Egy helyi lakos a hajléktalankilakoltatásról

  • Nagy Ádám
  • 2012. március 28.

Olvasói levelek

A Határ út környéki keddi hajléktalankilakoltatást egy környékbeli lakó is végignézte. Ő pontosan tudja, mi a valódi probléma az erdővel, mi zavarja a lakókat. Nem a hajléktalanok.

Március 27-én reggel a IX. kerületi József Attila-lakótelep szélén lévő kiserdőben, ahol reggeli futásunkat tartottuk, autókra és egy nagyobb embercsoportra lettünk figyelmesek. Mivel évek óta ott él egy földbe vájt viskóban két erdőlakó család, rosszat sejtve odamentünk.

Mikor odaértünk, a rendőrök egy megbilincselt nőt tuszkoltak az autójukba. Mint megtudtuk a barátjától, A Város Mindenkié aktivistája ellen intézkedtek. Az úton egy rendőr fogadott minket, szó nélkül ránk irányítva a videokameráját. A rendőrcsoport vezetője arról tájékoztatott, hogy műveleti területen vagyunk, ezért videózhatnak minket. Mire felhívtam a figyelmét, hogy a kordonon kívül állunk most is, a videózás meg a kordontól 100 méterre kezdődött.

Túllépve a saját problémánkon, kérdeztük, miért bontják le egy család hajlékát, akik rendezett körülmények között élnek, tanúsíthatjuk, hiszen két éve nap mint nap futunk el mellettük. Még a kutyáik sem zavartak egyetlenegy alkalommal sem minket. Mire a csoportvezető rendőr azt mondta, itt szemétszedés, erdőtakarítás folyik, senkit nem költöztetnek el. És örülhetünk, hogy nem lesz szemét, ami zavarna minket a futásban.

Nehéz volt ezt szemétszedésként értelmezni, miközben a rendőrök háta mögött a kivezényelt tucatnyi szerencsétlen közmunkás épp a viskó kéményét szerelte szét.

A rendőr állította, jogszerűen járnak el, a jegyzőnél vagy a Feszofe-nál (az önkormányzat szociális foglalkoztatója, akiket az erdőtakarítással bízott meg állítólag a jegyző) lehet panaszt tenni. De papírt nem mutatott minderről, és ha délutánra már szemétre kerül az ott lakók otthona, azt egy hónapokkal későbbi jogsértést megállapító határozat nem fogja visszaépíteni, és kártalanítani a lakókat. Vagy mégis elképzelhető ez ma, Magyarországon, ahol senkit nem hagynak az út szélén? Élni legalábbis nem. Úgy tűnik.

Az erdőlakókról eddig is tudomása volt az önkormányzatnak. Egy éve a lakótelepi önkormányzati irodán jártunk, kérve őket, hogy tavaly március 15-én összeszedtünk 5-6 zsák szemetet, szíveskedjenek gondoskodni az elszállíttatásukról. Az első kérdése az ügyintézőnek az volt, hogy olyan „hajléktalanszemét-e”, mert az ott lakó családdal megállapodtak, hogy maradhatnak az erdőben, amennyiben rendet tartanak maguk körül. A szemét építési hulladék volt, amit a Távíró utca mentén (térfigyelő kamera kiépítése hiányában) rendszeresen illegálisan kidobnak az arra járó autókból. Az általunk összeszedett szemetet ezután 3 hét múlva vitték el, többszöri rákérdezésünk után. Addigra már egy részét szétfújta a szél.

Az erdő kapcsán reklamáltuk még, hogy az évekkel ezelőtt pályázati pénzből kialakított erdei futópálya egy részét már benőtte a bozót, ezért örültünk nagyon annak, amikor pár napja (azaz egy évvel a bejelentésünk után) láttuk, hogy kitakarítják azt a területet is. Ekkor vált láthatóvá az addig a bozótostól takart szállás, a tűzifák szép rendben felpolcolva a ház előtt, a kutyák megkötve, az udvar rendezett volt.

