Magyar Narancs, 2003. október 30.
Identitáskeres(ked)ők című írásuk bőséggel citál példákat a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség és a Magyar Demokrata című sajtótermék közötti összefonódások bemutatására. Talán mellékes körülmény, de én hiányoltam a felsorolásból a számomra legmulatságosabb elemet, ti. hogy a Fidesz számára a lap Szövetség címmel szerkesztőségi tartalomként megjelenő, önálló, többoldalas, logóval ellátott pártrovatot tart fenn (lásd például: legfrissebb szám, 13-14. oldal).
Baráti hátlapogatással:
Moskovits Ákos
Nehéz hűség
Magyar Narancs, 2003. október 30.
Tudom, hogy az újságban leközölt kritika felülbírálata nem a ti tisztetek. A Nehéz hűségről írt kritikát olvasva nem Vári György írásával akarok vitatkozni, hisz én még nem olvastam a könyvet, viszont a cikkben egy tényszerű tévedés van. Igaz, hogy Nagy Etelről úgy írtak a korábban megjelent publikációkban is, mint Kassák nevelt lányáról, de Kassák soha nem adoptálta, mindig Nagy Etel volt, és nem Kassák Etel, mint ahogy írja a szerző.
Fné Nagy Zsuzsanna
(Nagy Etel unokahúga)
Egy csapat szellem
Magyar Narancs, 2003. október 23.
Nyilván a telefon hibája, de Miklósi Gábor ezek szerint rosszul hallotta, amit nemrég valóban elmondtam - nota bene: nem "elismertem" - neki. Egy csapat szellem című cikkében azt írja, hogy "szolgálatokat nyújtok a házelnök Szili Katalinnak". Ez így nekem elég mórickásnak tűnik, ilyet én nem mondtam, már csak azért sem, mert nyújtani például tésztát meg szolgáltatásokat lehet, szolgálatokat inkább tenni szokás, ha már a kifinomult érzékeket szóba hoztuk. Tény, hogy nemzetközi ügyekben járatos politológusként 1994 óta dolgozom a parlament egyes tisztségviselőinek - és nem csak szocialistáknak. 1997-től `99-ig azonban, amíg a Magyar Hírlap rovatvezetője (azaz újságíró) voltam, még alkalomadtán se vállaltam ilyen munkákat. Publicisztikát emberi jogon írok, világnézetemtől természetesen korántsem függetlenül, de legjobb igyekezetem szerint elfogulatlanul. Talán ezért is volt Miklósinak nehéz dolga, amikor bizonyítékot keresett, hogy érzékeltesse Szili Katalinnak "nyújtott szolgálataimat". Az idézett "Sípoló fazék"-ban azt állítom, hogy Szili "nómenklatúrát" mondva pontatlanul fogalmazott, és pártpolitikusként kockázatot vállalt, ez volna a szolgálat? No hiszen. Azt pedig, hogy társadalmi érzéke a pontatlanság ellenére jól működött, azért írtam, mert ez a véleményem. Még sokaknak ez lehet, hiszen ha hihetünk a közvélemény-kutatásoknak, azóta Szili a legnépszerűbb MSZP-politikus. S bár rám nézve roppant hízelgő volna, mégse hiszem, hogy ez egy sípoló fazéknak tulajdonítható.
Még ennél is érdekesebb, hogy Miklósi a Dessewffy Tibor vitaindítója (Botrányok hálójában, Népszabadság, 2003. augusztus 30.) keltette "indulatokról" írva, a felsorolásból épp a liberális Ádám Zoltán Szerepzavar és különmérce című dolgozatát (Népszabadság, 2003. szeptember 10.) hagyja ki, pedig ez a hozzászólás a legterjedelmesebb és alighanem a legkeményebb. Olyan ez, mintha az állatkertben a gyerkőcöknek csak a tapírt meg az orrszarvút mutatná meg, s kifelejtené az elefántot. Az meg különösen érdekes, noha nem valami kifinomult koncepció, hogy cikkében Miklósi az érintett Dessewffyt egyben szakmai kommentátorként is működteti, anélkül, hogy a vele vitázók közül bárkit is e kegyben részesítene. Ismerem persze a karaoke baráti műfaját, amikor is a kedves vendég az alapzenére saját hangúlag ráénekel, és ebből keletkezik a szubjektív műélvezet. Meglepő viszont, hogy a Magyar Narancsban mindezt objektívnek hiszik.
Vagy ez is vonalhiba?
Galló Béla
politológus
Visszhang
Magyar Narancs, 2003. október 30.
Kedves - legát -!
Nem igazán értettem egyet véleményével a dj plakátkampányával kapcsolatban, mert bár valóban sokkreklám, de szerintem messze van attól az ízléstelenségtől, amit naponta kénytelen az ember elszenvedni.
Először is azért, mert bár egy meztelen női torzót használ alapként (mi mást is használhatna ebben az öncélúan meztelenkedő világban, ahol mindenki abban véli megtalálni a szabadságát, hogy bárkinek megmutathatja a mellét és a seggét, és azt bárki megbámulhatja), szóval a női torzó itt legalább oldalnézetben látható, egyetlen "lényeges" részlet sincs kitakarva, sőt, félszegen elfedik. A nemiségre mindösszesen az előredomborodó has utal igen direkten. (Sehol egy mell vagy egyéb kritikusabb testrészek.) A torzó feje ugye egy férfié, és a kissé bárgyú mosoly az alatta található összes nőiességet feledteti velem, és őszintén szólva semmi különöset nem találok már így benne. Szerintem a kép inkább groteszk, mint megbotránkoztató vagy sokkoló, és még csak ízléstelennek sem mondanám a fentiek miatt.
Az már persze más kérdés, hogy mi is az egésznek az üzenete. Konkrétan számomra egyfajta szolid hülyeségű rádió imidzsét sugallja, amivel már teli a padlás, úgyhogy én sem tekertem villámsebesen a dj-re. Tény azonban, hogy a DEEJay névre felfigyel az ember, és az objektivitáshoz tartozik, hogy van ennek a plakátnak erénye is: nincs tele mindenféle infóval, nagyon letisztult. Ha csak ennyire "súlyos" plakátokat termelne a hazai reklámipar, szerintem még elégedettek is lehetnénk (lásd pl. a gyújtózsinór egy női mellbimbóból a rákellenes kampányban, rettenetesen alpári volt).
Szabó Gizella
Árpád vére, jaj!
Magyar Narancs, 2003. október 30.
Kedves Dobrovits Mihály!
First klass cikkében elemez kettős állampolgárság unióban ki ad meg bele kinek bele oda-vissza, ad spanyolnak spanyol, nem ad, portugál, olasz etcetera. Felhív Ön a figyelemet, hogy A jelű görög meghonozza B jelű görögöt, ha "B" görög Albánból suba alatt érkez. Rendben. No De! Írja detto: Portugália befogad "az unióba vízum nélkül, tehát illegálisan érkező brazil állmpolgárokat". Tévedés: unióba brzil ál.polg. vízum nélkül, legalisan utaz! Öntől említett rendlekezés kitoloncolt brazilra vonatozik CSAK! Már ha!
D. Mihály! Mikor boncolja szét azeri-török-örmény-karabah vízumháromszög? Négy? Kérdés! Érdeklődve várjuk.
Dr. Jeszajan Petrovics Jeszajan
(Nahicseván)
Az említett cikkbe a fenti tévedés nem a szerző, hanem a szerkesztő hibájából került. Az érintettek és olvasóink szíves elnézését kérjük.
A szerk.
