A lúdtalpas hattyú

  • 2000. április 20.

Publicisztika

nEgy nagy, boltozatos barlangban hárman beszélgetnek: Bardiou abbé, Cretenissimo fővadász és Frakk, a macskák réme. Sok más mellett megvitatják azt is: vajon mi lehet az oka annak, hogy vasár- és ünnepnapokon majdhogynem normálisnak tűnő közgazdászok bizonyos munkanapokon XVI. századi angol drámaírónak és egy rakás stilisztikai képtelenségnek képzelik magukat. E ponton kagylózunk bele trialógusukba. Aki a közgazdászban és művében Lengyel Lászlóra és a múlt kedden a Magyar Hírlapban megjelent cikkére ismer, az beletrafált.

nEgy nagy, boltozatos barlangban hárman beszélgetnek: Bardiou abbé, Cretenissimo fővadász és Frakk, a macskák réme. Sok más mellett megvitatják azt is: vajon mi lehet az oka annak, hogy vasár- és ünnepnapokon majdhogynem normálisnak tűnő közgazdászok bizonyos munkanapokon XVI. századi angol drámaírónak és egy rakás stilisztikai képtelenségnek képzelik magukat. E ponton kagylózunk bele trialógusukba. Aki a közgazdászban és művében Lengyel Lászlóra és a múlt kedden a Magyar Hírlapban megjelent cikkére ismer, az beletrafált.

Bardew püspök: Fővadász uram, én igencsak amondó vagyok, hogy a rossz kedd a ludas a dologban. Keddenként sokszor én is lassúnak érzem magam, néha egyenesen olyan bután ébredek, hogy tulajdon nevemet is csak nőm hosszas unszolására vagyok hajlandó elhinni. Okát annak, hogy a hegyes képezetű, pömzli bajszos épp kedden gondolta magát Shakespeare-nek, e nap gonosz természetének tudom be. Más magyarázatát aligha bírhatom elképzelni a tudós férfiú megbokrosodásának.

Cretenissimo vicomte: Alighanem téved, Márki. Hisz irományát Bajszi nem kedden vetette árkusra. Elborultsága mélyebb gyökerű. Titkos mélakórjából táplálkozik egyfelől, nagyravágyásából másfelől. Ha annak próbálna látszani, ami, vagyis közgazdásznak, méretes föltűnést aligha kelthetne, s hamar ráunna ennen magamagamagára. Ezért bújt a költő tógájába. Azt képzeli, ketten van. De miként vélekedik erről ön, ´rgróf?

Frakk, a macskák réme: Ha valaki az elemző racionalitást, az események tudós magyarázatát kéri rajta számon, pennájával másik énje, a költő felé bök: ne zavard hangicsálásoddal a művészt, baromarculatú. Nem látod, hogy alkot? Ha viszont másvalaki a költői erő, a nyelv, a jellemábrázolás bicegését lobbantja szemére, a költő retirál: csak afféle tudós lennék, instállom, tessék engem békén hagyni, elelemezgetek itten, oszt zárórakor hazamegyek. Állatmetaforái szíven ütnek. Aki gonosz és vad, az farkas, aki ravasz, az róka, aki csíkos és büdös és nagyon üvölt, az tigris. Legjobb esetben házmester pizsamában, éjféli kapuzáskor.

Bardew herceg: Gyermetegnek nevezhető keddi tézise is, miszerint Orbán, aki Fortinbras Király, megpuccsolja Kövért, aki Sovány, mert különben hú, de mi lesz, vagy nem puccsolja meg, és viszont, és akkor mi lesz igazán, és lovagolni is fognak.

Frakk, a macskák réme: Szőrök, pengémre mondom, kitelt itt ez a kis hely. Ideje, hogy mi is ellivi-lovagoljunk. Mit fizetnek itt másfél flekkért?

Figyelmébe ajánljuk