Nekrológ

Középgenerációs írónak-költőnek lenni szívás. Már nem beszélnek a meglepetés erejéről, a letaglózás megtörtént. Feledésbe merült, ahogy az ajtó kivágódott, helyreácsolták már a keretet, és nyájasan hellyel kínálták a háromfejű borjút, aminek tűnt, hiszen már rég kiderült, nem szörnyszülött, éppen hogy nem, csak hát azt is merész hinni, bár kitartóan próbálják sulykolni, hogy domesztikálható. Attól, hogy megszokjuk, még nem lesz szelíd. Csak erre már nem gondolunk.

A Kossuth-díjas rendező 89 éves volt.

A pop-rock történelmének mindig megvoltak a nagy remetéi, kezdve Syd Barrett-tel, aki miután 1968-ban kiszállt a Pink Floydból, két lo-fi szólólemez elkészítését követően örökre visszavonult.

„Írhatok, amit akarok: valami / végül úgysem lesz másképp. Talán / ezért írok, amit akarok, valóban” – 1976-ban A mennyezet és a padló című kötetben jelentek meg ezek a sorok. Nem Tandori Dezső legismertebb sorai, de olyan korai evidencia jelenik meg bennük, ami végig ott lüktet majd a költői pálya következő, több mint négy évtizedében.

Az előadóművész március 2-án hunyt el.

80 éves volt.

Ha jól számolom, 36 évvel ezelőtt találkoztam először Randolph L. Brahammel (született Ábrahám Adolf; „az Adolftól valahogy elment a kedvem” – válaszolta egyszer, kacsintva, a tősgyökeres amerikai név eredetének kérdésére). Randy ekkor már a City University of New York tekintélyes professzora, a magyar holokauszt nagy hírű kutatója volt, én meg egy állástalan, szabadúszó fordító Budapestről – ennél nagyobb súlycsoportkülönbséget talán elképzelni is nehéz.

Mintha egyszeriben nem lennének megosztottságok, nem lennének „táborok”. Lajos még egyszer egy kisebb csodát tett.

A Postabank volt elnök-vezérigazgatójának haláláról családja számolt be.

Világszerte sántító párhuzamokkal búcsúztatták. A „francia Sinatra” ugyanis kivételesen tiszta ember volt; egészen máshogy volt politikus művész, mint nagyszerű kor- és pályatársa, Yves Montand; és éppen kétszer olyan hosszú élet jutott neki osztályrészül, mint a most női megfelelőjeként emlegetett másik kistermetű óriásnak, Edith Piafnak. Charles Aznavour egyedüli példány volt, aki mégis több egymást követő európai nemzedék számára adott példát arról, hogy milyen is a romantikus férfi.

Apám sokszor elmesélte, milyen érzés volt, amikor először megszólalt a házukban a rádió. 1927-ben a kis zalai faluban ez volt az első készülék, és Mayer kántortanítóékhoz eljött Széchenyi grófnő is, hogy belehallgasson az adásba.

Jövőre lett volna 100 éves.

Tudta, hogy mi az, amit már nem vagy még nem lehet megcsinálni.