Amit ezután érvként felhozott, éppen az volt szerintem a szómágia. Hiszen minek is nevezhetnénk azt az eszmefuttatást, ahol elismeri, hogy a devizakölcsön-szerződések létrejöttekor a szerződés szövegével ellentétesen a bankok nem vásároltak a kölcsönfelvevőknek frankot, hanem a forintforrásaikat felhasználva finanszírozták meg az ügyleteket, s csak később, a törlesztések során egy virtuális devizakonstrukcióval "biztosították" a devizaforrásokat.
Ezek azonban - szemben a lengyel és a többi környező ország devizahiteleivel - valóságos devizafedezettel az induláskor nem rendelkeztek, és így a virtuális fedezet valóságos vesztesége az idők folyamán egyedül az adósokat sújtotta. Ezért csalódás számomra, hogy Róna Péter világos, logikus levezetését egy egyre zavarosabb indoklással próbálta súlytalanná tenni, miközben legalább százezer olyan család van, amelyik nemhogy nem részesülhet az állami látszatsegítségek egyikéből sem, de pillanatokon belül a végrehajtókkal kell majd csatáznia.
Dr. Havas Gábor
Budapest
Az interjúban állításomat, miszerint a devizahitel hibás termék, Felcsuti Péter "szómágiának", majd "értelmetlennek" minősíti, arra hivatkozva, hogy a "törlesztőrészletek kiszámítása képlet alapján történik, ami - szakember számára legalábbis - érthető. A szerződések pedig tartalmazzák azokat a kitételeket, amelyekből egyértelmű, hogy az ügyfél viseli a svájci frank árfolyamváltozásából adódó kockázatokat". Eltekintve attól, hogy ha a törlesztőrészletek kiszámításának értelmezéséhez szakemberre van szüksége a hitelfelvevőnek, a termék már csak ezért is régen rossz, Felcsuti állításának nincs az eddig nyilvánosságra hozott tényekre és adatokra alapozható valóságtartalma. Egy Felcsuti által is ismert bank svájcifrank-alapú hitelszerződésében például a kamat kiszámítására vonatkozó szöveg a következő:
"A kölcsön kamatának mértéke változó (...) A bank a féléves kamatperióduson belül is jogosult a kamat mértékét módosítani a bankközi hitelkamatok, a fogyasztói árindex, a jegybanki alapkamat, az állampapírok hozama, az irányadó jogszabályok esetleges változása, a hitelezési tevékenységgel kapcsolatos kockázat megváltozása, illetve a banki forrásköltségek jelentős ingadozásának függvényében."
Felcsuti állításával ellentétben tehát:
1.) Sem az idézett szöveg, sem a szerződés bármelyik további része nem tartalmaz "képletet".
2.) Sem az idézett szöveg, sem a szerződés bármelyik, a kérdéssel foglalkozó további része nem írható le "képlet" formájában, hiszen (a) a felsorolt tételek mérésének sem módszere, sem súlyozása a szerződésben nincs kijelölve, ezért (b) a felsorolt tételek nem számszerűsíthetők. Milyen egységben méri Felcsuti képlete például "az irányadó jogszabályok esetleges változását", és milyen függvény segítségével illeszti a kinyert értéket például a jegybanki alapkamathoz a képletben? A tételeket további, a szerződésben nem rögzített eszközök és módszerek hiányában nem lehet változókká alakítani, így a "képlet" nem jöhet létre.
3.) Bár lehet, hogy szakember számára az idézett szövegből "egyértelmű, hogy az ügyfél viseli a svájci frank árfolyamváltozásából fakadó kockázatokat", a svájci frank árfolyamából fakadó kockázat, mint olyan, nem szerepel a felsorolt kockázatok között. Sem az idézett szövegből, sem a szerződés egyéb bekezdéseiből nem derül fény a kockázat kiszámításának módszerére, vagy "képletére". A kockázatokat a bank önkényesen állapítja meg és fejezi ki svájci frankban annak ellenére, hogy a kockázatok zömének (lásd a fenti idézetet) köze sincs a svájci frankhoz. Arra kötelezi az adóst, hogy az ismeretlen, a szerződésben nem rögzített módszerrel megállapított kockázatok - a szerződésben szintén nem rögzített módszerrel - svájci frankban számított értékét az adós forintban törlessze. Valójában nem "hibás", hanem egyenesen csalárd termékről van tehát szó.
De ha létezik valamiféle titkos, eddig a nyilvánosság előtt fel nem tárt képlet, megállapítható, hogy az összeegyeztethetetlen a szerződésben foglaltakkal, hiszen ahhoz, hogy az képlet legyen, olyan elemeket kellene tartalmaznia, amelyek nem kerültek rögzítésre a szerződésben. A szerződés kivitelezhetetlen külső, a szerződésben fel nem tüntetett, az adós számára ismeretlen és ellenőrizhetetlen eszközök alkalmazása nélkül.
Mint ahogy arra Felcsuti úr is talán emlékszik, én számos alkalommal, de sikertelenül kértem az általa vezetett Bankszövetséget, hogy hozza nyilvánosságra a törlesztőrészletek kiszámításának módszerét. Sebaj. Most itt a lehetőség, hogy az állítólag létező, de eddig titkos képletet - ami alapján álláspontomat értelmetlen szómágiának minősíti - nyilvánosságra hozza.
Tisztelettel,
Róna Péter
Róna úr a kamatokról beszél, én a törlesztőrészletekről (amelyek tőkéből és kamatból állnak), amelyek megállapítása az úgynevezett annuitás képlet segítségével történik (kicsit komplikált, hogy ide idézzem, ám a Google azonnal felhozza). A kamatok megállapításában valóban meglehetős szabadsága volt (2009-ig) a bankoknak, amelyek épp az én egyébként rövid ideig tartó elnökségem idején egyeztek bele abba, hogy csak meghatározott feltételek változása esetén jogosultak, illetve kötelesek kamatot változtatni (azaz emelni és csökkenteni is). Ezt a PSZÁF azóta is rendszeresen ellenőrzi, és én nem hallottam arról, hogy valamelyik nagy kereskedelmi bankot ez ügyben elmarasztalta volna.
Ami az árfolyamváltoztatás jogát illeti, nyilván, ahány bank, annyi szerződés, ám még arról sem hallottam, hogy bármely nagy kereskedelmi bankot a PSZÁF vagy a bíróság elmarasztalta volna abban, hogy nem, vagy nem elég egyértelműen kötötte ki magának ezt a jogot.
Felcsuti Péter
