Olvasói levél

Magába zárva

Magyar Narancs, 2011. október 6.

  • 2011. december 30.

Olvasói levelek

Kedves Gerle János!

Örömmel vettük, hogy időt szentelt Makovecz Imréről szóló szövegünk elolvasására. Egyfelől azért, mert a magyar építészetet és annak értékeit nyomon követő fiatalokként kiemelten fontosnak tartjuk Makovecz Imre tevékenységét, és szívesen vesszük, ha az egyik legelkötelezettebb Makovecz-hívő méltatja a szövegünket. Másfelől fontosnak tartjuk, hogy Makovecz Imre jövőbeli megítélhetősége érdekében elinduljon egyfajta párbeszéd az Ön által Makovecz-tisztelőknek és az idegenkedőknek nevezettek között. Ahogy a szövegünkben is említettük, Makovecz Imrét politikai aktivitása miatt nehézkes kizárólag építészeti tevékenysége alapján megítélni, és hogy munkássága könnyen pártpolitikai elfogultságából és fanatizmusából fakadó sajátos világképének eshet áldozatul. Ennek ellenére mi mégis úgy gondoljuk, fontos, hogy Makovecz Imre művei épített kulturális örökségünk részévé válhassanak, hogy minden magyar ember úgy tekinthessen rájuk, mint a világon egyedülálló és világhíres építészetre. Ehhez azonban Önre és más Makovecz-hívők együttműködésére is szükség lesz. Egy olyan párbeszédbe kell elegyednünk, amelyen belül el kell fogadniuk, hogy ha Makovecz Imrét kritika éri, az nem Makovecz Imrét és tevékenységét lejárató kampány, hanem építő kritika és jogos észrevétel. Olyan diskurzusról beszélünk, melynek végére talán eltűnhetnek a "Makovecz-tisztelő" és "Makovecz-idegenkedő" buta besorolások, és aminek a végére mindenki politikai pártállástól függetlenül tekintheti Makovecz Imrét és műveit magáénak. Reméljük, okfejtésünknek köszönhetően új szemmel tudja elolvasni a szövegünket, és kevésbé érzi támadó jellegűnek.

Üdvözlettel,

Smiló Dávid,Zsámboki Miklós

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”