Publicisztika

Egy képzeletbeli országban V. B.-t az állam 46 éve, 3 hónapja és 8 napja vette fel állandó népesség-nyilvántartási rendszerébe. V. B. születése óta háromszor váltott lakóhelyet, e változásokat is rögzítették az állami lakcímnyilvántartásban. V. B. tudatos állampolgár, előfordul, hogy időnként tüntetni akar - ilyenkor felkerekedik, elballag a lakóhelye szerinti illetékes népesség-nyilvántartóba, és regisztráltatja magát a gyülekezésijog-gyakorlók speciális névjegyzékében mint tüntető.

Egyszerű magyar állampolgárként próbálom elképzelni azt a vezetői értekezletet, ahol előállnak az új adók tervével. A gazdasági miniszter, az államtitkárok, helyettes államtitkárok, szűk szoknyás titkárnők, asszisztensek és ki tudja még, kicsodák a nemzetgazdasági hivatalból, de mind-mind nagyon komoly, fegyelmezett emberek, ülnek egy hosszú tárgyalóasztal körül, előttük állami tulajdonú papírvékony laptopok, táblagépek, iPhone-ok, ásványvizes palackok, kristálypoharak.

Három évig és négy hónapig szolgáltam a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet (2011-ben a kulturális szó kikerült a hivatalos névből) posztján a nemzetet, melynek akarata - dr. Hatos Pál, a külföldi magyar kulturális intézeteket fenntartó Balassi Intézet (BI) főigazgatója avatott tolmácsolásában - ebben összegződött: "eddig, és ne tovább".

Orbán Viktor a minap a pártfinanszírozás "reformját" harangozta be: ez abban állna, hogy két évre felfüggesztenék a pártok állami támogatását (a költségvetés nehéz helyzetére tekintettel). A jobboldali elemzők "megfontolandónak" nevezték e demagóg javaslatot, az ellenzéki tiltakozásokat pedig e pártok társadalmi támogatottságának hiányával magyarázták.

Magamhoz képest visszafogott írásként indult - mostanra egész hónapnyi üzenetváltás lett. Nem akarom untatni a Narancs olvasóit - de Koltay András második cikke mégis választ igényel.

Megtisztelve éreztem magam, amikor a lap két héttel ezelőtti számában egyszerre két írást is nekem címeztek szerzőik. A cikkek elolvasása után némileg enyhült e kellemes érzésem, de mégis illendőnek láttam, ha válaszolok felvetéseikre.

17 éve történt a srebrenicai mészárlás. Két éve hosszan elemeztük, miért kell mindent tudnunk róla. "Az az eszme, amelynek nevében e gaztetteket elkövették, csak a végletekig vitt helyi variációja a minden kelet-európai országban megtalálható posztromantikus-nacionalista ideológiának."

Ízlés, értékítélet, meggyőződés dolga, hogy a magyar média jelenlegi állapotát tragikusnak vagy csak jelentős mértékben javíthatónak/javítandónak tekinti-e az ember. A másfél évvel ezelőtti és a jelenlegi viszonyokra tekintve annyi világos, hogy a terjedelmes, óriási felhajtással kísért, drága intézményrendszert létrehozó médiatörvényektől nem lett jobb semmi.

Koltay András, a Médiatanács tagja cikkében több esetben is olyasmit ró fel a jelenkori magyar médiaszabályozást bírálóknak, ami nem állja meg a helyét.

"Gondolatainak és véleményének szabad kinyilvánítása az ember egyik legbecsesebb joga. Így tehát minden polgár szabadon nyilatkozhat szóban, írásban, nyomtatásban; de a törvényben megállapított minden esetben felelős azért, ha visszaél a szabadsággal." Az 1789-ben született Ember és Polgár Jogainak Nyilatkozata a véleményszabadság mindmáig érvényes, talán legkifejezőbb megfogalmazása.

Éledezik az európai baloldal: a francia elnökválasztást a szocialista jelölt nyerte (bár pártja tényleges erejéről csak júniusban, a nemzetgyűlési választások után kapunk teljes képet), szocialista- zöld koalíció győzött az észak-rajna-vesztfáliai tartományi választásokon, nehéz helyzetbe hozva a 2013-as parlamenti választásokra készülő német jobboldalt.

Az elmúlt héten újabb abortuszvita robbant ki hazánkban, ezúttal az abortusztabletta engedélyezése örvén.

Bezárt cigánytelepi iskolában indított újra osztályt a Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegye Nyíregyházán. Az iskolát öt éve bezárták, hogy ne szegregáltan képezzék a roma diákokat, ezért most egy civil szervezet perel az újraindítás miatt. A Nyíregyházi Törvényszéken a pénteki tárgyalási napon a bíró ideiglenes intézkedésként megtilthatta volna új osztály indítását. Nem tette. Viszont kiderült, hogy az egyház miképp gondolkodik joguralomról, esélyegyenlőségről és a közfeladatok ellátásáról.

A magyar sajtószabadságért aggódók közös, ám megkérdőjelezhető feltevésre alapozva támadják a médiaszabályozást. A sajtószabadságot más alapvető joghoz képest minden körülmények között magasabb rendűnek tekintik, amit más jog védelme érdekében sem szabad korlátozni. Nincs azonban olyan európai ország vagy nemzetközi emberijogvédelmi rendszer, amelyben a szabályozás erre az előfeltevésre épülne.