Olvasói levél

A napos oldal

Magyar Narancs, 2012. február 16.

  • 2012. április 22.

Olvasói levelek

A mélyére ásnának Magyar Narancs, 2012. március 1. A Tokaj-Hegyalja átalakulásáról szóló kétrészes cikk nyomán az alábbi kép alakulhat ki a régiót nem vagy csak felületesen ismerő olvasóban: Tokaj-Hegyalján mindössze két választás van, borászat vagy bányászat.

Az az érzése támadhat az embernek, hogy a világörökségi védelem és az ahhoz kapcsolódó műemlékvédelmi, természetvédelmi előírások lehetetlenné teszik a beruházásokat, és jelentősen megnehezítik az elmaradott régió fejlődését.

Azt gondolom, hogy a cikk kiindulópontja alapvetően hibás: Tokaj-Hegyalját borvidékként, turisztikai régióként hasonlóan világörökségi védelem alatt álló európai borvidékekkel, az ausztriai Fertő tóval, Wachauval, vagy a francia Elzásszal kell összevetni. A fejlesztés irányai, a fejlődés lehetőségei és a világörökségi státusz jelentősége csak ebből a nézőpontból érthetők meg.

Tokajt a magyar közvélemény máig szinte csak az aszúról ismeri. (Ráadásul a tokaji aszú sokak számára még mindig egy olyan bor, amit ajándékba kapunk, vagy ajándékba viszünk, vagy amit elteszünk a gyerekünk, unokánk érettségijére, diplomaosztójára.) Magyarországon a közvélemény - a gasztronómia és a borok iránt fogékony szűk rétegét leszámítva - nem tud arról, hogy a tokaji borok mekkora változáson mentek át az elmúlt 15 évben. A hagyományos tokaji borkategóriák, az aszú és a szamorodni borok is modernebbek, gyümölcsösebbek, könnyebben fogyaszthatók lettek, de a legnagyobb változás az új kategóriák megjelenése. Az egyik a késői szüretnek nevezett, friss, gyümölcsös édes bor. A másik pedig a tokaji száraz borok jelentős felértékelődése. Hála az ásványokban bővelkedő vulkáni talajnak, a tagolt domborzati viszonyoknak és jellegzetes fajtaszerkezetnek, olyan helyi jellegzetességet mutató, hosszan érlelhető, testes száraz borok teremnek Tokaj-Hegyalján, amik a leghíresebb európai borvidékekkel - Burgundiával, Elzásszal, a Rajna-vidékkel vagy a már említett osztrák borvidékekkel teszik összemérhetővé a régiót, immár a száraz borok terén is. Márpedig ma a száraz bor nélkül egy borvidék nem lehet divatos, turisztikailag vonzó. Az édes bor kuriózum, szexepil, de Tokaj nem lehetne divatos borvidék komoly száraz borok nélkül.

Az imént felsorolt borvidékek, melyekhez Tokajt hasonlítottuk, mindegyike igen jelentős turisztikai célpont, kiemelkedő vendégforgalommal. Mi adja vonzerejüket a bor mellett? Egyrészt a táj szépsége, másrészt az épített környezet, a sok száz éves hangulatos falvak, városkák, ahol turistákkal teli éttermeket, kávézókat, szállodákat találunk. Ezek a vidékek nem csak a borturistákat vonzzák, számos lehetőséget kínálnak az aktív kikapcsolódásra. Gondoljunk a Fertő tóra és a körülötte található sok száz kilométeres bicikliút-hálózatra, a Duna menti bicikli-, gyalogos- és evezőstúra-útvonalakra, a burgundiai hajózható csatornákra. Egy jól "felépített" borvidék rengeteg jól fizető turistát vonz, sok ember számára biztosít munkát.

Kérdés, hogy Tokaj-Hegyalja rendelkezik-e azokkal az adottságokkal, hogy ezeknek a vidékeknek a sorába emelkedjen? Meggyőződésünk, hogy igen. A természeti környezet vonzó, minden ide látogatót elbűvöl. Az egykori hegyaljai mezővárosok: Tokaj, Sárospatak, Erdőbénye, Mád, Tállya (és még lehetne sorolni) máig megőrizték arculatukat, hangulatukat. Az ódon házak helyreállíthatók, a falu vagy városkép az értékeket megőrizve, okosan modernizálva, ugyanolyan vonzó tud lenni, mint a fent felsorolt vidékeken. Nemzetközi minőségű borászatból egyre több van, öt-hat helyi étterem szerepel a Top 100-ban, alakulnak a sajtműhelyek, helyi alapanyagokból helyi ízeket előállító manufaktúrák. Itt találhatók Magyarország legszebb és leghíresebb várai: Sárospatak, Regéc, Füzér, Boldogkő, Szerencs.

Ami nagyon hiányzik, az a turisztikai infrastruktúra. Több száz kilométer bicikliút kellene a Bodrog partján, a szőlők között és a zempléni erdőkben. Evezős kikötőket és fürdőhelyeket kell kialakítani a Bodrog mellett, szükség van fürdőkre, amik télen is vonzzák a vendégeket, továbbá sípályákra, lovardákra és további szálláshelyekre, éttermekre. A műemlékek felújítása során a francia, olasz példát kell követni: hanyag eleganciával megőrizni az épületek jellegét, hangulatát és közben alkalmassá tenni az új funkció kiszolgálására.

Nem a borászat és a bányászat között kell választani! A világörökségi cím, a történeti táj státusz óriási fellendülést hozhat a régióban; ha tudunk vele élni, okosan használjuk fel a forrásokat, az európai turisztikai célpontok közé kerülhet Tokaj-Hegyalja.

Berger Zsolt, a Karádi-Berger Borászat tulajdonosa, a Bor, mámor, Bénye Egyesület elnöke

Figyelmébe ajánljuk