Olvasói levelek

A Katlan nem a bringákról szólt, miközben mégis: utolsó filléreiket költő fiatalok a vintage gépeiken, érett szépasszonyok méregdrága Scottokon, és a kettő között minden rendű és rangú emberek tolták a cangát a rendezvényhelyszínek között.

Írásában Unger Anna számba veszi az ellenzéki stratégiákat az Orbán-kormány működésének félidejében. Úgy gondolom, hogy jól állapítja meg a diagnózist, de nem kínál megfelelő terápiát - holott létezik egy "nyerő formula" az ellenzék számára, amely nemcsak a 2014-es, hanem egy esetlegesen előre hozott választásokon is működne.

Tisztelt Szerkesztőség! Olvasva Kiss Ilona recenzióját, összehasonlítottam a ma oligarcháknak tekintetteket, vagyis a volt szocialista országok új nagykapitalistáit az előző három évszázad alatt létrejött nagy vagyonok megteremtőivel. Ha moralizálni volna szándékom, azt mondanám, hogy az összehasonlítás utóbbiak javára szól.

Interjú jelent meg Jostein Gaarder norvég filozófus íróval. A műfaj elvileg kizárja, hogy az olvasó a nyilatkozóval vitába bonyolódjék, ezért véleményemet egyszerűen reflexiónak szánom a beszélgetés egyik témájára.

Kedves Narancs! Ádám Zoltán azt írja Martin Feldsteinre hivatkozva, hogy az euróövezet a jelenlegi formájában eleve kudarcra volt ítélve, mert olyan gyökeresen eltérő adottságú országokat próbált valutaunióba tömöríteni, amelyeknek válságos időkben eltérő kamat- és árfolyamfeltételekre volna szükségük a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodáshoz.

Tisztelt Szerkesztőség! Jellemző a fideszes médiaparancsnokok hozzáállására, ahogy Koltay András "átszínezi" a tényeket cikkében. Arról ír például, hogy 2010 őszén a közmédiában "nem volt műsor, nem volt pénz (...) nem volt közönség, nem volt semmi". Az MTV-re lehet, hogy mindez igaz, ám a Magyar Rádióra például biztosan nem.

Legát Tibor bűnügyi cikksorozata kapcsán nekem is felidéződött egy rég volt bűnügy bírósági tárgyalása. Az ok az, hogy a középpontban szintén a Magyarországon ideiglenesen itt állomásozó szovjet katonák álltak, jobban mondva kellett volna állniuk. A történet lényege az volt, hogy a szovjet tisztek kisebb-nagyobb bajaikkal egy budapesti kórházba voltak bejáratosak. Ott a szemészeten szemüveget szerettek volna maguknak felíratni, persze "SZTK"-ra.

Már ti is? Már nálatok is? Egy kérdésben, valamint egy válaszban: Horthy, mint aki megmentette a budapesti zsidóságot! Kétszer is visszaköszön ez a mém az interjúban. A magyar nyelv nagyon gazdag szinonimákban, tehát ha valaki pontosan szeretne megfogalmazni egy esemény bekövetkezte által beálló állapotot, akkor arra a lehetőségek gazdag tárháza áll rendelkezésre.

Tisztelt Szerkesztőség! Egyetértve azzal, amit Zeidler Miklós Horthy Miklóssal kapcsolatban kifejt; rámutatok két tényezőre, ami nagymértékben hatott oda, hogy a haditengerészi pályájának csúcsára és egyben annak végéhez érkezett altengernagy névadójává válhatott a magyar történelem következő 25 éves korszakának.

Vegyes érzelmekkel olvastam el Kiss Noémi esszéjét. Örültem témaválasztásának és néhány eredeti gondolatának. Sajnos írásában túl sok az erősen vitatható, sőt vitathatatlanul téves állítás. (Ezek egy részére Janikovszky János a lap április 26-i számában már reagált.) Mivel Kiss Noémi név szerint is hivatkozott rám, én is kénytelen vagyok vitatkozni vele.

Hét elején jelent meg aggódó cikkünk a pécsi kulturális élet átalakulásáról. Márta István, a Zsolnay Örökségvédelmi Központ ügyvezetője szerint azonban rosszul látjuk a dolgokat. Levelét közöljük. Az egyes pontok alatt dőlt betűvel a mi megjegyzéseinket olvashatják.