Kevesebben ismerték, mint más, Magyarországról elszármazott nagy formátumú, újító, iskolateremtő tudósokat, ezért szögezzük le rögvest: közéjük tartozott.
Mérnöknek készült, aztán engedett a történelem és a filozófia csábításának. Kifinomult intuíciója igen hamar elvezette a további munkásságát meghatározó területhez: a skót felvilágosodáshoz, mely a brit és nemzetközi tudományosságban éppen az ő egyetemi éveivel egy időben indult meg a szakmai divattá válás útján. 1970 táján Budapesten ez önmagában is teljesítmény volt. Kisdoktori disszertációjának elkészítése után 1974-től az MTA Történettudományi Intézetének munkatársaként dolgozott (jobbára az Economic History Review kivonatolásának bonyolult feladatán), de a következő évben élt a lehetőséggel, melyet a jeles gazdaságtörténész, Michael Postan közbenjárása biztosított, s immár Oxfordban folytatta Hume közgazdaságtani gondolkodásának tanulmányozását a skót felvilágosodás egyik "feltalálója", Hugh Trevor-Roper irányítása mellett. Ez jó ajánlólevél volt a cambridge-i King's College-ban 1978-ban újonnan indult hatéves kutatási program, a "Politikai gazdaságtan és társadalom, 1750-1850" vezető kutatói pozíciójának elnyeréséhez.
Hont pályafutása ettől kezdve - egy hároméves kitérőt (Columbia University, 1986-1989) leszámítva - szorosan összefonódott azzal az intézménnyel, amely nem az ő megérkezése miatt, de nagyjából akkorra számított végérvényesen egy új (al-?)diszciplína, a politikai eszmetörténet meghatározó műhelyének, fellegvárának. Quentin Skinner és tanítványa, Richard Tuck, John Dunn, a hamar Észak-Amerikába távozó Anthony Pagden és James Tully - meg a megannyi kisebb "sztár" - alapjaiban változtatta meg a kora újkori politikai gondolkodásról mint a modernitás "előszobájáról" alkotott (torz)képünket, a modern politikaelméletet máig szervező szókincs és fogalmi háló jelentéstörténetére és jelentéstanára vonatkozó tudásunkat. Az említett projektben vállalt szerepe Hontot egy csapásra ennek az illusztris klubnak a tagjává avatta. (Tagtársait szép számban fel is vonultatta Budapesten egy emlékezetes szemináriumsorozaton, amikor a '90-es évek közepén a Collegium Budapest vendégeként két évtized után ismét hosszabban időzött Magyarországon.)
Egyéni látásmódja rányomta bélyegét a politikai gazdaságtan kutatási programot lezáró, máig emblematikusnak számító kötetre; saját tanulmányai ebben a kötetben és másutt - a 18. századi politikai gazdaságtan és morálfilozófiai gondolkodás egymással szorosan összefonódó történetének olyan központi kérdéseiről, mint a szükségletek és az igazságosság feszültsége, a természetjog és az emberi "társiasság" (szociabilitás) problémái, a "nemzeti politika gazdasági korlátai", szegénység-gazdagság-fényűzés ("luxus") témájának feldolgozásai vagy a hitel-adósság-válság tematika eszmetörténeti aspektusai stb. - évtizedek óta folyamatosan inspirálják a kutatókat, nem csak "filoszokat". Hont munkásságának hatása éppenséggel újradefiniálja a filosz fogalmát: tanítványainak generációi közül talán az utolsóba tartozik az a fiatalember, aki 2012-es többszörös díjnyertes könyvében a 16-18. század gazdaságelméleti, üzletviteli szövegeinek és ezek nemzeti-birodalmi kormányzati politikára váltásának elemzésekor meggyőződéssel és meggyőzően érvel amellett, hogy e kölcsönhatások megértése ösztönözheti a jelen konkrét problémáira vonatkozó alapfeltevéseink újragondolását. Az illető ma a Harvard üzleti karán az üzletigazgatás (business administration) tanára.
Hasonló az üzenete Hont magnum opusának, a Jealousy of Trade-nek (2005). A Hume híres esszéje ("A kereskedelemben való féltékenységről") ihlette címmel megjelent vaskos kötet különös hibrid. Egyrészt a szerző meghatározó tanulmányait gyűjti koherensen olvasható füzérbe. A monografikus méretű bevezető tanulmány pedig, az önreflexió Hontra jellemzően kihívó, egyúttal kivételes hatású dokumentuma voltaképpen a tanulmányokból kibontakozó történetet beszéli el más perspektívából. Ennek lényege, hogy a nemzetközi politikáról való modern gondolkodás kereteit nem a 19. századi gazdaság és politika, hanem a 18. századi politikai gazdaságtan rajzolta ki; sőt, hogy korunk globalizációs vitáinak (beleértve akár a fenntartható fejlődéssel vagy a nemzeti és nemzetközi biztonsággal kapcsolatos vitákat is) eszköztára aligha tartalmaz olyan elemeket, amelyek ne álltak volna a kereskedelmi társadalom 18. századi elemzőinek rendelkezésére. Legfeljebb annyi változott, hogy az ő elképzelt jövőjük a mi jelenünkké vált. Hont ugyanezen kérdések megértésében próbált még mélyebbre ásni a Rousseau és Smith közötti viszonyra koncentráló, nagy presztízsű oxfordi Carlyle-előadásokban (2009) és a következő évben a bostoni Benedict-előadásokban.
Sajnos viszonylag keveset írt, saját állítása szerint nehezen; éltető eleme a verbalitás volt. Nem tudom, látta-e valaha bárki "papírból" előadni, s fájdalmas belegondolni, hogy mennyi gondolat maradt - nem a fiókjában, hanem a fejében. Angolul és magyarul egyaránt feltűnően választékosan beszélt, de talán éppen saját maga számára nem elég választékosan, s innen az írásba merevített szövegtől való idegenkedése. Szenvedélyes és nagylelkű ember volt, a minőség megszállottja. Ha felébredt az érdeklődése, azonnal kész volt az éleslátó bírálatra, melyet kíméletlen érdességgel fogalmazott meg. Aki ezt megemésztette, megérezhette a háttérben a nyitottságot és a figyelmet, a segítőkész humánumot - alkalmasint a szeretetet.
