Majtényi Balázs

A morális szélkakas

Az alkotmány és az erkölcs

Publicisztika

Az alkotmányozásról és annak mikéntjéről dúló vita a következő lényeges kérdéssel nem foglalkozik érdemben: meg lehet-e tagadni egy amorális jogrend szabályait? És erre hivatkozással eltekinthet-e a bíró az egyébként hatályos jogszabályok alkalmazásától, vagy alapíthatja-e ítéletét az Alaptörvénnyel szemben a ’89-es Alkotmány rendelkezéseire? 

Alkotmányozhat-e feles többséggel egy új parlament? Felfüggeszthető-e az Alkotmánybíróság működése? Fordulhatnak-e a sztrájkjog korlátozása ellen tiltakozók a polgári engedetlenséghez? E cikk a továbbiakban az erkölcstelenség két fajtája, az erkölcsi szabályok akarása nélküli élet, illetve az ordas eszmék követése közül csak az előbbivel foglalkozik.

Úgy vélem, a felsorolt lépések mindegyike igazolható lehet abban az esetben, ha a hatalom bizonyíthatóan nem kíván erkölcsi szabályok szerint élni, és ezt tükrözi a jogrendje is. Az amorális rendet mindenkinek el kell utasítania, aki erkölcsi elveket követ – e formula alkalmazása különösen fontos lehet olyan időkben, amikor nem látszik a liberális demokrácia tömegtámogatottsága.

Az alkotmányosság helyreállításáért küzdők elsődleges célja a szélesebb társadalmi támogatottság megszerzése kell, hogy legyen, az alkotmányozás pedig csak egy hosszabb folyamat záróakkordja lehet. A szivárványkoalíció támogatásához és az Alaptörvény elutasításához elég azt elfogadni, hogy a jelenlegi alkotmányos rendszert a jó és rossz iránti totális közöny dermeszti meg, ami a hatalom által árasztott dezinformáció-tömeggel karöltve megrontja a politikai közösséget. E közöny megnyilvánulási formája például az, hogy az alkotmányszöveg a keresztény értékrendre utalást különböző csoportok elleni uszítással (például menekültek, LMBTQ-emberek) társítja. Ezen túl megnyilvánul a hatalom puszta akarásában, a felülről szervezett lopásban, a politikai előnyökért különböző diktátorokhoz sündörgő külpolitikában, vagy a konzervatív értékrendre való hivatkozáshoz társuló fene nagy intézményromboló kedvben is. Sokszor tűnik úgy, hogy a magyar politika az elvtelen vezér akaratából formál jogi szabályokat – ezzel szemben mondjuk a lengyel politikusok legalább azt a benyomást keltik, hogy alkotmányos intézményeiket sziklaszilárd hittel rombolják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.