Sokunknak a rendőri nemi erőszak sértettjének nyilvános becsmérlése jut eszünkbe az ügyvédről. Istenem, ha nekem ennyi sor állna rendelkezésemre, hogy a gyerekek, nők védelmében írhassak! Pont a kiszolgáltatottak pártján álló Narancstól várnám, hogy az áldozatok szempontját tartsa a legfontosabbnak, legalább a nemzetközi szakirodalom egy-egy kapcsolódó, közismert alaptételét emelje be a cikkbe, vagy az emberi jogok terén képzett szakembert szólaltasson meg.
Ugyan miért nem szól egy iskolás gyerek, ha szexuális cselekményre csábítják, kényszerítik? Sokan azt se tudják, mi történik velük. Tekintélyelvű társadalmunk azt közvetíti, hogy egy felnőttnek bármihez joga van. Gyakran a trauma miatt a gyerek emlékezete is törli az eseményt. Túl sokan élnek vissza a kiskorúak tudatlanságával, jogérzékük fejletlenségével, megfenyegetik és használják őket kockázatmentesen szexuális célra. Túl sok olyan felnőtt van a környezetükben, akik sejtik, de hallgatnak a történtekről, túl sokan hallgattatják el azt a ritka áldozatot, aki mégis szólni mer (hol van ez még a feljelentéstől, pláne a felelősségre vonástól), túl sokan működnek közre a tagadásban ahhoz, hogy ne követeljük minden erőnkkel a későbbi jogorvoslat esélyét.
Meggyőződésem, hogy nagyon életszerűtlen és koncepciózus Magyar György példája a hozománnyal. A szexuális bűncselekmények és a családon belüli erőszak esetei nagyon nehezen bizonyíthatók - ahogyan sok más törvénysértés is, például az adóelkerülés, az öngyilkosságra rábírás vagy a fekete foglalkoztatás, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell fellépni ellenük. A megerőszakolt hazudós nő kliséjével már sokszor találkozhattunk a közelmúltban. Az áldozattá vált gyerekek sokszor nem gyógyulnak ki a traumából, gyakran egész életükben rettegnek, és önmagukat hibáztatják - egy gyerek, ha bántják, nem tehet mást. De hogy feljelentést se lehessen tenni később az elévülés miatt, az égbekiáltó. Hiszen az elévülési idő kiterjesztése is csak elméleti lehetőség: az áldozatok többnyire felnőttként is foglyai annak a szövevényes viszonyrendszernek, amely hallgatásra kényszeríti őket. Álnaiv Magyar György kérdése, hogy miért nem szól a gyerek a szüleinek, ha nem az apja, a tanára bántja, és kifejezetten sértő az a feltételezés, hogy a módosítás gyakrabban szolgálná a személyes bosszút, mint a Btk. más pontjai.
Üdvözlettel:
Gerle Éva tanár, a Szeret a férjem, de... csoport alapítója,
Budapest
