„A jó Isten egyszerűnek / Alkotta az eszemet”

Az Állami Számvevőszék nőellenes dolgozatáról

Amióta a Népszava felhívta a figyelmet az Állami Számvevőszék honlapjára felkerült „elemzésre” („Pink education” jelenség Magyarországon?! – A felsőfokú végzettséggel rendelkező nők túlreprezentáltságának tényezői és gazdasági-társadalmi hatásai), azóta hárman is elküldték nekem az ezen írás címében (Karinthy által) megidézett Szabolcska Mihály egyik emlékezetes költeményét. 

Ebben, a Lányhivatás c. klapanciában explicit a felszólítás: „Ne vigyétek a lányt / Magas iskolákba”. Valóban nehéz elképzelni, hogy az ÁSZ-nak lehetett volna más oka is arra, hogy nyilvánosságra hozzon egy ilyen minőségű munkát, mint az, hogy majd hivatkozni lehessen rá, valamilyen már előre eldöntött oktatáspolitikai változtatás indoklásában.

Torz mintavétel, manipulatív kérdések

A közreadott mű elég egyszerű gondolatmenetre épül. „Ha az oktatási rendszerben a női kompetenciák, tulajdonságok előnyt jelentenek a sikerességhez, az alapvető oka lehet a nők túlreprezentáltságának a felsőoktatásban” – ahogy fogalmaznak a szerzők. Azaz több nő szerez felsőfokú végzettséget, mint férfi, s ennek az az oka (ráadásul alapvető oka), hogy a tanárok, akik maguk is túlnyomó többségükben nők, előnyben részesítik a lányokat, a „lányos tulajdonságokat”, a fiúkat pedig diszkriminálják.

Ennek igazolására nagyon kis mintákat, 300 tanárt és 400 iskoláskorú gyereket nevelő szülőt kérdeztek meg kérdőíves adatfelvétellel. Három kérdést tettek fel. Először, hogy döntse el a kérdezett egy 7 fokozatú skálán, hogy a felsorolt tulajdonságok inkább fiús/férfias vagy inkább lányos/nőies tulajdonságok-e. Majd azt, hogy e tulajdonságok közül melyiket tartja fontosnak a közoktatás. Végül, hogy vannak-e „olyan, kimondottan valamelyik nemhez társítható tulajdonságok, amelyek a közoktatásban előnyt jelentenek, ezért az ilyen nemű tanulók jobban boldogulnak és jobb eredményeket érnek el”. A kérdőív tehát percepciókról kérdezett. Az így kapott válaszok nem azt mutatják, hogy azok a tulajdonságok, amelyeket a válaszolók inkább az egyik vagy másik nemhez kötnek, valóban inkább jellemzőek valamelyik nemre, csak azt, hogy ezt gondolják róluk a válaszolók. Ahogy azt sem igazolták volna a válaszok – csak az erről szóló vélekedéseket –, hogy a közoktatás valóban előnyben részesíti a „lányos tulajdonságokat”, ha a válaszolók egyetértettek volna ezzel. De ráadásul nem is ez történt.