Huszonhat évesen lett öngyilkos. Azok közé a sikeres és elképesztően innovatív figurák közé tartozott, akik már egészen fiatalon meghatározták az internet fejlődési irányvonalait, mint Mark Zuckerberg vagy a Wordpress blogrendszert kifejlesztő Matt Mullenweg. Swartz a 21. század elejétől zajló információháború egyik vezéregyénisége volt; e virtuális csatatéren az információ birtokosai és az információ megosztásáért, a mindenkinek elérhető tudásért küzdő csoportok állnak szemben egymással.
A chicagói születésű Swartz sztorija tizenhárom éves korában kezdődött, amikor megnyerte az ArsDIgita nevű díjat, amit fiatal fejlesztők által nem kereskedelmi céllal létrehozott, oktató jellegű, innovatív honlapok elismerésére hoztak létre. Nota bene: a nyeremény egy látogatás volt a világ egyik legjobb műszaki egyetemére, az MIT-re (Massachusetts Institute of Technology), mely intézmény később döntő szerepet játszott Swartz üldöztetésében. Esztendő múltával már - a mai napig az internetes információáramlás egyik alapkövének számító - RSS (Rich Site Summary) rendszer kidolgozásában vett részt. Ennek a lényege az, hogy adott oldalak, blogok, videomegosztók legújabb bejegyzéseinek listáját jeleníti meg a böngészőben, és teszi ezzel kényelmesen naprakésszé a felhasználót.
A privát gimi után a kaliforniai Stanford Egyetemre ment, de egy év után otthagyta. Később megfordult a Harvardon is, ám innen is gyorsan továbbállt (bár 2010-ben egy munkacsoport kutatójaként újra az egyetem kötelékéhez tartozott). Hamarosan már nem a tanulmányai, sokkal inkább az ötletei és kivitelezésük foglalta le minden idejét. Több, internetes alkalmazásokat fejlesztő cégnél is elkezdett dolgozni, megalapította a Wikipediához hasonló rendszeren alapuló Infogami honlapot, amely 2005-ben összeolvadt a ma már havonta milliók által látogatott Reddittel. A Reddit tartalommegosztásra berendezett oldal, ahol a bárki által megosztott kontent a szavazatok alapján mozog fel vagy le a népszerűségi listán. 2006-ban az Open Library nonprofit internetes könyvtár alapító csapatának a vezetője lett. E könyvtár célja minden valaha kiadott könyv archiválása. Az oldal alapjául pedig az Infogami Wiki-alapú rendszere szolgált.
Így fonják
Swartz karrierje kezdetétől fogva öntudatos civiljogi aktivista volt; az internetes szabadságjogok kiterjesztéséért küzdött. ' alapította a Demand Progress mozgalmat, melynek oroszlánrésze volt abban, hogy a SOPA (Stop Online Piracy Act - "Állítsuk meg az internetes kalózkodást" törvény) és a PIPA (Protect IP Act - jogsértő, hamisított tartalmak elleni szigorú fellépést szabályozó törvény) elnevezésű - sokak szerint az internetes felhasználói jogokat erőteljesen csorbítani és korlátozni kívánó - törvényjavaslatok végül lekerültek az amerikai törvényhozás asztaláról. A mozgalom a mai napig aktív, és lassan egymillió tagot számlál. Részt vett a progresszív demokrata bizottság (PCCC; Progressive Change Campaign Committee) alapításában, melynek célja haladó demokrata politikusok bejuttatása az amerikai képviselőházba és a szenátusba. A PCCC kiemelten foglalkozott internetes kampánystratégiákkal és az internetes adománygyűjtés, fundraising is fontos szerepet kapott a jelöltek képzésében. De Swartznak egy idő után már nem volt elég az újabb és újabb mozgalmak, bizottságok alapítása és az internetes fejlesztés - az információ felszabadításáért folytatott küzdelem hamarosan minden mást felülírt az életében. Még az ötletgyár is leállt, hogy átadja a helyét a harchoz szükséges eszközök összeállításának. Swartz pedig egyre keményebb módszerekhez nyúlt.
