Dán diszkók és bestiák

  • Iványi Zsófia
  • 2013. augusztus 13.

Plüssviking

A koppenhágai éjszakában nem árt óvatosnak lenni – na, nem a közbiztonsággal van a baj, az tökéletes, hanem a szemrevaló srácokat megragadó és a mellékhelyiségbe vonszoló, nem mellékesen modellkülsejű lányokkal szemben nehéz védekezni. Uraim, mielőtt lefoglalják a repülőjegyet, a saját érdekükben olvassanak tovább!

Előrebocsátom, nem egy női magazin „miről fantáziálnak a férfiak” tematikájú cikke ihlette az alábbiakat. A saját szememmel láttam, hogyan vadásznak a 15-16 éves korukban gyönyörű szexuális ragadozóvá érő leányzók a szórakozóhelyeken. És azt is, hogyan csinálják össze magukat e nagyon célirányos, bárminemű flörtöléstől, pláne romantikázástól mentes eljárástól egyes pasik.

false

Talán a magas szintű emancipáció, talán valami egészen más az oka, mindenesetre Dániában teljesen megfordultak a nemi szerepek: a lányok kezdeményeznek, a fiúk ülnek és néznek maguk elé, aktivitásuk a söröskorsó rendszeres ajkukhoz emelésében ki is merül. Egészen, míg véralkoholszintjük el nem ér egy bizonyos szintet, de akkor már teljesen más dolgok foglalkoztatják őket, mint a csajozás – a dán férfiak sajátos bulizási szokásairól egy másik alkalommal fogok számot adni.

Szóval, a lányok vadásznak, a pasik páfrányüzemmódban ücsörögnek, a gyanútlan külföldiek meg elmennek szórakozni. Néhány nem olcsó ital után lenézünk egy helyre, legyen mondjuk a kimondhatatlan nevű a kikötőnél, szemben a tetoválószalonnal. Itt a 60 koronás (1 korona = 40 forint) belépő után este tíz és hajnali egy között ingyen mérik a sört. A hely dugig van műanyag söröskorsót (azt lehet feltöltetni újra és újra) lóbáló, a szűkös térbeli lehetőségekhez mérten táncolni próbáló fiatalokkal. Nem rajongok a sörért, de ha már mindenki iszik, én is megtöltetem a küblimet a pultnál; várakozás közben próbálom eldönteni, hogy a balomon álló sportzakós, avagy a kicsit messzebb ülő, gusztusosan ápolatlan Ryan Gosling-klón a helyesebb (nem sikerült), majd benyomakszunk a tánctérre. Hatan vagyunk: három fiú, három lány, rajtam kívül mindenki egyetemista, és senkit sem ismerek egy hétnél régebb óta. Koppenhágában könnyen és gyorsan lehet új barátokra szert tenni – legalábbis a külföldiek között, a bennszülöttek hangyányival távolságtartóbbak. A lengyel és az amerikai fiúval egy Couch Surfing összejövetelen ismerkedtem meg, a török srác, a finn és a kanadai lány rajtuk keresztül került képbe.

A török – akit azért hívok így, mert ő engem nemes egyszerűséggel magyarnak (a finn lányt finnek és így tovább) hív; nyilván ezért van minden országból csak egy barátja – imádja a magyarokat, és szent meggyőződése, hogy a 150 év közös megegyezésen alapuló unió volt a Habsburgok ellen, a török–magyar csaták pedig csak kisebb félreértések voltak. Sajátos történelemfelfogása mellett meglehetősen kellemes külsővel is meg lett áldva – talán már kitalálták, hogy ő lett a szexéhes dán lányok áldozata.

Mozgolódunk a tánctéren, mikor a semmiből felbukkan két 18 év körüli, szép arcú, szép hajú, szép mindenű, stílusosan alulöltözött lány, és mintha begyakorolták volna – valszeg be is gyakorolták –, sztriptíztáncosnőket megszégyenítő mozdulatsorokkal, tökéletes összhangban elkezdenek a török körül táncolni. Majd a szőke megragadja a karját, és elkezdi húzni, a még szőkébb utat vág hármójuknak a tömegben.

Eléggé meglepődünk, mikor a török pár perccel később falfehéren visszatér közénk, és közli, hogy azonnal mennünk kell. Elmondása szerint – ami hajszálpontosan megegyezik egy pár héttel később hasonló módon elragadott spanyol haverkám, Pedro beszámolójával – a lányok behúzták a női vécébe, és azonnal a tárgyra tértek. A török, aki alapjáraton nem egy félénk fiú, felvetette, hogy előbb tán igyanak meg valamit, de a lányok nem értettek egyet a javaslattal, úgyhogy a jóember végül menekülőre fogta a dolgot. A mellékhelyiséget elhagyva még hallotta a csajok költői kérdését: „Are you gay or what?!” Az utóbbi momentum Pedrónál kimaradt, vele megértőbbek voltak a szöszke predátorok, mégis, a teljesen más viszonyokhoz szokott spanyol fiú lelki békéje csak három klubbal és öt-hat sörrel később állt nagyjából helyre.

Másoktól is hallottam hasonló sztorikat, s bár a női mosdó nem mindegyikben játszott ily fontos szerepet, nagyon úgy tűnik, hogy a nyílt, esetenként erőszakos kezdeményezés nem áll távol a dán leányok nagy részétől. Ugyanakkor azt nagyon nem szeretik, ha a srácok szólítják le őket: dán ismerőseim elmondása szerint férfirészről a lightosabb közeledés is inzultusnak számít, amit az öntudatos hölgyek erőteljes verbális eszközökkel vernek vissza. Így persze már érthető, miért gubbaszt magában, illetve a sörébe fordulva a sok Gosling- meg Redford-hasonmás a szórakozóhelyeken.

Nyilván nem minden dán lány pasizik a fent leírt módon, és akik igen, azokról is könnyen elképzelhető, hogy csak bizonyos alkalmakra tartogatják az ismerkedés e sajátos módját. Mégis, kívülről nézve érthetetlen mindez. És nem csupán azért, mert vélhetően más célszemélyekkel is megesik, hogy gerjedelem helyett rémületet vált ki belőlük a minden bájt és játékot nélkülöző közeledés, hanem mert ezeknek a csajoknak tényleg nincs szükségük arra, hogy bárkit is lerohanjanak; az eset óta a környéket is messziről kerülő török szavaival élve ők a legszebb hátborzongató lények a földön.

Neked ajánljuk