Tegyük félre ellenérzéseinket, ha vannak, Csányi Sándorral, a nagy hatalmú - és a pár hete nyilvánosságra került különös telefonbeszélgetésével sokak kedélyét borzoló - emberrel szemben, és tekintsünk az őáltala irányított OTP-re úgy, miként azt az életünkben betöltött szerepe alapján megérdemli. Vagyis úgy, mint a mi bankunkra, ahol összekuporgatott pénzünket még ma is a legszívesebben tartjuk, ahol számlánkat a leggyakrabban vezetjük, ahonnan közüzemi tartozásainkat rendezzük. Tekintsünk rá egész egyszerűen úgy, mint arra a pénzintézetre, amelynek a kártyájával (4 millió darab) a legtöbbször fizetünk, vagy fejjük meg vele a pénzkiadó automatákat. A pénzintézetre, amelytől a leggyakrabban veszünk föl hitelt, és amellyel mindezek miatt máig a legbensőségesebb a kapcsolatunk a rendelkezésünkre álló bankok közül.
És már nem is a szocialista gazdaságtan "eszi, nem eszi, nem kap mást" alapelve miatt, hanem szabad akaratunkból: azért, mert megszoktuk, vagy mert lusták voltunk odébbállni, vagy azért, mert legkiterjedtebb (400 tagú) fiókhálózatával és rekordszámú (2000) ATM-jével máig a legnagyobb kényelmet nyújtja. Vagy esetleg azért, mert az utóbbi évtizedben, az időközben megérkezett versenytársak szorításában valóban összekapta magát, és minden olyan banki szolgáltatást magas szinten kifejlesztett, amire a 21. század emberének igénye lehet. Bármi is az oka, tény: minden második magyar felnőttnek van valamiféle ügylete ezzel a bankkal.
Ha az egykori monopolisztikus pozíciója miatt hivatali attitűddel viselkedő OTP-vel szembeni, sőt még a bank vezetőjének szokatlan megnyilvánulásai miatt felhorgadó ellenérzéseinket is félretesszük, és pusztán a piaci vagy pénzügyi pozíciói alapján nézzük a bankot, akkor igencsak meglepőnek találhatjuk, hogy a nemzetközi hitelválság éppen az OTP részvényárfolyamát harmadolta le néhány nap alatt. Az események kronológiájának ismeretében persze világosan látszik, hogy az OTP-papírok spekulatív támadás áldozatai lettek a múlt csütörtökön, amikor egy (ausztrál) illető megbízására egy brit letétkezelő, nem sokkal a budapesti tőzsde zárása előtt, háromszázezer darab részvényt dobott piacra, amivel az addigi 4500 forintos árfolyamot 3850-re húzta le. Ez már alig haladja meg a részvények könyv szerinti értékét (3500 forint). Ezzel egy időben (állítólag) verbálisan is kikezdték az OTP-t: mindenféle híresztelésekkel azt a látszatot próbálták kelteni, mintha komoly bajban volna a legnagyobb magyar bank, és ezért kormányzati segítségre szorulna - ahogyan néhány nyugati kormány is valóban mentőövet nyújtott tekintélyes pénzintézeteknek.
E világszerte rémisztő hírekkel terhes napokban, és pláne azok után, hogy a hazai belpolitikai porondon is kalandos (rém)hírek terjengnek titkos magánnyomozásokról, emberrablásról, fenyegetésekről és zsarolásokról, s amely üzelmek megnevezettjei között még nagybankunk vezetőjének a neve is felbukkant, nehéz hitelesen kijelenteni: semmi alapja nincs az OTP-vel kapcsolatos rémhíreknek. Ilyen körülmények között nehéz hihetővé tenni: a banki részvények árzuhanása kizárólag a pénzintézetek iránti bizalom általános megrendülésének és egy spekulációs nyerészkedési kísérletnek a folyománya.