Hogy belássuk: a leak jelenség, vagyis az információk kiszivárogtatása a megosztott tudásért folytatott harc milyen fontos eleme, elég csak a WikiLeaksre vagy az Anonymous csoport támadásai során rabolt információk megosztására gondolni. Swartz 2008-ban megalapította a Guerilla Open Access mozgalmat, vonatkozó kiáltványában a tudományos szakfolyóiratok kiadóit ostorozza, akik sokszor olyan áron kínálják a hozzáférést egy-egy tudományos publikációhoz, ami még a világ boldogabbik részén is teljes havi fizetésnek felel meg. (Az itt nevesítetten is célba vett Reed Elsevier kiadó bojkottjáról lásd keretes írásunkat.) Swartz proklamációjában cselekvést sürgetett, azt kérte a kutatóktól, professzoroktól, az elit egyetemek diákjaitól, hogy a megfelelő regisztráció birtokában megszerzett dokumentumokat, publikációkat tegyék nyilvánossá az interneten, küldjék el barátaiknak, kollégáiknak, terjesszék, ahogyan csak tudják. Az ezt lopásnak minősítő törvényeket egyszerűen illegitimnek nyilvánította.
2008-ban a mindössze 22 éves, a Stanfordról éppen kibukó diák majdnem 20 millió oldalnyi, szövetségi bíróságokon készült anyagot töltött le az egyébként fizetős (oldalanként 8 centért kínált), de nyilvános bírósági anyagokat tartalmazó PACER adatbázisból (Public Access to Court Electronic Records). Ekkor már az FBI is nyomozni kezdett, de végül nem emeltek vádat, mert kiderült, hogy Swartz semmiféle törvényt nem szegett meg. Egy program keretében ugyanis néhány anyagot ingyen elérhetővé tettek bizonyos könyvtárakban - ő pedig egy ügyes trükkel kijátszotta a rendszert, és belépési bizonyítvány birtokában szerezte meg e hatalmas mennyiségű dokumentumot.
Egy sikeres kudarc
Amit ezután tervezett, abba viszont beletört a bicskája. Persze nem a technikai résszel akadt gond, hisz' ugyanazt a módszert alkalmazta, mint a 2008-as PACER-esetnél. A JSTOR (Journal Storage) digitális könyvtár adatbázisát célozta meg, amelyben több mint tizennyolc éve gyűlik a tudás. Az oldal leginkább tudományos publikációknak, forrásoknak ad helyet, melyek legnagyobb részét csak az elfogadott regisztrációval rendelkezők olvashatják, elsősorban egyetemek és kutatóintézetek. Swartz álláspontja szerint azonban tűrhetetlen, hogy a legtöbbször az adófizetők pénzéből finanszírozott kutatások eredményeit végül csak egy szűk réteg ismerheti meg. 2010-11 fordulóján a történetünk elején már említett MIT hálózatán keresztül bejutott a JSTOR rendszerébe, és tömeges letöltésbe fogott. Megkönnyítette a dolgát, hogy épp a Harvardon vett részt egy kutatásban, ami elérést biztosított neki a JSTOR-on tárolt anyagokhoz. Az MIT kollégiumában az egyik szerverteremben egyszerűen rákötötte a laptopját a belső hálózatra, így érve el még szélesebb és gyorsabb hozzáférést. A letöltött anyagokat egy külső merevlemezre mentette. A biztonsági szolgálatnak hamarosan feltűnt a ki-be járkáló furcsa alak, s figyelni kezdték. 2011. január 6-án az egyetem rendőr járőre és az amerikai titkosszolgálat együtt tartóztatta le a fiatal aktivistát, aki persze már tudatában volt lebukásának, hiszen az MIT-n keresztül akkora forgalmat bonyolított, hogy a JSTOR, észlelve ezt, egy időre egyszerűen blokkolta az egész egyetem hozzáférését.
Letartóztatása után azzal vádolták, hogy illetéktelenül behatolt egy rendszerbe, és védett anyagokat akart megosztani fájlcserélő oldalakon. Swartz százezer dolláros óvadék ellenében szabadlábon védekezhetett - és tagadott. A JSTOR közleményében súlyos visszaélésről beszélt, de közölték, hogy nem tesznek feljelentést. Az államügyész, Carmen Ortiz viszont el akarta kapni a most már rendszeresen adatbázisokat szüretelő fiatal aktivistát. Ha elítélik, az 1986-os, a számítógépes adatlopást és a hackelést büntetni rendelő törvényre hivatkozva akár 35 évet is kaphatott volna, mellékbüntetésként egymillió dolláros csekkel megfejelve.
