Az illuminátusok pénzt és spirituális védelmet ajánlottak, ha csatlakozom hó végéig

  • Sepsi László
  • 2018. március 18.

Paratéka

Lehet, hogy megsejtették világuralmi törekvéseimet?

A múlt héten kaptam egy toborzólevelet az illuminátusok titkos társaságától. A levélben felkínálják a lehetőséget, hogy csatlakozzam hozzájuk, és ezáltal részesüljek mindabból a pénzből, sikerből, hírnévből és „spirituális védelemből”, amelyet a háttérhatalom biztosít a tagjainak. Nagyon ravasz levél, rögtön a spammappába küldték, hogy elrejtsék a kíváncsi szemek elől, és egyúttal arról is értesítenek benne, hogy ajánlatuk hó végén lejár, ugyanúgy, mint a tavaszi raktársöprések, ezért igyekezzek a válaszadással. De azért jól gondoljam meg, mert nem tűrik az árulást.

A ránézésre egy krakkói egyetemhez tartozó e-mail címről érkezett levél alapján nehezen tudtam eldönteni, vajon egy ambiciózus szociológushallgató szórakozik, feltörték az egyetem levelezőszerverét, netán a háttérhatalom valóban megneszelte világuralmi törekvéseimet. De ez az udvarias meghívás a nagyok és hatalmasok közé leginkább azért talált meg, mert pont a levél érkezésével egy időben olvastam Michael Marshall Straw Men trilógiájának első kötetét, amely briliáns húzással kapcsolja össze a paratémák két örökzöldjét:

a sorozatgyilkosokat és a háttérhatalmat.

Bónuszként vannak még benne szociáldarwinista összeesküvés-elméletek, random tömegmészárlások házilag készített robbanóanyagokkal és könnyen beszerezhető automata lőfegyverekkel, egyszerre nagyon okos és nagyon bugyuta sorozatgyilkos – a Stonehenge valójában az emberi faj géntérképe! –, kiégett FBI-nyomozó, elrabolt kamaszlány, versenyfutás az idővel, meg egy cinikus főhős, aki a szülei halála után kénytelen rájönni, hogy a virággyermekek élete a hetvenes években durvább volt még a Hairnél is, és a jövő nem Woodstockkal, hanem Charles Mansonnal kezdődött. Szóval a The Straw Men egy egészen érdekfeszítő kevercse A bárányok hallgatnak-féle thrillerek jól bejáratott és ügyesen használt paneljeinek meg az ezredfordulós zeitgeistnek.

A kilencvenes évek elején feltűnt Michael Marshall Smitht egyelőre nem fedezte fel magának a hazai könyvkiadás, habár a brit szerző első regényei és novellái rögtön keltettek annyi feltűnést, hogy megkapjon pár zsánerdíjat. Marshall Smith néhány sci-fi/horror kötet után kezdte el használni a Michael Marshall nevet, amely alatt – hasonlóan például Iain Banks névhasználatához – máig a nem fantasztikus irodalomhoz tartozó szövegeit publikálja. Ennek a szériának az első darabja a 2002-ben megjelent The Straw Men, amely nyitófejezetében rátapint az éra meghatározó félelmeire: az érzékletesen megírt jelenetben ugyanis két ismeretlen férfi besétál egy amerikai McDonald’s-ba, majd minden ok nélkül tüzet nyit a bent lévőkre. Mindezt három évvel a columbine-i mészárlás után, abban az évben, amikor Michael Moore a Kóla, puska, sültkrumplival minden korábbinál szélesebb közönséget elérve tematizálta a szabad fegyverviselés, a fegyverlobbi és az egyre gyakoribb, nem mindig iskolai lövöldözések ügyét.

Az össznemzeti paranoiával való játék a The Straw Men egyik fő csapásiránya – ne feledjük, alig egy évvel vagyunk 9/11 után, amikor már javában megindult a spekuláció és az elméletgyártás az Egyesült Államok területén bekövetkezett terrorcselekménnyel kapcsolatban, és

ilyenkor mi sem segíthet jobban levezetni a feszültséget, mint egy pörgős thriller az elmúlt évtizedek összes hasonló eseményéért felelős háttérhatalomról.

Marshall egy mesteri húzással túltolja a szokásos eszképista konteót a kulisszák mögött konspiráló nagyon gonosz emberekről, és bedobja az ötletet: mi van, ha a világméretű összeesküvés mögött sorozatgyilkosok és az ő követőik állnak? Teljesen logikus, ki más lehetne ennyire elvetemült.

false

A címben megnevezett titkos társaság, a „szalmaemberek” egy régi néphiedelemre utal, miszerint a középkorban az ítélőszékek körül tébláboló mindenféle gyanús alakok a cipőjükbe tűzött szalmaszállal jelezték a potenciális kuncsaftoknak, hogy megfelelő fizetségért cserébe hajlandóak a hamis tanúzásra. Ennek megfelelően Michael Marshall szalmaemberei lényegében a sorozatgyilkosokra épülő szolgáltatóipar képviselői: tevékenységük ingatlanközvetítéstől az áldozatok felhajtásán át a tanúk elhallgattatásáig terjed, a látókörükbe került személyekkel gyanús spameken és amatőrnek tűnő chamtrail-weboldalakon keresztül kommunikálnak, és persze nagyon-nagyon gazdagok.

Meg titkosak, habár mindenki benne van, aki nem főhős.

A The Straw Men felerészt decens thiller, amely segít enyhíteni a hiányérzetet, ha elfogyott a Thomas Harris-összes, felerészt viszont fapofával előadott szatíra az új évezred legelején bekövetkezett társadalmi változásokról, és pont annyira túlozza el saját Amerika-képét, hogy még ne billenjen át teljesen a South Park felségterületére. Az outsourcing már a sorozatgyilkosokat is utolérte. A spamek és kamuoldalak mögött tényleg van valami mélyebb és sötétebb, ami nem pusztán emberi butaság – ezt onnan lehet tudni, hogy a központozás néha stimmel bennük. A szálak Hollywoodig érnek, és a kinek áll ez érdekében kérdésre egyetlen helyes válasz létezik: a sorozatgyilkosoknak.

Az illuminátusoknak válaszoltam. Remélem, felvesznek.

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.