Olvasói levél

Magába zárva

Magyar Narancs, 2011. október 6.

  • 2011. december 30.

Olvasói levelek

Kedves Gerle János!

Örömmel vettük, hogy időt szentelt Makovecz Imréről szóló szövegünk elolvasására. Egyfelől azért, mert a magyar építészetet és annak értékeit nyomon követő fiatalokként kiemelten fontosnak tartjuk Makovecz Imre tevékenységét, és szívesen vesszük, ha az egyik legelkötelezettebb Makovecz-hívő méltatja a szövegünket. Másfelől fontosnak tartjuk, hogy Makovecz Imre jövőbeli megítélhetősége érdekében elinduljon egyfajta párbeszéd az Ön által Makovecz-tisztelőknek és az idegenkedőknek nevezettek között. Ahogy a szövegünkben is említettük, Makovecz Imrét politikai aktivitása miatt nehézkes kizárólag építészeti tevékenysége alapján megítélni, és hogy munkássága könnyen pártpolitikai elfogultságából és fanatizmusából fakadó sajátos világképének eshet áldozatul. Ennek ellenére mi mégis úgy gondoljuk, fontos, hogy Makovecz Imre művei épített kulturális örökségünk részévé válhassanak, hogy minden magyar ember úgy tekinthessen rájuk, mint a világon egyedülálló és világhíres építészetre. Ehhez azonban Önre és más Makovecz-hívők együttműködésére is szükség lesz. Egy olyan párbeszédbe kell elegyednünk, amelyen belül el kell fogadniuk, hogy ha Makovecz Imrét kritika éri, az nem Makovecz Imrét és tevékenységét lejárató kampány, hanem építő kritika és jogos észrevétel. Olyan diskurzusról beszélünk, melynek végére talán eltűnhetnek a "Makovecz-tisztelő" és "Makovecz-idegenkedő" buta besorolások, és aminek a végére mindenki politikai pártállástól függetlenül tekintheti Makovecz Imrét és műveit magáénak. Reméljük, okfejtésünknek köszönhetően új szemmel tudja elolvasni a szövegünket, és kevésbé érzi támadó jellegűnek.

Üdvözlettel,

Smiló Dávid,Zsámboki Miklós

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.