a bulvárlapokba került azzal, hogy sebtében és tisztázatlan körülmények között hagyta el Franciaországot – ahol 1976 óta élt –, és Moszkvába költözött. De a legsötétebb lap egy 2005-ös nyílt levél volt, az úgynevezett „ötezrek levele”, amelyet számos orosz politikus és közéleti szereplő írt alá, s amely az orosz főállamügyésznek címezve a zsidók elleni határozott fellépést követelt. Szpasszkij röviddel a publikálás után tévedésnek nevezte, hogy neve az aláírók közt szerepelt, de hátralévő életében nehezen szabadulhatott az antiszemitizmus vádjától.
Tulajdonképpen Szpasszkij egész életét meg lehetne írni a zsidók összefüggésében, ha másért nem, akkor azért, mert a 20. századi szovjet sakktörténet csaknem felerészben zsidó történet. (A „felerészben” nem légből kapott arányszám, hanem több, az ötvenes, a hetvenes és a nyolcvanas években elvégzett elemzés – köztük a sakkozói pontrendszert kifejlesztő Élő Árpád vizsgálatának – eredménye: a 19. század óta a világ legjobb sakkozóinak majdnem fele zsidó származású volt.) Pályafutása során Szpasszkijnak négy fontosabb edzője volt, közülük ketten, Vlagyimir Zak és Grigorij Levenfis zsidó származásúak. A szovjet bajnokságokon az ötvenes–hatvanas években Szpasszkij legnagyobb ellenfelei közül sokan szintén zsidók voltak; ha a neveket soroljuk, mintha a sakkhercegek enciklopédiáját lapozgatnánk: Averbah, Tal, Polugajevszkij, Stein, Aronyin, Tajmanov, Korcsnoj, Botvinnik, Bronstein, Geller. És zsidó volt a legnagyobb külföldi ellenfele, későbbi barátja, Bobby Fischer is, aki 1972-ben, az „évszázad mérkőzésén” elvette tőle a világbajnoki címet, s aki a kilencvenes években már inkább durván antiszemita kijelentéseivel került a hírekbe.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
