S mivel nem szeret kétszer fáradni, ilyenkor - biztos, ami biztos - az egyesülési joggal élők névjegyzékébe is felvéteti magát. E képzeletbeli országban ugyanis az egyes állampolgári alapjogokat csak akkor gyakorolhatja valaki, ha ezt előzetes szándéknyilatkozattal is megerősíti. V. B. akkor is regisztráltatja magát, ha élni akar választójogával. Mindez azért történhet meg, mert ez az ország nem ratifikálta az alapvető nemzetközi emberi jogi egyezményeket, és alkotmányos demokráciának sem tekinthető.
*
A kormánypárti elképzelés szerint távol kell tartani a választásoktól azokat, akik "a választási kampány finisében az ellenfelet démonizáló, lebutított kampányszövegekre vevő vadbarmok". E távoltartásra a legjobb megoldásnak a választói regisztrációt látják, hiszen "a regisztráció minimálisan elvárható gesztus egy aktív, tudatos választótól". És ezt nemcsak kormánypárti képviselők tartják fontosnak, támogatná ezt liberális értelmiségi, konzervatív politikai elemző is - itt, Magyarországon, amely 22 éve az Európa Tanács tagja, ratifikált minden releváns nemzetközi emberi jogi egyezményt, alkotmányában és alaptörvényében deklarálja az általános választójogot, és állandó, naprakész népesség-nyilvántartási rendszerrel rendelkezik.
Az előzetes választói regisztráció körüli vitából kiderül, hogy a magyar társadalom, ezen belül is az értelmiség egy része számára az általános választójog alkotmányos vívmánya semmit nem jelent - különben nem érvelnének azzal, hogy mi várható el egy tudatos választótól, és mi nem. Pedig a választójog nem politikai ízlés és elvárások kérdése, hanem alapvető politikai részvételi jog.
Az előzetes regisztráció magyarországi bevezetése ellentétes lenne az általános választójog alkotmányos alapjogával, az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányával, és az Emberi Jogok Európai Egyezményével, hogy csak a legalapvetőbb, Magyarország által is ratifikált nemzetközi dokumentumokat említsem. Ezek az egyezmények ugyanis mind rögzítik az általános választójogot - és az egyezményekhez kapcsolódó, kiterjedt joggyakorlatból világossá válik az is, hogy ennek a korlátozása, a választók akadályozása, vagy a választójoggal egyébként rendelkező állampolgárok számára bármilyen egyéb, a joggyakorláshoz szükséges feltétel meghatározása elfogadhatatlan.
Az általános választójog ugyanis azt jelenti, hogy minden cselekvőképes állampolgárnak szavazati joga van - nem azért, mert befizetett egy adott mennyiségű adót, nem azért, mert bizonyos iskolázottsággal rendelkezik, nem azért, mert férfi vagy éppen fehér. Nem kell hozzá "aktívnak" és "tudatosnak" lenni - nagykorúság és magyar állampolgárság kell csupán. Nem az állampolgárnak kell gesztust gyakorolnia azért, hogy élhessen alapvető jogával, hanem az államnak kell nagyon alaposan megindokolni azt, ha valakiket mégis kizár a választójogból. Ilyen lehet például, ha a bíróság korlátozza egy személy cselekvőképességét, ha büntetőjogi szankcióval eltiltja a közügyek gyakorlásától; és ilyen, a nemzetközi jog által elfogadott indok az adott országon belüli lakóhely előírása is, mondván, hogy mindenki ott éljen ezzel a politikai jogával, ahol ennek következményei is érintik.
*
Avval, hogy nyíltan bejelentette szándékát a "vadbarmok" távoltartására, a kormánypárt expressis verbis elismeri, hogy véleménye, hovatovább világnézete szerint vannak olyan választásra jogosult állampolgárok az országban, akiknek a műveltségi és tájékozottsági szintje nem megfelelő a "megfontolt" döntés meghozatalához. De vajon milyen alapon helyezi magát bármely politikus olyan morális-szellemi magaslatra, hogy polgártársai szellemi-politikai képességeiről ítélkezzék? A regisztráció hívei vajon miért feltételezik, hogy az a "megfontolt döntés", amit ők annak tartanak? Egyáltalán, kinek a joga elbírálni mások politikai döntéseit? Vajon a gazdaságpolitikához jottányit sem értő diplomás kompetensebb lenne a képviselők megválasztására, mint a nyolc osztályt végzett, a saját agrárgazdaságát sikeresen irányító állampolgár?
