Bernard Guetta: Kijevben csak a gyerekek nevetnek

Publicisztika

Kijev lakossága és az ukrán politikai vezetés eltökélten készül Oroszország legyőzésére. Meg vannak győződve róla, hogy népként és országként nincs is más esélyük a túlélésre – írja a francia európai parlamenti képviselő, aki múlt szerdán az ukrán nemzeti ünnep alkalmából járt Kijevben.

Dugig vannak a teraszok, késő délutánra megtelnek a parkok, esténként és reggelente az ingázók ugyanolyan dugókat okoznak, mint akárhol másutt. Semmi sem különbözteti meg Kijevet bármelyik európai fővárostól, valahogy mégis minden más.

Egy lakótömb belső udvarán áthaladva értettem meg, hogy miért: itt csak a gyerekek nevetnek. A felnőttek nem beszélnek, komorságba burkolja őket és elnyomja a hangjukat a háború. Suttognak, mert itt sem tudnak elfeledkezni róla, hogy a Donbászban, ahová az orosz hadsereg visszavonult, miután nem sikerült bevennie Kijevet, fiúk, apák, testvérek, szeretők és férjek vesznek oda a tűzvonalban.

Tizennégy óra az út a lengyel határtól, a vonat tele volt gyerekeikkel hazatérő asszonyokkal, akik nem tudtak tovább máshol élni, miközben gyilkolják a hazájukat. Kijevben senki nem veszi sietősre, amikor megszólalnak a rakéták kilövését jelző szirénák. Nem lehet tudni, hova fognak zuhanni; a minap egy kelet-ukrajnai vasútállomásba csapódott rakéta, több tucat halott és sebesült, de Kijev összeszorítja a fogát és suttog, mert a fáradtságtól és a fájdalomtól nem tud hangosan beszélni, az illem pedig tiltja, hogy felemelje a hangját, a győzelem bizonyossága mégis arra készteti, hogy makacsul, fékezhetetlenül, dühösen mindennapi életet éljen.

„Mitől olyan biztosak a győzelmükben?” – kérdeztem mindenkitől. Fiatal és idős egyaránt meglepetten azt válaszolta: „De hiszen nincs más választásunk! Megölnének és tömegesen deportálnának minket, ha veszítenénk. Sem Ukrajna, sem ukránok nem lennének többé.” A minisztériumokban és az elnök hivatalában politikaibb a magyarázat:

„Nyolc éve háborúban állunk. A Krím elcsatolása óta, nyolc éve számítunk erre az agresszióra, és az oroszok teljesen alábecsülték az erőink felkészültségi szintjét.

Azzal, hogy sem az elnök, sem a kormány nem volt hajlandó száműzetésbe vonulni, hanem maradt a posztján, az országot is összeforrasztotta az a meggyőződés, hogy lehetséges a győzelem, és most, miután meggyőződtek róla, hogy képesek vagyunk győzni, a világ demokráciái is segítenek nekünk, és továbbra is segíteni fognak.”

Próbálkozni sem érdemes egy esetleges tárgyalás feltételeiről beszélgetni. A tárgyalási alap a győzelem: az oroszok kivonulása Ukrajna egész területéről. „A Krímet is beleértve?” „Természetesen! Micsoda kérdés! A Krím talán nem ukrán?

Jogilag igen, de az elcsatolással orosz lett, és nem magától értetődő a visszafoglalása, hacsak nem következik be drámai fordulat Moszkvában: Putyin bukása, vagy egy teljesen új politikai helyzet. Ebben bíznak talán? Nem, az ukránok nem bíznak ebben, sőt, nem is gondolnak erre, mert az ő szemükben az oroszok már rég átbillentek egy másik világba, a gonosz birodalmába, amelytől már nincs mit várni, és egyetlen dolgot kell csak vele kezdeni: megfékezni.

Nemcsak arról van szó, hogy Putyin elképesztő hibát követett el, amikor azt hitte, hogy három nap alatt bevonulhat Kijevbe. Arról is, hogy az agresszió és a hadseregeinek a visszaélései eltéptek minden kapcsolatot Oroszország és a másik nagy szláv ortodox nép között, amit vissza akart húzni a Kreml fennhatósága alá. Kijevben tehát Oroszországról csak annyit lehet hallani, hogy az ukrán szolgálatok hírei alapján vidéken sok helyen akkora a társadalmi elégedetlenség, hogy a hatóságok már nyugtalankodnak.

Ezek mégiscsak reményteli hírek, nem? Nem igazán, mert Ukrajna nem reménykedik, vagy már nem reménykedik abban, hogy Moszkva irányt változtathat, még akkor sem, ha az egyre rosszabb gazdasági helyzet az utcára vinné az embereket. Az ukránok úgy vélik, hogy a csatát Ukrajnában és nem Oroszországban fogják megnyerni, és amit borzasztóan hiányolnak, azok a harckocsik és a légvédelmi rendszerek, az a két fegyvernem, amiket az amerikaiak és az európaiak késlekednek leszállítani Ukrajnának.

Ez nincs kimondva, de a Nyugat nem szeretné olyan szinten felfegyverezni Ukrajnát, hogy egy nap akár a Krím visszafoglalásába is belekezdhessen. Sokszor próbáltam visszatérni erre a témára. „Nem lenne jobb, ha világosabban megfogalmaznák a céljaikat, és nem emlékeztetnének olyan gyakran arra, hogy a Krím az önöké?” – kérdeztem, de nem kaptam választ, és jó okkal: mert korai még erről beszélni. Egyelőre elindítják az ellentámadást, amire a nyár eleje óta készülnek. A cél az, hogy elvágják az oroszokat Odesszától, és körülzárják őket a Donbászban, ahol elakadtak. Új csapatokat képeznek ki. Újabb fegyverszállítások várhatóak, és nyilvánvalóan az e csata által létrehozott új erőviszonyok fogják meghatározni az ukrán tárgyalófelek mandátumát, amikor megkezdik a tárgyalásokat.

„Meddig tart még a háború?” – kérdezte tőlem egy fiatal kormánytisztviselő. Jövő tavaszig biztosan, válaszoltam, mire ő vállat vont, és azt mondta „Eltart az még három vagy öt évig is.”

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

(Címlapképünkön: Harcképtelenné tett orosz tankokat állítottak ki Kijev belvárosában 2022. augusztus 24-án, az ukrán függetlenség 31. évfordulóján. Fotó: MTI/AP/Jevhen Maloletka)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.