Olvasói levelek

Elszomorít, hogy kedvenc lapomban is olyan írást találok a nemrégiben elfogadott közoktatási törvénymódosításról, amelyről ordít, hogy szerzője nemigen találkozott a normaszöveggel. Ha ezt megtette volna, talán nem ír le olyan zagyvaságokat, mint amit a "cselédpasszussal" kapcsolatban sikerült papírra vetni. A "cselédpasszus" hatálybalépésétől ugyanis az igazgató egyoldalúan elrendelheti a pedagógus kötelező óraszámának emelését. Szó sincs itt arról, amit ehhez a cikkíró hozzáfűz, nevezetesen, hogy "az eddig érvényben lévő szerződéseket és kinevezéseket a munkáltató azonban egyoldalúan nem változtathatja meg, ezért vélik úgy az előterjesztők, hogy kényszer helyett megállapodási lehetőségről kell beszélni. A pedagógusok tehát rendezett jogi környezetben vállalhatnak ezentúl többletmunkát anyaintézményükben." A megállapodási lehetőség nem a "cselédpasszus" esetében, hanem a törvénymódosítás egy másik eleménél merül fel, a bevezetendő teljesítménypótlékoknál - nyilván ezzel sikerült összekeverni az egyoldalúan elrendelt óraszámemelést. Amúgy a téma felvezetése is rendkívül pontatlan, hiszen az óraszámemelés elrendelhetősége mellett megmaradnak a rendkívüli munkavégzés szabályai. Szerencsére odáig még nem jutottak el a törvénymódosítás megalkotói, mint a cikk szerzője: "A logika szerint indokolatlan a heti 40 óránál rövidebb munkahét esetében rendkívüliségről beszélni, és a kötelező óraszámok merev rendszere ellene hat a rugalmas és hatékony munkaszervezésnek." Eszerint a pedagógusnak 40 óránál rövidebb munkahete volna, hiszen a tanórákra való felkészülést, a dolgozat- és füzetjavítást, az adminisztrációt nyilvánvalóan szabadidőben végzi, így aztán kötelező óráit akár heti 40-ig fel lehet tornászni, és csak az afölöttiekért járna túlmunkadíj. Na nem, itt még nem tartunk.

Kapcsolódva a budai alsó rakpartról írott cikkhez, a tőlem idézetteket az alábbiak szerint szeretném kiegészíteni, illetve pontosítani.

Magyar Narancs, 2003. július 10.Olvasói levelekMagyar Narancs, 2003.

TibiMaNcs, 1999. szeptember 2.Azt írja Lovas kolléga, hogy én őt lófasznak neveztem.Nem neveztem.

Örömmel vettük a MaNcs-ban megjelent életszagú tudósítását a keszthelyi Nemzetközi Erős Ember Versenyről (hivatalos nevén Kőbányai Világos Világkupa). Az anyaggal kapcsolatban néhány észrevételt kell tennünk:

TGM kapcsán GyurkórólNem kellene mégiscsak borítgatni?Nemrégiben Tamás Gáspár Miklós cikket közölt lapjukban arról, hogy a náci kiadványokat nem betiltani kellene, hanem bojkottálni azokat a kiadókat, amelyek közreadják, felborítani a standokat, ahol árusítják őket. Ötletére a jobboldali sajtó paranoiás hörgéssel válaszolt, a liberális értelmiség pedig zavartan motyogott: ez a Gazsi olyan szecessziós (a GYOSZ vezetői mondták ezt annak idején titkárukra, a Nyugatot szerkesztő Fenyő Miksára), nem kell minden szavát komolyan venni.A könyvhétre jelent meg Gyurkó László nagy történelmi műve az 1956-os forradalomról.

ElektosokkMaNcs 1996. április 11.Idézet a cikkből: "Az Internetto magazin és a MaNcs newsgroupja, a narancs-l fasiszta és alpári hangú leveleket kapott az elmúlt hetekben.

Úgy hiszem, TGM-nek nincsen szüksége az én védelmemre, de az biztos, hogy egy ilyen tartalmú és hangulatú levél mellett jóérzésű ember nem megy el szavak és gondolatok nélkül.

Végel László jól látja hogy "a vajdasági vitában nem a részletekrôl, hanem alapvetô különbségekrôl van szó, olyanokról, amelyeket nem lehet összebékíteni". Az sem vitás, hogy a magyar kisebbségpolitika válságban van. De nem azért, mert a háborús veszély elmúltával a kisebbségi pártok "képtelenek a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni", s csak azzal törôdnek, "hogyan osszák el maguk között a Magyarországról érkezô politikai hatalmat és anyagi támogatást".

E büntetôpolitikai elmélkedés valódi súlyát talán még nem is sikerült megtapasztalnom. Hiszen sem aktív politikus, sem rajtacsípett drogos nem vagyok, de a Fidesz - MPP legújabb javaslata a "kábítószer elleni társadalmi küzdelem" megreformálásához, nem hagy nyugodni. Lejjebb akarják tenni ugyanis a lécet. Azt akarják kortársaim, hogy én mint esetleges fogyasztó ne a vétkezôk, hanem a bűnözôk közé tartozzak. Így aztán ôk jobban nyakon csíphetik a dealereket, akik viszont tuti bűnözôk, hiszen e társadalmi kór terjedését ôk teszik lehetôvé. Itt aztán egyszerre több kérdés is felmerül.