"Olvasói levelek"

  • .
  • 2011. május 5.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2011. április 21. Palástos frizsider Kincstári optimizmustól csepegő cikket írt Zöldi Anna a Tűzoltó utcai, tavaly átadott ALDI-ról.
Meg kell hagyni, az épületet nem rontották el, külseje esztétikus. Mivel azonban védett létesítmény a volt lovarda, rontani rajta csak a törvények ellenében lehetett volna. Azért így is ledózerolták mindkét utcára néző kapuját. Kérdésemre azt a választ kaptam: a dömper nem fért volna be/ki a régi kapun. Hogy az elfogadható külsőnek azért kellene örülnünk, mert lehetett volna rosszabb is - ez nem éppen maximalista igény. Zöldi Anna elfelejti említeni a nagyon fontos erényét az épületnek: nem raktak rá gigantikus táblát: a név két igen szerény, nem tolakodó táblával jelzi az új funkciót. Amit - multiellenesség nélkül is - nehéz szeretni, főleg az igénytelen belsőt, a gyakran udvariatlan kiszolgálást, a kétes minőségű osztrák áruk dömpingjét és az olykor 20 százalékkal felfelé ugráló árakat ismerve. A tervező és a cikkíró sem érti, én annál inkább, hogy egy fallal vizuálisan igenis elválasztották a boltot egy szép kis parktól és a Trafótól. Ugyancsak nem az áruháznak köszönhetjük a rendezett utcát, a könnyen megközelíthetőség lehet, hogy a vásárlónak jó, a csökkentett parkolási lehetőség, a nagyobb forgalom és a hajnalonta fél óráig bőgetett áruszállító jármű a gyerekklinika mellett viszont kellemetlen az ott lakóknak. Végképp érthetetlen, miért lenne fontos a cikkíró szerint a legócskább marketinggel élő cégnek legközelebb a csarnok belsejét is esztétikussá tenni, úgy aligha tartoznának a tulajdonosok továbbra is a világ leggazdagabb emberei közé. Röviden: szívesebben láttam volna az épületben sportcentrumot vagy kultúrát. A IX. kerületben sok minden épült az elmúlt két évtizedben, sok minden eltűnt. Vajon készültek-e fotók vagy videodokumentumok arról, ami lassan az emlékezetből is kitörlődik? Vajon van-e ilyen városi rendelet? Hogy ne kelljen majd ötven év múlva civil felvételekből rekonstruálni a vizuális múltat. Mivel az ablakomból immár 28 éve erre az épületre látok, ismertem a bútoráruházat éppúgy, ahogy láthattam tavaly az átépítés minden fázisát is. Néhány épületről készítettem felvételt, mellékelek néhányat a régi lovarda átalakulásáról.

Rácz Péter

Szürkék és feketék

Magyar Narancs, 2011. április 21.

Kedves Narancs,

szerzőjük, Barotányi Zoltán olyannyira kéjes élvezettel ironizál cikkében az FBI által a közelmúltban nyilvánosságra hozott ufóakták felett, hogy alighanem fel sem tűnt neki, hogy merev szkeptikussága milyen tarthatatlan csúsztatásokhoz vezetett. Cikkében nyoma sincs annak, hogy Guy Hottel, az FBI washingtoni ügynöke (akinek szavahihetőségét még senki sem kérdőjelezte meg!) megrázó jelentését nem holmi Chaves megyei lótenyésztők fecsegésére, hanem az USA légiereje nyomozójának állításaira alapozta! Barotányi továbbá tévesen állítja, hogy napjainkban megritkultak volna az ufókról készült meggyőző felvételek. Éppen ellenkezőleg! Elég csak szétnézni a YouTube-on: az igazságot, bármennyire fáj is ez sokaknak, egyre kevésbé tudják már odaát tartani.

Tisztelettel:

Havasi Márk

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.