Magyarországon idén nem lesz politikai reklám a kereskedelmi médiában, és a közmédia csak az országos listát állító szervezetek reklámjait adja majd.
A választási eljárásról szóló törvény (vt.) szerint a kereskedelmi média ingyen és egyenlő feltételek mellett adhat(ott volna) politikai reklámot a jelöltet vagy listát állító szervezeteknek. A választási bizottság (vb) a kereskedelmi médiának megadott február 15-i határidőig 74 ún. jelölő szervezetet vett nyilvántartásba – vagyis a jelentkezéskor 74 potenciális ingyenes ügyféllel számolhattak. Nem csoda, ha a kereskedelmi média elzárkózott a politikai hirdetésektől, és a kereskedelmi médiaszolgáltatók nem jelentkeztek február 15-ig a vb-nél, hogy politikai reklámot sugároznának. A helyi és körzeti tévék és rádiók esetében nincs ilyen megkötés, de nagyon valószínű, hogy ingyen ők sem adnak semmit.
| ||
Így viszont csak az országos listák kapnak politikai reklámot kizárólag a közszolgálati médiában (a jelen állás szerint 31 párt- és 13 nemzetiségi lista): a vt. szerint a közszolgálati műsorszolgáltatók az 50 napos kampány alatt kötelesek napi három idősávban maximum háromszor egy perc reklámidőt adni az országos listát állító szervezeteknek. Tekintve, hogy a törvényes plafon a politikai reklámokra összesen 600 perc (470 percet adott a törvény a pártoknak és 130-at a nemzetiségi listáknak), ez a 3×1 perc lehet kevesebb is, az országos listák számától függően. (Országos listát az a szervezet állíthat, amelyik legalább kilenc megyében és a fővárosban összesen legalább 27 egyéni választókerületben önállóan jelöltet indít. A 2010-es választásokon hat pártnak volt országos listája.)
A vt. alapján a közös lista (például az Összefogás 2014 vagy a Fidesz–KDNP) is egynek számít, tehát napi 3×1 percet kap. A vt. szerint a reklámidő a közszolgálati műsorszolgáltatók között egyenlő arányban oszlik meg, vagyis az országos listák számára rendelkezésre álló reklámidőt elharmadolták a Duna TV, az MTV és a közrádió között. A legnagyobb közönségarányú MTV1-re tehát ugyanúgy 200 perc jut, mint a Dunára meg a közrádióra.
Magyarországon 1996 és 2010 között a fizetett politikai tévéreklám piaci alapon működött. A kereskedelmi tévéken múlt, hogy adnak-e politikai reklámokat és mennyit kérnek érte. Volt olyan országos kereskedelmi tévé, amelyik egyes kampányokban egyáltalán nem fogadott be politikai hirdetéseket, mert azt remélte, hogy így vegzálják a politikusok. A politikai reklám még piaci alapon sem jó a kereskedelmi médiának: a pártok nyomulnak a menedzsmentnél, a nézők meg beskatulyázzák a tévét vörösnek, narancsnak, zöldnek; mindegy is, minek, mert a politika amortizálja a bizniszt. Ezért aki mégis beszállt az üzletbe, kínosan próbált vigyázni a semlegesség látszatára: listaáron értékesítette a reklámspotokat, közjegyző és a pártok képviselői előtt sorsolták a blokkpozíciókat (vagyis hogy melyik hirdetés következzen rögtön a film után, és melyik kerüljön a reklámblokk végére). Az az érzésem, hogy ezt a mostani tilalmat a kereskedelmi tévék nem bánják.
A politikai tévéreklámot rajtunk és a svédeken kívül tiltják például a britek, a belgák, az írek, a franciák is. Messze nincs azonban egyetértés ebben Európában. A hollandok, a finnek, bolgárok és lettek például megengedik a fizetett politikai tévéreklámot, míg a briteknél a rádióban és a televízióban minden olyan hirdetés tilos, ami a választások eredményét befolyásolhatja, vagy valamely fontos közügyben a közvélemény befolyásolására alkalmas – nemrég például egy állatvédelmi kampányt utasított el ezen az alapon a brit reklámfelügyelet. A britek mindezt azzal indokolják, hogy a rádió- és tévéreklám nagy hatású és drága, ezért ha megengedik, a gazdasági érdekek eltorzítják a választásokat: money talks.
Ha esetleg a nemzetközi médiaszolgáltatók hajlandók lennének beszállni a politikai hirdetésekbe, elméletileg az EU ún. származási ország elvén alapuló médiaszabályozása lehetővé tenné, hogy a külföldön bejegyzett csatornák politikai hirdetéseket szállítsanak Magyarországra. A származási ország elvén alapuló szabályozás értelmében a médiavállalkozásokra (lényegében) a székhely és nem a célország joga vonatkozik. Mivel a médiaszolgáltatók (az ún. földfelszíni terjesztésű média kivételével) szabadon választhatnak székhelyet, ezzel egyben a szabályozási környezetet is megválasztják. Bár a jelek szerint a kereskedelmi médiaszolgáltatóknak a politikai reklám púp a háton, nehéz lenne megakadályozni, hogy egy külföldön bejegyzett műsorszolgáltató magyar vonatkozású politikai reklámokat sugározzon Magyarországra és/vagy a környező országokba, ha a székhely országának a szabályozása ezt lehetővé teszi. Ez azonban spekuláció. Kizártnak tartom, hogy bármelyik nemzetközi csatorna hajlandó lenne Magyarországra politikai hirdetést exportálni. Az viszont érdekesebb kérdés, hogy a választójoggal rendelkező határon túli magyarok számára adhat-e magyar nyelvű politikai tévéreklámot helyi román, szlovák, osztrák, szerb, ukrán stb. csatorna, ha azt helyi jog nem tiltja (és jól megfizetik). Ehhez egy kicsit bogarászni kell a helyi jogban, és elkezdeni keresgélni a pénzéhes, viszonylag stabil nézettségű helyi csatornákat.
A szerző ügyvéd
