Olvasói levél

Magába zárva

Magyar Narancs, 2011. október 6.

  • 2011. december 30.

Olvasói levelek

Kedves Gerle János!

Örömmel vettük, hogy időt szentelt Makovecz Imréről szóló szövegünk elolvasására. Egyfelől azért, mert a magyar építészetet és annak értékeit nyomon követő fiatalokként kiemelten fontosnak tartjuk Makovecz Imre tevékenységét, és szívesen vesszük, ha az egyik legelkötelezettebb Makovecz-hívő méltatja a szövegünket. Másfelől fontosnak tartjuk, hogy Makovecz Imre jövőbeli megítélhetősége érdekében elinduljon egyfajta párbeszéd az Ön által Makovecz-tisztelőknek és az idegenkedőknek nevezettek között. Ahogy a szövegünkben is említettük, Makovecz Imrét politikai aktivitása miatt nehézkes kizárólag építészeti tevékenysége alapján megítélni, és hogy munkássága könnyen pártpolitikai elfogultságából és fanatizmusából fakadó sajátos világképének eshet áldozatul. Ennek ellenére mi mégis úgy gondoljuk, fontos, hogy Makovecz Imre művei épített kulturális örökségünk részévé válhassanak, hogy minden magyar ember úgy tekinthessen rájuk, mint a világon egyedülálló és világhíres építészetre. Ehhez azonban Önre és más Makovecz-hívők együttműködésére is szükség lesz. Egy olyan párbeszédbe kell elegyednünk, amelyen belül el kell fogadniuk, hogy ha Makovecz Imrét kritika éri, az nem Makovecz Imrét és tevékenységét lejárató kampány, hanem építő kritika és jogos észrevétel. Olyan diskurzusról beszélünk, melynek végére talán eltűnhetnek a "Makovecz-tisztelő" és "Makovecz-idegenkedő" buta besorolások, és aminek a végére mindenki politikai pártállástól függetlenül tekintheti Makovecz Imrét és műveit magáénak. Reméljük, okfejtésünknek köszönhetően új szemmel tudja elolvasni a szövegünket, és kevésbé érzi támadó jellegűnek.

Üdvözlettel,

Smiló Dávid,Zsámboki Miklós

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.