olvasói levelek

  • 2003. szeptember 4.

Olvasói levelek

Elszomorít, hogy kedvenc lapomban is olyan írást találok a nemrégiben elfogadott közoktatási törvénymódosításról, amelyről ordít, hogy szerzője nemigen találkozott a normaszöveggel. Ha ezt megtette volna, talán nem ír le olyan zagyvaságokat, mint amit a "cselédpasszussal" kapcsolatban sikerült papírra vetni. A "cselédpasszus" hatálybalépésétől ugyanis az igazgató egyoldalúan elrendelheti a pedagógus kötelező óraszámának emelését. Szó sincs itt arról, amit ehhez a cikkíró hozzáfűz, nevezetesen, hogy "az eddig érvényben lévő szerződéseket és kinevezéseket a munkáltató azonban egyoldalúan nem változtathatja meg, ezért vélik úgy az előterjesztők, hogy kényszer helyett megállapodási lehetőségről kell beszélni. A pedagógusok tehát rendezett jogi környezetben vállalhatnak ezentúl többletmunkát anyaintézményükben." A megállapodási lehetőség nem a "cselédpasszus" esetében, hanem a törvénymódosítás egy másik eleménél merül fel, a bevezetendő teljesítménypótlékoknál - nyilván ezzel sikerült összekeverni az egyoldalúan elrendelt óraszámemelést. Amúgy a téma felvezetése is rendkívül pontatlan, hiszen az óraszámemelés elrendelhetősége mellett megmaradnak a rendkívüli munkavégzés szabályai. Szerencsére odáig még nem jutottak el a törvénymódosítás megalkotói, mint a cikk szerzője: "A logika szerint indokolatlan a heti 40 óránál rövidebb munkahét esetében rendkívüliségről beszélni, és a kötelező óraszámok merev rendszere ellene hat a rugalmas és hatékony munkaszervezésnek." Eszerint a pedagógusnak 40 óránál rövidebb munkahete volna, hiszen a tanórákra való felkészülést, a dolgozat- és füzetjavítást, az adminisztrációt nyilvánvalóan szabadidőben végzi, így aztán kötelező óráit akár heti 40-ig fel lehet tornászni, és csak az afölöttiekért járna túlmunkadíj. Na nem, itt még nem tartunk.

Magyar Narancs, 2003. augusztus 7.

Tisztelt Szerkesztőség!

Elszomorít, hogy kedvenc lapomban is olyan írást találok a nemrégiben elfogadott közoktatási törvénymódosításról, amelyről ordít, hogy szerzője nemigen találkozott a normaszöveggel. Ha ezt megtette volna, talán nem ír le olyan zagyvaságokat, mint amit a "cselédpasszussal" kapcsolatban sikerült papírra vetni. A "cselédpasszus" hatálybalépésétől ugyanis az igazgató egyoldalúan elrendelheti a pedagógus kötelező óraszámának emelését. Szó sincs itt arról, amit ehhez a cikkíró hozzáfűz, nevezetesen, hogy "az eddig érvényben lévő szerződéseket és kinevezéseket a munkáltató azonban egyoldalúan nem változtathatja meg, ezért vélik úgy az előterjesztők, hogy kényszer helyett megállapodási lehetőségről kell beszélni. A pedagógusok tehát rendezett jogi környezetben vállalhatnak ezentúl többletmunkát anyaintézményükben." A megállapodási lehetőség nem a "cselédpasszus" esetében, hanem a törvénymódosítás egy másik eleménél merül fel, a bevezetendő teljesítménypótlékoknál - nyilván ezzel sikerült összekeverni az egyoldalúan elrendelt óraszámemelést. Amúgy a téma felvezetése is rendkívül pontatlan, hiszen az óraszámemelés elrendelhetősége mellett megmaradnak a rendkívüli munkavégzés szabályai. Szerencsére odáig még nem jutottak el a törvénymódosítás megalkotói, mint a cikk szerzője: "A logika szerint indokolatlan a heti 40 óránál rövidebb munkahét esetében rendkívüliségről beszélni, és a kötelező óraszámok merev rendszere ellene hat a rugalmas és hatékony munkaszervezésnek." Eszerint a pedagógusnak 40 óránál rövidebb munkahete volna, hiszen a tanórákra való felkészülést, a dolgozat- és füzetjavítást, az adminisztrációt nyilvánvalóan szabadidőben végzi, így aztán kötelező óráit akár heti 40-ig fel lehet tornászni, és csak az afölöttiekért járna túlmunkadíj. Na nem, itt még nem tartunk.