Bárki szíve joga azt gondolni, hogy a magyar lakosság meghatározó részét csak az indulatai és a demagóg ígéretek vezérlik politikai döntéseik során. De ez sem hatalmazhat föl senkit arra, hogy a neki nem tetsző módon gondolkodó és döntő állampolgárokat akadályozza alapvető joguk gyakorlásában. Alkotmányjogi értelemben nincs, nem is lehet különbség a nyolc osztályt végzett napszámos és a mindenféle stallumokkal feldíszített egyetemi tanár között. Mert "minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad".
*
És ahogy nincs, nem lehet alkotmányosan legitim indoka a tervezett korlátozásnak, eljárási okokkal sem lenne magyarázható e jogkorlátozó lépés. A kötelező előzetes választói regisztráció ugyanis csak azokban a demokratikus országokban létezik, ahol nincs állandó, naprakész népesség-nyilvántartás és névjegyzék. Ezért van regisztráció az Egyesült Királyságban és az Amerikai Egyesült Államokban is. Magyarországon azonban létezik ilyen névjegyzék - bármelyik nap bármelyik percében tudható, hogy egy adott területen kik rendelkeznek választójoggal. (A regisztráció szabályozása állandó jogi és politikai viták tárgya az Egyesült Államokban. A főleg a Republikánus Párttól érkező, közvetetten diszkriminatív javaslatok rendszerint a "túl liberális egyetemisták", a "tudatlan, ingyenélő feketék" és a "munkanélküli latinok" kizárását célozzák.)
A javaslat támogatói azzal is szívesen érvelnek, hogy a kisebbségi önkormányzati választás szintén regisztrációhoz kötött, és a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok is regisztrálni lesznek kénytelenek.
Ezek azonban nem hozhatók párhuzamba a tervezett intézkedéssel. A kisebbségi választások előtt a választói regisztrációval létrejövő névjegyzék bevezetése évtizedes alkotmányossági problémára adott elfogadható, és az Alkotmánybíróság által sem kritizált megoldást. Az állampolgárok kisebbségi hovatartozásáról ugyanis az állam nem vezethet automatikusan frissülő adatbázisokat - ám valahogy mégis célszerű garantálni azt, hogy a nemzetiségi önkormányzatokat valóban a nemzetiséghez tartozók válasszák meg. (Igaz, az Európa Tanács Velencei Bizottságának a magyar parlamenti választási reformot értékelő júniusi jelentéstervezete kifejezetten kritizálja a magyarországi nemzetiségi szavazók előzetes regisztrációját, mondván, számukra is lehetővé kell tenni, hogy akár a választás napján döntsék csak el, pártokra vagy a nemzetiségi szervezetek listájára akarnak-e szavazni.)
A magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok számára előírt regisztráció ugyancsak elfogadható: a magyar útlevéllel ugyan tudják igazolni az állampolgári jogviszonyt, ám a kizáró okok (közügyektől eltiltás, cselekvőképesség korlátozása) ellenőrzése a magyar állam számára nyilván némi időt igényel. (Kérdés persze, hogy a jogalkotó ezekkel az eljárási nehézségekkel tisztában van-e.)
*
A 2013. januártól felálló járási rendszer számos igazgatási feladatot átvesz a helyi önkormányzatoktól és a jegyzőktől, így az előzetes hírek szerint az okmányirodák a járási központokban lesznek. A választói névjegyzék eddig a jegyző hatáskörébe tartozott - ám ha nem nála marad, vajon hányan fognak kisebb településekről a járások központjába utazni, hogy hónapokkal a választások előtt "gesztust gyakoroljanak" az államnak és regisztráltassák magukat?
Persze, ez nyilván rosszindulatú feltételezés. De semmi okunk fair megoldásokat feltételezni ott, ahol az általános választójog évszázados értéke semmit sem jelent, és ahol kormánypárti képviselő név és következmények nélkül "vadbarmozhat" választópolgárokat.