Az egyébként is krónikus depresszióban szenvedő fiatalembernek az évtizedes börtönbüntetés és a teljes anyagi csőd fenyegetése már sok volt. Pedig két nappal a halála előtt még előrehaladott tárgyalást folytattak ügyvédei, s szó volt arról is, hogy börtönbe sem kell vonulnia. A JSTOR belement volna az alkuba (és bejelentette azt is, hogy több mint 4,5 millió publikációt tesz ingyen elérhetővé), ám a biztonsági rendszerét ért megszégyenítő támadást elszenvedő MIT nem. Úgy tűnt, ha bűnösnek vallja magát tizenhárom vádpontban, hat hónap börtönnel megúszhatja - Aaron Swartz viszont januárban felakasztotta magát a brooklyni Crown Heights-beli otthonában.
Post mortem
Halálhíre nem maradt hatástalan. Carmen Ortiz azonnal ejtette a vádakat, és azzal mentegetőzött, hogy az igazságos ítélet volt az ügyészség célja: nagyjából hat hónap börtönbüntetés. Azt állította, hogy ő a 35 évet egy pillanatig sem tartotta reálisnak. Az Anonymous csoport tömeges hackertámadásokat indított amerikai kormányzati portálok és az MIT oldalai ellen. Ezekből a halott netaktivista fotóival díszített emlékoldalt csináltak, a Fehér Ház pedig kapott egy 50 ezer aláírást tartalmazó online petíciót, melyben az államügyész eltávolítását követelték. Swartz szülei közleményben tették felelőssé fiuk halálában az államügyészt és az MIT-t.
Aaron Swartz élete, küzdelme és halála mindenesetre rávilágított egy egészen újszerű törekvésre, ami a virtuális tudásállomány teljes demokratizálását és a megosztás győzelmét hirdeti - követői új irányt szabhatnak az információs társadalom fejlődésének. Lehetőség nyílhat a tudásalapú társadalom ideájának megvalósítására éppúgy, mint az újonnan szerzett információkat veszélyes célokkal felhasználók aktivizálódására.
A Reed Elsevier-bojkottNevezett kiadó prominens támogatója volt a SOPA és PIPA törvényjavaslatoknak. Egy évvel Swartz halála előtt, 2012. január 21-én Timothy Gowers világhírű matematikaprofesszor, a Fields-medál (az egyik legmagasabb tudományos kitüntetés) tulajdonosa már bojkottot hirdetett ellenük, kizsákmányoló üzletpolitikájukra hivatkozva. E bojkott gyorsan népszerű lett, s hamarosan mozgalommá alakult. Elindult egy petíció is The Cost of Knowledge (A tudás ára) címmel. Az aláírók deklarálták, hogy semmilyen formában nem publikálnak az Elsevier-hez kapcsolódó kiadványokban. Februárra már több mint ezer aláírás gyűlt össze, szeptemberre pedig több mint 12 ezer tudós adta nevét a mozgalomhoz, köztük a magyar matematikus, Lovász László, a matematika Nobel-díjának számító Wolf-díj birtokosa is. A kiadó kritikusai szerint míg korábban a kutatók által beküldött publikációkat az Elsevier alkalmazottai lektorálták, tördelték és nyomtatták, addig ezeket a feladatokat az utóbbi években már áthárították a szerzőkre, akiknek így egy végleges változatot kellett leadniuk. A nyomtatás költsége a digitális tárhelyre töltéssel értelemszerűen szintén eltűnt a kiadások listájáról, míg a bevételi oldalon nem sok minden változott. Gareth Cook, a Boston Globe publicistája egyik írásában arról számolt be, hogy a kiadó költségvetési jelentése alapján 2010-ben 3,2 milliárd dolláros forgalmat bonyolított, melynek több mint 36 százaléka tiszta nyereség volt. Egy későbbi reakcióban a cég képviselője 25,7 százalékos haszonról számolt be, de a 2010-es év gazdasági mélységeiben ez is elképesztő bevétel volt. |