Logikailag követhetetlenek számomra a PDSZ-szel kapcsolatos megállapítások is. Mind a cikkben, mind a keretes írásban olvasható, hogy nem csak a PDSZ, több szakmai és érdekvédelmi szervezet bírálta a törvénymódosítást. Mégis, a törvény vitája során felmerült szakmai aggályokat következetesen és törvényes eszközökkel támadó PDSZ-re vetül a cikkben a gyanú árnyéka ("árulkodó, hogy bár a PDSZ-en kívüli többi érdekképviselet is fenntartja aggályait, a reform alaptörekvéseivel egyetért, és nem csatlakozott a beadványhoz"). Én inkább azt tartom furcsának, hogy hét szervezet közös közleményben kifejtett jogi és szakmai aggályaival csak az egyik fordul a megfelelő jogorvoslati fórumhoz. A PDSZ valóban nem a legnagyobb, hanem a második legnagyobb szakmai szakszervezet, amely a legnagyobbal ellentétben megalakulásától pártsemleges.

Ha nem az oktatási kormányzat mindenáron való védelmezése a cél, javaslom, készüljenek alaposabb, netán a jogszabály kritikájára is kiterjedő cikkek a közoktatási reformról, olyanok, amelyben nemcsak a minisztérium által reklámozott célok, hanem azok megvalósításának módozatai is megismerhetők. Ajánlom ez ügyben figyelmükbe az OM által megrendelt közvélemény-kutatás anyagát is (ha nincs meg, szívesen elküldöm).

Üdvözlettel:

Nagy Erzsébet

tanár, tanügy-igazgatási szakértő

Autópálya a Filatorigátig

Magyar Narancs, 2003. augusztus 14.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2003. augusztus 21.

Csendes mélabúval olvasom a Narancsban mostanság megjelenő zöldháborgásokat a budai alsó rakpart védelmében. Magyarázatként ide iktatom a Fővárosi Közgyűlés jegyzőkönyvének részletét 1999. (!) április 29-ről, amikor a budai főgyűjtő csatorna beruházása és a rakparti út kibővítése volt napirenden:

Vajda Pál főpolgármester-helyettes: A rakparti főgyűjtő csatorna építése "generálta a rakpart kérdésével kapcsolatban a rakpart szélesítésének ügyét, ami, ismerve Buda gyűjtőúthálózatának jelenlegi állapotát, frekventált kérdés közlekedési szempontból. Én úgy fogalmaznék, hogy ez körülbelül olyan közlekedési beruházás, mint Pesten a Hungária körút kérdése volt."

Madarász Aladár (SZDSZ): "A sok egyetértés után, tisztelt Közgyűlés, csak nagyon félve merek egy kérdést feltenni. Ha jól értem a nagy elvi egyetértést, ez nemcsak a főgyűjtőről szól, hanem arról is, hogy a budai alsó rakpart a gyalogosok számára ezzel hozzáférhetetlenné válik. Minthogy gyerek- és fiatalkorom nagy részét ott gyalogoltam végig a Margit híd és a Gellérthegy között, ezért illő tisztelettel kérdezem, hogy ez lesz-e az átépítés egyik következménye, és ilyen módon elvágja-e a Dunát a budaiaktól."

Cselovszki Zoltán: (Fidesz-MDF-MKDSZ): "Megpróbálom harmadszor is elmondani: az olyan kérdések, mint amilyenek most felvetésre kerültek - hogy nem szabad elvágni a Dunát a gyalogosforgalomtól és a várostól -, meghatározzák, hogy milyen megoldások jöhetnek szóba. Nagyon jó ellenzéki képviselő lenne Madarász Aladár, de hadd mondjam el, pont ezek azok a kérdések, amikről most kezdődik a tervezés, a vita. A célokban teljesen egyetértenek a tervezők, nyilván nem lesz elzárva a Duna, de ez egy nehéz feladat."

A közgyűlés a főgyűjtő csatorna beruházási célját, a rakparti út bővítését és szélesítését egy tartózkodás és egy ellenszavazat mellett, 44 szavazattal jóváhagyta. Nem emlékszem pontosan, de úgy rémlik, az ellenszavazat az enyém volt.

Madarász Aladár

A szerk. Áfium a patikában

Magyar Narancs, 2003. augusztus 14.

Tisztelt MaNcs!

Ha vezércikkük egy mondatát ("a gyógyszertárak ugyanis megelőlegezik a támogatás összegét a készítmények beszerzésekor, mivel az OEP-dotációt utólag, a teljesített vények alapján igényelhetik") relációanalízis-tesztnek fogjuk fel, akkor a helyes válasz: az állítás hamis, az indoklás igaz.