Pedig komolyan ezt gondolom. Érveim egy részét már pedzegettem, amikor a mi bankunk kifejezés jogosságát indokoltam néhány adattal. Az OTP pénzügyi helyzete ugyanis nem pusztán azért stabil, mert nagy: sok nagybank van, amelyikben tényleg csak azért bíznak az emberek, mert túl nagy ahhoz, hogy elbukjon, vagyis ahhoz, hogy baj esetén ne kapjon mentőövet az államtól. Az OTP-nél azonban ennél többről van szó. Ez a bank azért olyan stabil, mert a magyar lakosság jelentős arányban (31 százalék) nála tartja a megtakarítását, amit a bank megfelelő óvatossággal kezel, miként ezt több mutatószám is alátámasztja. Legfőképpen az, hogy az OTP Bank Magyarországon nem ad több hitelt az ügyfeleinek, mint amennyi betétet tőlük kap: a hitel/betét arány mutatója 96 százalék. És bár a bank külföldi (kelet-európai) leányainak tevékenységét is tükröző ún. konszolidált mérlege alapján az arány 120 százalékra megy fel, ez sem számít magasnak, még a mostani krízishelyzetben sem. Még ez a szám is azt tükrözi, hogy a bank gyakorlatilag nem szorul a bizalmi válság miatt manapság vészesen elapadt bankközi forrásokra, hiszen a betéteken felüli hiteleket a bank tőkéje fedezi. Az OTP bankcsoport tekintélyes, 950 milliárd forintnyi saját tőkéje, amit az évről évre produkált százmilliárdos nyereségek gyarapítanak, a hitelezéssel vállalt (kétségtelenül növekvő) kockázatok tükrében is biztonságról tanúskodik: a fizetőképesség mutatója évek óta 11 százalékon áll, jócskán meghaladva a törvényben minimumként előírt 8 százalékot.
A bank egyébként - éppen a növekvő hitelezési kockázatok tükrében - leállította régiós terjeszkedési politikáját, és a portfólióminőség javítására helyezte a hangsúlyt. A megváltozott "korszellemet" tükrözi az is, hogy biztosítóját profi biztosítótársaság kezébe adta. A Garancia Biztosító eladásának bevétele mellesleg az OTP eddig is kellő mértékű likvid eszközeit vagy 164 milliárd forinttal gyarapította szeptemberben, amit várhatóan tovább növel, ha a francia Groupama a régiós biztosítókból is kivásárolja a banki részesedéseket, sőt a stratégiai együttműködés jegyében még magában az OTP Bankban is részesedést szerez. Amivel nem jár rosszul, hiszen az OTP jó ideje fölöttébb jövedelmező bank - éppen a kiterjedt lakossági ügyfélköre, vezető számlavezetői pozíciója miatt.
*
E kemény tények alapján a józan elemző csak arra a következtetésre juthat, hogy ha van kellően likvid, a pénzpiaci viharokra kevéssé érzékeny, stabil bank, akkor az éppen olyasféle, mint az OTP. Nem hihető tehát az a verzió, hogy a bank pénzügyi helyzete bármi módon is megroggyant volna, és hogy éppen ez a pénzintézet szorult volna állami segítségre. A tényekkel szembemenő híresztelések már önmagukban is veszélyes pszichológiai hadviseléssé válhatnak, hát még, ha erre tőzsdei spekulációval is ráerősítenek. A pénzvilágban ugyanis könnyű pánikhangulatot kelteni, az pedig önbeteljesítő módon igazi válságot képes előidézni: hiszen ha a pánik a tőzsdei eladások miatti árzuhanás és a bank megrendült helyzetéről szóló híresztelések hatására a bank betéteseire is átterjedne, akkor valóban nagy lenne a baj.
Az OTP kellő likviditása szerencsére lehetővé tette, hogy a magyar tőzsdei fekete csütörtököt követő pénteken 3,6 millió darab saját részvény megvásárlásával (ez mintegy tízmilliárdjába került) blokkolja az áresést; és ha szükséges, további vásárlásra is képes lesz. Fontos az is, hogy a hazai értékpapírpiac felügyeletét ellátó PSZÁF azonnal felvette a kesztyűt, és nemzetközi vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy az OTP-részvények árfolyamának lenyomásával kaszálni akaró spekuláns megvalósított-e törvénysértő piacbefolyásolást. Most a pénzügyminiszter sem hezitált: azonnal bizalomerősítő bejelentést tett; nyilván okult abból a hibából, amit a betétbiztosítási plafon felemelésének pár napos halogatása jelentett.
Remélem, a spekuláció hamar lecseng, a bankok közötti bizalmi válság is előbb-utóbb enyhül, és úrrá tudunk lenni a bennünk ágáló pánikhangulaton. Mi ennyit tehetünk bankunk - és persze önmagunk - érdekében. Azért az sem ártana, ha az OTP vezetője is okulna az esetből, és elgondolkodna azon, hogy érdemes-e egy bankvezérhez képest túlterjeszkedő gazdasági befolyással (Mol, saját cégek garmadája), szokatlan telefonbeszélgetésekkel és nehezen átlátható tulajdonosi háttérrel kockára tenni egészséges bankja megítélését. Hisz ő is tudhatja: bankja stabilitásának záloga a mi bizalmunk.
