Kovács András

A definíció és a valóság

Vitában Laczó Ferenccel az antiszemitizmus új definíciójáról

  • Kovács András
  • 2021.05.12 21:00

Publicisztika

Laczó Ferenc, a kitűnő fiatal történész, az antiszemitizmus új definícióját előterjesztő Jerusalem Declaration of Antisemitism (JDA) egyik aláírója, válaszcikkben reflektált az ugyancsak e hasábokon megjelent, Deklarációt kritizáló írásomra. A válaszcikk akár azt is demonstrálhatná, hogy mi a bajom az új definícióval.

Laczó azt írja, hogy a nyilatkozatot aláírók „nagy többsége a Soros György elleni állami kampányokat” is alighanem a kódolt antiszemitizmus kategóriájába sorolná. Az aláírók közül sokakat ismervén én is így gondolom. A baj csak az, hogy ez esetben az aláírók elegánsan eltekintenének attól a definíciótól, amelyet maguk alkottak. Ha komolyan vesszük ugyanis ezt a definíciót, akkor a Soros-kampány nem volt antiszemita. Ebben a kampányban sok minden elhangzott, ami joggal felháborító, de olyan kijelentés, amely önmagában antiszemita volna, s a célba vett személy zsidóságára utalna, sosem. Az ilyen kijelentések pedig a definíció szerint nem antiszemiták, és ez – definícióról lévén szó – nyilván nemcsak az Izraelről elhangzó kijelentésekre érvényes, hanem minden releváns esetre is. Ha önmagában nem antiszemita az a kijelentés, hogy „Izrael az egykori Dél-Afrikához hasonló apartheid állam”, akkor az sem, mely szerint „Soros egy nemzeti érdekeket semmibe vevő, gátlástalan tőzsdespekuláns”. Viszont, ha – követve a JDA érvelését – nem tekintjük antiszemitának az elsőt, de kódoltan antiszemitának tartjuk a másodikat, ellentmondásba kerülünk önmagunkkal, vagy bizonyos esetekben felmentést kell adnunk definíciónk alkalmazása alól. Na de melyek ezek az esetek? Ez az ellentmondás – úgy tűnik – elkerülte Laczó figyelmét. Holott nyilván ő is tudja, hogy a kérdés nem egyszerűen mondatokról szól. Ezért érveltem a cikkben amellett, hogy egy mondat jelentését nem(csak) szemantikai értelme adja, ahogy az a JDA meghatározásából következne, hanem az a beszédaktus (is), amelyben elhangzik.

Kérdések és válaszok

A kijelentés: „ő egy zsidó” mást jelent egy baráti beszélgetésben, egy életrajzi tanulmányban, egy választási kortesbeszédben vagy egy kocsmai konfliktusban. A JDA szövege, abbéli igyekezetében, hogy a cionizmus elutasítását, az izraeli politika – leginkább baloldali – kritikáját tisztázza az antiszemitizmus vádja alól, mindezt figyelmen kívül hagyja. A deklaráció előszava – ahogy Laczó is jelzi – utal ugyan arra, hogy a kontextus is számíthat, de ez nem sokat jelent: a JDA által az előtérbe emelt esetekben – anticionizmus, Izrael gyarmatosító, apartheid voltának hangoztatása, az Izrael elleni bojkott támogatása – ugyanis szinte csak a „kontextus” számít, s nem(csak) a szövegkörnyezetet jelenti, hanem elsősorban azt, hogy ezek a nézetek milyen kognitív rendszerbe szerveződnek támogatóik fejében.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk