Mindkettő összefügg az Országos Választási Bizottsággal (OVB) és a szabad identitásválasztás elvével. A cikk elején a szerző azt hányja a testület szemére, hogy a Jobbik "Magyarország a magyaroké" szlogen alkotmánysértővé nyilvánításával járult hozzá a kirekesztés elleni küzdelemhez, "mintegy sugallva, hogy szerinte a kisebbségek nem magyarok". Az OVB szerepe a kirekesztés elleni harcban korlátozott. Jogalkalmazó szervként arról dönt, amit elé terjesztenek. Ebben az esetben történetesen egy indítványozó annak megállapítását kérte, hogy a jobbikos szlogen azért ellentétes az Alkotmánnyal és a választási alapelvekkel, mert a jelenleg Magyarországon elismert tizenhárom nemzeti és etnikai kisebbség valamenynyi tagja a magyar társadalom egyenjogú része, akiknek szempontjából kirekesztő minden olyan megnyilvánulás, amely Magyarországot csak a magyar nemzetiségű többséggel azonosítja. Az OVB határozatának indokolásában világossá tette, hogy a szlogen nem arra vonatkozik, hogy Magyarország a magyar állampolgároké, hanem egyértelműen nemzetiségi megjelölésként használja a "magyaroké" kifejezést. Ha az OVB nem így döntött volna, akkor figyelmen kívül hagyta volna az emberi méltóság részét képező önrendelkezési jog alkotmányos elvét, amelynek értelmében minden állampolgár szabadon megválaszthatja nemzeti-etnikai identitását. Ennek az elvnek a megsértése nélkül senki nem kötelezhet egyetlen Magyarországon élő kisebbségit sem, hogy magát magyar nemzetiségűnek tartsa. (Természetesen a kettős nemzeti identitás vállalása éppúgy része az önrendelkezési jognak, mint az egyes.) Mint ahogy nem lehet kényszeríteni a Vajdaságban élő magyarokat, hogy magukat ne kizárólag magyarnak, hanem szerbnek is tekintsék, ha nem akarják.
(Lásd erről Végel László szép írását: Szerbia a szerbeké, Magyarország a magyaroké,
Mozgó Világ, 2009/6.) Bár nehéz eldönteni, hogy a Jobbik antiszemitizmusánál nem erőteljesebb-e cigányellenessége, abban persze igaza lehet Félix Péternek, hogy a szlogen a zsidóság kirekesztését is célozta. Ezzel kapcsolatos kifogás azonban nem érkezett az OVB-hez.
Nem kívánok állást foglalni azon véleményéről, ami azért bírálja a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló 1993-as törvényt, mert az nem nevesíti a zsidóságot mint nemzeti kisebbséget. Viszont megjegyzem: a szerző megfeledkezik arról, hogy a szabad identitásválasztás egyik módjaként a törvény lehetővé teszi a nemzetiségi lista kiegészítésének indítványozását népi kezdeményezés útján. 2005 őszén volt is ilyen kezdeményezés, amit azt OVB és az Alkotmánybíróság is hitelesített, majd megindult az aláírások gyűjtése. (Lásd erről részletesen: Halmai Gábor: A pókhálóból font híd - Nemzeti kisebbség - identitás - zsidóság, Magyar Narancs, 2006. február 2.) 2006 júniusában azonban a kezdeményezők arról értesítették az OVB-t, hogy nem sikerült összegyűjteniük a szükséges ezer aláírást, így a lista kibővítése nem kerülhetett az Országgyűlés elé.
Üdvözlettel:
Halmai Gábor,
az OVB elnökhelyettese