Erős a gyanúm, hogy az addig kompromisszumra kész, a lakókkal egyezséget kötő önkormányzat ezt a láthatóvá válást tartotta tűrhetetlennek, hogy az erdőben sétálók és kutyasétáltatók szembesülhetnek az ott élőkkel, ami talán megzavarhatja a polgári idill érzését.

Hangsúlyozom, minket futókat, semmiben sem zavartak az ott lakók, viszont a szétvert (egy esetben fekáliával is összekent) erdei futópálya, a lakosság által szerteszét dobált csokipapírok, üdítőspalackok és az útszéli építési törmelék annál inkább.

És még egy dolog. Nagyon kevés ember használja a megépítése óta elhanyagolt erdei futópályát. Ennek a fentebbieken túl az az oka, hogy a kutyasétáltatókat nem különítették el a futóktól, nem tiltották ki őket a futópályáról. Mikor kértük, hogy a futópálya útvonalára helyezzenek ki kutyákat tiltó táblát, kérésünket az önkormányzat továbbította a Pilisi Parkerdőgazdaság felé, mondván hogy az erdő csatornán túli részének ők a tulajdonosai (a probléma elsősorban ott jelentkezett, három felnőtt rotweilerét póráz nélkül sétáltató kutyatulajdonos révén, de az önkormányzati részen sem voltak kint táblák). A helyzet azóta sem rendeződött (egy éve), és emiatt nagyon kevesen használják sportolásra az erdőt.

A mi problémánk természetesen elenyésző a most kitelepítettekéhez képest, csak azért említettem meg, hogy érzékeltessem, milyen gondok nincsenek megoldva az erdő rendeltetésszerű használatával kapcsolatban. Ezek zavarják igazán a lakókat, nem a bozótosban élő, maguk körül rendet tartó rászorulók.

És ami még zavaró, az a „probléma” kezelési módja. Mindenfajta megoldás kínálása nélkül kezdték el kitiltani és százezer forintos bírsággal fenyegetni (először csak a központi kerületekben) az ott élő hajléktalanokat. A választópolgárok kellemetlenségeit jóval meghaladó mértékű, aránytalan tiltó rendelkezéseket alkottak (lásd kukázás). Elképzelhető, hogy ezt lehet jogszerűen tiltani, bár ellentétes állásfoglalásokat is hallani, még hazai szervezetek részéről is, Európa nyugati felében pedig egyöntetűen utasítják el az ilyenfajta rendpárti politikát. Elképzelhető, hogy mindez a mai Magyarországon jogszerű, de a természeti törvényeket, az erkölcsi normákat áthágó, a társadalmi szolidaritás helyett a legrászorultabb csoportokat bűnbakként kezelő jogrend valójában nem tekinthető másnak, mint a joggal való visszaélés eredményének, és így sohasem lehet tartós és legitim egy még valamennyire egészséges moralitású társadalomban. Pont a hivatkozott jogszerűség ténye az, ami az ilyen szabályokat igazán aggasztóvá, fenyegetővé teszi. Az intézkedő rendőrök erre azt mondták nekem, hogy ha nem tetszik a rendszer, ott vannak a választások, amin ki lehet fejezni az elégedetlenségünket. De hát az eleve a többséget preferáló választási rendszert – szintén jogszerűen! – még inkább aránytalanná változtatta a mostani kormánytöbbség. Ezáltal súlyosan korlátozzák mindazok választói akaratának kifejeződését, akiknek az érzékenységét sérti, hogy szemétszedés címén magát meghúzó családok feje felől bontanak el kéményt, tetőt.

A társadalmi szolidaritást számomra az a férfi jelenti, aki miután megtudta, hogy a Határ úti két családot kilakoltatással zaklatják, fogta magát, és a másik kerületben lévő Sherwoodból átgyalogolva eljött, hogy kifejezze tiltakozását a kilakoltatás ellen. Búcsúzáskor meghívott minket magukhoz, hogyha arra járunk, látogassuk meg őket a hajlékukban.

Nagy Ádám

Budapest, Ferencváros, 2012. március 27.

(Az esetről szóló cikkünket lásd itt.)

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.