Nekrológ

Mi teszi a férfit

Charles Aznavour (1924–2018)

Nekrológ

Világszerte sántító párhuzamokkal búcsúztatták. A „francia Sinatra” ugyanis kivételesen tiszta ember volt; egészen máshogy volt politikus művész, mint nagyszerű kor- és pályatársa, Yves Montand; és éppen kétszer olyan hosszú élet jutott neki osztályrészül, mint a most női megfelelőjeként emlegetett másik kistermetű óriásnak, Edith Piafnak. Charles Aznavour egyedüli példány volt, aki mégis több egymást követő európai nemzedék számára adott példát arról, hogy milyen is a romantikus férfi.

Piaf említése persze mellőzhetetlen, hiszen a második világháborút követő években ő segítette hozzá a hajdani gyerekszínészt és aktív színpadi táncost az énekesi karrierhez. De az örmény származású Shahnourh Varinag Aznavouriannal azért már addig is történt egy s más. Iskolai tanulmányokból kevés, az előadói ambíciók első megnyilvánulásaiból és világtörténelmi eseményekből viszont annál több akadt a megelőző években. Szülei a törökországi örmény népirtás menekültjei voltak, a negyvenes évek első felét pedig emberek bújtatásával meg az ellenállási mozgalomban való részvétellel töltötte az Aznavourian család, s így magától értetődően a 9 éves kora óta az Aznavour művésznevet viselő ifjú ember is.

A franciák, ha évszázad hosszan volt is bennük némi sovén hajlam, hagyományosan kedvelik az egzotikus háttérrel rendelkező, honosított előadóművészeket, amennyiben azok kellően originális egyéniségeknek bizonyulnak. Josephine Baker, Dalida vagy Dario Moreno mellett ezt példázta Charles Aznavournak az ötvenes évektől látványosan felívelő pályája is. A termékeny dalszerző előbb énekesként, majd színészként is elfogadtatta, sőt az élvonalba verekedte magát, jóllehet többféle hendikeppel is meg kellett küzdenie. Helyesebben meg kellett volna küzdenie, ám Aznavour inkább tudomásul vette és gyakorta önironikusan föl is emlegette azokat, mondván: „a gyenge pontjaim: a hangom, a magasságom, a gesztusaim, a csekély műveltségem és iskolázottságom, az őszinteségem és a hiányzó személyiségem”.

Nos, az énekhangja valóban behatárolt volt, de ez semmiben sem gátolta meg Aznavourt, aki férfibájjal, önérzetes nyíltsággal s nem mellesleg művészi kifejezőerővel ellensúlyozta e formális hiányosságát. Ennek emlékezetes példája volt az a szilveszteréji fellépés, amelyre 1983-ban, a londoni Covent Gardenben, a Denevér második felvonásában került sor. Az ilyenkor szokásos meglepetés vendégek sorában ugyanis Aznavour is megjelent a színpadon, hogy elénekelje ekkor már majd’ egy évtizede világhódító slágerét, a She-t. Lent a zenekari árokban Plácido Domingo vezényelt, fent a színpadon operai hangnagybirtokosok vártak a sorukra, s köztük az alig 160 centiméteres Aznavour laza eleganciával énekelt a mikrofonjába a szerelemről. Sérthetetlen és megvesztegető jelenség volt.

Akkorra már nagy slágerek során volt túl. A La Bohème, a névismételgetés effektusát a West Side Story Mariájához hasonlóan csúcsra járató Isabelle,vagy a Mamma mellett az énekesnek még arra is volt energiája, hogy két kollégája, Johnny Hallyday és Sylvie Vartan számára is megírja pályafutásuk egy-egy legnagyobb dobását. Közben ráadásul filmezett is, merthogy az ötvenes évek végétől a francia rendezők fölfedezték Aznavourban, no nem a hétköznapok hősét, hanem azt a csupaideg, nagyszemű és filigrán vesztest, aki majd’ mindig tisztább ember a környezeténél. Leghíresebb, bár nem feltétlenül a legjobb alakítása François Truffaut 1960-as film noirja, a Lőj a zongoristára főszerepe volt, s bő negyven évvel később az e film hommage-ául elkészített Charlie kettős életében is szerepelt.

Aznavour, akinek már az ötvenes években volt egy-két betiltott száma, a hetvenes évektől kezdve határozottan új irányt adott az akkor épp válságperióduson áteső francia sanzon műfajának. Dalaival ekkortól olyan ügyek mellett állt ki, mint amilyen az azonos neműek szerelmét sújtó előítélet elleni küzdelem. Ez volt az 1972-es, tabudöntő Comme ils disent, amelyet az ekkor már rég világsztár Aznavour angolul is tüntető rendszerességgel énekelt: What Makes a Man. És természetesen szót emelt más ügyekben is, társadalmi és politikai kérdésekben egyaránt. Így 2002-ben prózával és dallal is sokat tett azért, hogy a francia szélsőjobb vezéréből, Jean-Marie Le Penből ne válhasson köztársasági elnök. S a jó francia egyszersmind jó örmény hazafi is volt: nálánál talán senki sem tett többet azért, hogy a világ közvéleménye, ha több évtizedes késéssel is, de értesüljön az örmény genocídium történelmi tragédiájáról.

Túl a zeneipar stílusváltásainak hosszú során, s túl a 80., majd a 90. életévén sem volt hajlandó leállni. Szeptember közepén, egy friss kartörés után még Japánban koncertezett. Mindhalálig a pódium romantikus hőse maradt.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.