Majtényi Balázs

A morális szélkakas

Az alkotmány és az erkölcs

Publicisztika

Az alkotmányozásról és annak mikéntjéről dúló vita a következő lényeges kérdéssel nem foglalkozik érdemben: meg lehet-e tagadni egy amorális jogrend szabályait? És erre hivatkozással eltekinthet-e a bíró az egyébként hatályos jogszabályok alkalmazásától, vagy alapíthatja-e ítéletét az Alaptörvénnyel szemben a ’89-es Alkotmány rendelkezéseire? 

Alkotmányozhat-e feles többséggel egy új parlament? Felfüggeszthető-e az Alkotmánybíróság működése? Fordulhatnak-e a sztrájkjog korlátozása ellen tiltakozók a polgári engedetlenséghez? E cikk a továbbiakban az erkölcstelenség két fajtája, az erkölcsi szabályok akarása nélküli élet, illetve az ordas eszmék követése közül csak az előbbivel foglalkozik.

Úgy vélem, a felsorolt lépések mindegyike igazolható lehet abban az esetben, ha a hatalom bizonyíthatóan nem kíván erkölcsi szabályok szerint élni, és ezt tükrözi a jogrendje is. Az amorális rendet mindenkinek el kell utasítania, aki erkölcsi elveket követ – e formula alkalmazása különösen fontos lehet olyan időkben, amikor nem látszik a liberális demokrácia tömegtámogatottsága.

Az alkotmányosság helyreállításáért küzdők elsődleges célja a szélesebb társadalmi támogatottság megszerzése kell, hogy legyen, az alkotmányozás pedig csak egy hosszabb folyamat záróakkordja lehet. A szivárványkoalíció támogatásához és az Alaptörvény elutasításához elég azt elfogadni, hogy a jelenlegi alkotmányos rendszert a jó és rossz iránti totális közöny dermeszti meg, ami a hatalom által árasztott dezinformáció-tömeggel karöltve megrontja a politikai közösséget. E közöny megnyilvánulási formája például az, hogy az alkotmányszöveg a keresztény értékrendre utalást különböző csoportok elleni uszítással (például menekültek, LMBTQ-emberek) társítja. Ezen túl megnyilvánul a hatalom puszta akarásában, a felülről szervezett lopásban, a politikai előnyökért különböző diktátorokhoz sündörgő külpolitikában, vagy a konzervatív értékrendre való hivatkozáshoz társuló fene nagy intézményromboló kedvben is. Sokszor tűnik úgy, hogy a magyar politika az elvtelen vezér akaratából formál jogi szabályokat – ezzel szemben mondjuk a lengyel politikusok legalább azt a benyomást keltik, hogy alkotmányos intézményeiket sziklaszilárd hittel rombolják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.