Ugyanis valóban utólag igényelhetik a patikák a dotáció összegét, azonban, bár sokszor elhangzik, nem igaz, hogy a patikák előlegezik meg az OEP felé a támogatás összegét.

Mi a napi rögvalóság?

A rossz üzletember patikus - elhíve saját kamarája mantrázását - nem tart még egy dobozt sem bizonyos drága készítményekből, mondván, majd ha jön a beteg, akkor megrendeli. Ugyan a betegellátásra és készletezésre kapja részben az árrését, ezt nem tartja be, viszont a nagykereskedőktől elvárja, hogy naponta kétszer, Budapesten akár négyszer is szállítson.

Közben magas ívben nem érdekli, hogy micsoda procedúra, ha a kórházi elbocsátás után egy életmentő vagy egynapi kihagyást sem megengedő készítményért a hozzátartozónak kétszer is be kell mennie a patikába (egyszer, amikor leadja a receptet, másodszor meg amikor a patikus megrendelte a gyógyszerét).

A szokásos péntek délutáni kórházi hazabocsátáskor így számtalan esetben előfordul, hogy a felírt gyógyszert egész hét végére nem kapja meg a beteg, mert szombat-vasárnap nincs nyitva a patika, így csak hétfő reggelre érkezik meg a gyógyszer, amikor a trombózisprofilaxis híján a beteg már tüdőembóliában elhalálozott (megtörtént!).

Tehát a patikus megrendeli a mondjuk tízezer forintos gyógyszert a nagykereskedőtől. Igen ám, de nem fizet, mert a legtöbb patika szerződéses kapcsolatban van a nagykereskedőkkel, minek következtében minimum 30, de nagyobb patikák esetében 45-60 napos fizetési határidőt kap a nagykereskedőtől.

Megjön a gyógyszer, visszajön érte a beteg, kifizet - ha 90 százalékos támogatottságú - 1000 Ft-ot. Ha a patikus aznap lejelenti az OEP-nek, akkor 3 hét múlva megkapja a 9000 Ft-ot, de még csak a 22. napnál tartunk, vagyis csak 1-2-3 hét múlva kell fizetnie a nagykereskedőnek.

Tehát akkor ki hitelez az OEP-nek a patikuson keresztül? A nagykereskedő!

A patikai privatizáció az egyik legellentmondásosabb története a rendszerváltás óta eltelt időszak történéseinek. Miközben az elvetélt MRP-programok után a teljes gazdasági szférában nem történt dolgozói vagyonjuttatás, s az új kórháztörvényben az orvosok számára is csak nagyon komoly feltételek esetén lehetséges tulajdont szerezni, a patikák gyógyszerész vezetői, akik éppen vezető beosztásban voltak a példátlan előfinanszírozási rendszerben, az indulókészletet ingyen a patikákba helyezve, kedvezményes hitelekkel és magas árréssel tulajdonossá váltak úgy, hogy a verseny lehetősége törvényileg kizárt az 5000 fő/patika szabály miatt. (Igaz, azóta az árrések jelentősen csökkentek, s az előből utófinanszírozás lett.)

Nem véletlen, hogy nem lehet a piacon patikát vásárolni, hiszen az első tulajdonosok arra törekednek, hogy a gyermekeik vigyék tovább az ületet - új szereplőnek ebbe a körbe bekerülni gyakorlatilag lehetetlen.

Érthető, hogy ezt a kivételezett helyzetet a patikusok jól szervezetten, hatásos érdekérvényesítési módokon kívánják megőrizni. `k árulhassanak fogkrémet, pelenkát, de a benzinkút ne árusíthasson fájdalom- vagy lázcsillapítót.

Véleményem szerint a versenyhelyzet kiterjesztése a patikákra elengedhetetlen, nincs semmilyen ellenérv ellene, csak a patikusok nyilvánvaló érdeksérelme. Akkor majd muszáj lesz gazdálkodni, esetleg egy kis pluszt nyújtani a betegeknek, kicsit megküzdeni az ügyfélért, mint bármely más üzleti szférában.

Dr. Farkas György

Helyesbítés

Múlt heti számunk Szénaboglya a Bécsi úton című cikkében tévesen szerepelt, hogy 1962-ben Fehér Tamás fotózta Kassák Lajost: az említett felvételt valójában Féner Tamás készítette. A hibáért elnézést kérünk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.