Dán diszkók és bestiák

  • Iványi Zsófia
  • 2013. augusztus 13.

Plüssviking

A koppenhágai éjszakában nem árt óvatosnak lenni – na, nem a közbiztonsággal van a baj, az tökéletes, hanem a szemrevaló srácokat megragadó és a mellékhelyiségbe vonszoló, nem mellékesen modellkülsejű lányokkal szemben nehéz védekezni. Uraim, mielőtt lefoglalják a repülőjegyet, a saját érdekükben olvassanak tovább!

Előrebocsátom, nem egy női magazin „miről fantáziálnak a férfiak” tematikájú cikke ihlette az alábbiakat. A saját szememmel láttam, hogyan vadásznak a 15-16 éves korukban gyönyörű szexuális ragadozóvá érő leányzók a szórakozóhelyeken. És azt is, hogyan csinálják össze magukat e nagyon célirányos, bárminemű flörtöléstől, pláne romantikázástól mentes eljárástól egyes pasik.

false

Talán a magas szintű emancipáció, talán valami egészen más az oka, mindenesetre Dániában teljesen megfordultak a nemi szerepek: a lányok kezdeményeznek, a fiúk ülnek és néznek maguk elé, aktivitásuk a söröskorsó rendszeres ajkukhoz emelésében ki is merül. Egészen, míg véralkoholszintjük el nem ér egy bizonyos szintet, de akkor már teljesen más dolgok foglalkoztatják őket, mint a csajozás – a dán férfiak sajátos bulizási szokásairól egy másik alkalommal fogok számot adni.

Szóval, a lányok vadásznak, a pasik páfrányüzemmódban ücsörögnek, a gyanútlan külföldiek meg elmennek szórakozni. Néhány nem olcsó ital után lenézünk egy helyre, legyen mondjuk a kimondhatatlan nevű a kikötőnél, szemben a tetoválószalonnal. Itt a 60 koronás (1 korona = 40 forint) belépő után este tíz és hajnali egy között ingyen mérik a sört. A hely dugig van műanyag söröskorsót (azt lehet feltöltetni újra és újra) lóbáló, a szűkös térbeli lehetőségekhez mérten táncolni próbáló fiatalokkal. Nem rajongok a sörért, de ha már mindenki iszik, én is megtöltetem a küblimet a pultnál; várakozás közben próbálom eldönteni, hogy a balomon álló sportzakós, avagy a kicsit messzebb ülő, gusztusosan ápolatlan Ryan Gosling-klón a helyesebb (nem sikerült), majd benyomakszunk a tánctérre. Hatan vagyunk: három fiú, három lány, rajtam kívül mindenki egyetemista, és senkit sem ismerek egy hétnél régebb óta. Koppenhágában könnyen és gyorsan lehet új barátokra szert tenni – legalábbis a külföldiek között, a bennszülöttek hangyányival távolságtartóbbak. A lengyel és az amerikai fiúval egy Couch Surfing összejövetelen ismerkedtem meg, a török srác, a finn és a kanadai lány rajtuk keresztül került képbe.

A török – akit azért hívok így, mert ő engem nemes egyszerűséggel magyarnak (a finn lányt finnek és így tovább) hív; nyilván ezért van minden országból csak egy barátja – imádja a magyarokat, és szent meggyőződése, hogy a 150 év közös megegyezésen alapuló unió volt a Habsburgok ellen, a török–magyar csaták pedig csak kisebb félreértések voltak. Sajátos történelemfelfogása mellett meglehetősen kellemes külsővel is meg lett áldva – talán már kitalálták, hogy ő lett a szexéhes dán lányok áldozata.

Mozgolódunk a tánctéren, mikor a semmiből felbukkan két 18 év körüli, szép arcú, szép hajú, szép mindenű, stílusosan alulöltözött lány, és mintha begyakorolták volna – valszeg be is gyakorolták –, sztriptíztáncosnőket megszégyenítő mozdulatsorokkal, tökéletes összhangban elkezdenek a török körül táncolni. Majd a szőke megragadja a karját, és elkezdi húzni, a még szőkébb utat vág hármójuknak a tömegben.

Eléggé meglepődünk, mikor a török pár perccel később falfehéren visszatér közénk, és közli, hogy azonnal mennünk kell. Elmondása szerint – ami hajszálpontosan megegyezik egy pár héttel később hasonló módon elragadott spanyol haverkám, Pedro beszámolójával – a lányok behúzták a női vécébe, és azonnal a tárgyra tértek. A török, aki alapjáraton nem egy félénk fiú, felvetette, hogy előbb tán igyanak meg valamit, de a lányok nem értettek egyet a javaslattal, úgyhogy a jóember végül menekülőre fogta a dolgot. A mellékhelyiséget elhagyva még hallotta a csajok költői kérdését: „Are you gay or what?!” Az utóbbi momentum Pedrónál kimaradt, vele megértőbbek voltak a szöszke predátorok, mégis, a teljesen más viszonyokhoz szokott spanyol fiú lelki békéje csak három klubbal és öt-hat sörrel később állt nagyjából helyre.

Másoktól is hallottam hasonló sztorikat, s bár a női mosdó nem mindegyikben játszott ily fontos szerepet, nagyon úgy tűnik, hogy a nyílt, esetenként erőszakos kezdeményezés nem áll távol a dán leányok nagy részétől. Ugyanakkor azt nagyon nem szeretik, ha a srácok szólítják le őket: dán ismerőseim elmondása szerint férfirészről a lightosabb közeledés is inzultusnak számít, amit az öntudatos hölgyek erőteljes verbális eszközökkel vernek vissza. Így persze már érthető, miért gubbaszt magában, illetve a sörébe fordulva a sok Gosling- meg Redford-hasonmás a szórakozóhelyeken.

Nyilván nem minden dán lány pasizik a fent leírt módon, és akik igen, azokról is könnyen elképzelhető, hogy csak bizonyos alkalmakra tartogatják az ismerkedés e sajátos módját. Mégis, kívülről nézve érthetetlen mindez. És nem csupán azért, mert vélhetően más célszemélyekkel is megesik, hogy gerjedelem helyett rémületet vált ki belőlük a minden bájt és játékot nélkülöző közeledés, hanem mert ezeknek a csajoknak tényleg nincs szükségük arra, hogy bárkit is lerohanjanak; az eset óta a környéket is messziről kerülő török szavaival élve ők a legszebb hátborzongató lények a földön.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.