Adóshiba

  • 2000. december 7.

Publicisztika

Mennyit érnek meg nekünk a közszolgálati televízió híradójának termelési riportjai? Mennyit ér esténként mondjuk tizenöt mosolygó kormánytag a hálószobánkban, és mennyit ér ugyanez éves bontásban? Mibe kóstál A hét nyílt MIÉP-propagandája, amit egy, a vasárnapi istentiszteletre készülő női kápónak maszkírozott, gonosz tekintetű asszony celebrál a hét, minden egyes hét méltó közszolgálati lezárásaként? Mibe fáj a közszolgálati televízió egyes politikai műsoraiból menetrendszerű pontossággal felbüfögő rasszizmus és idegengyűlölet, és mit fizetünk azért, hogy a magyar újságírás szakmai és morális perifériájáról toborzott, esetleg magukat oda leküzdött újságírók kormánypárti képviselők által a kezükbe nyomott dossziék alapján "riportokat" készítsenek? Mennyi közpénzt reszkíroznánk azért, hogy e kormánypárti politikusok igény szerint készíttessenek magukkal interjúkat a seggnyalás Paganinijeivel, reggel, délben és este? És mit ér meg nekünk az, amiről a közt szolgáló televízió hallgat? Mennyibe kerül Hernádi Gyula és Gyurkovics Tibor?

Mennyit érnek meg nekünk a közszolgálati televízió híradójának termelési riportjai? Mennyit ér esténként mondjuk tizenöt mosolygó kormánytag a hálószobánkban, és mennyit ér ugyanez éves bontásban? Mibe kóstál A hét nyílt MIÉP-propagandája, amit egy, a vasárnapi istentiszteletre készülő női kápónak maszkírozott, gonosz tekintetű asszony celebrál a hét, minden egyes hét méltó közszolgálati lezárásaként? Mibe fáj a közszolgálati televízió egyes politikai műsoraiból menetrendszerű pontossággal felbüfögő rasszizmus és idegengyűlölet, és mit fizetünk azért, hogy a magyar újságírás szakmai és morális perifériájáról toborzott, esetleg magukat oda leküzdött újságírók kormánypárti képviselők által a kezükbe nyomott dossziék alapján "riportokat" készítsenek? Mennyi közpénzt reszkíroznánk azért, hogy e kormánypárti politikusok igény szerint készíttessenek magukkal interjúkat a seggnyalás Paganinijeivel, reggel, délben és este? És mit ér meg nekünk az, amiről a közt szolgáló televízió hallgat? Mennyibe kerül Hernádi Gyula és Gyurkovics Tibor?

Az igazán szomorú az, hogy még ezt sem tudjuk egészen pontosan. Csak azt, hogy sokba. A parlament a múlt héten hozzálátott a régen várt kétéves költségvetés sarokszámainak megszavazásához. Hogy minden flottul menjen, ezt megelőzően a költségvetési bizottság összehozott egy apró szépészeti beavatkozással feljavított javaslatot. Ez számos egyéb érdekesség mellett azt is tartalmazza, hogy a tervezetthez képest kicsinyt többel (konkrétan 2,3 milliárd HUF-fal) kéne még megküldeni a Magyar Televíziót, ha nem is szó szerint, hanem köztartozása elengedésének formájában. Magyarul: az eddig gondolt 7,2 milliárd helyett kilenc és felet csengessünk nekik. Ezt megelőzően a televízió ingatlanjainak eladásából is beesett pont egy tucat milliárd, minek feléből köz-, másik feléből meg szállítási tartozások kiegyenlítését kellett volna, illetve kellene abszolválnia a tévének; a mondott összeg felhasználásáról még a parlament költségvetési bizottsága sem kapott tájékoztatást. Az MTV tehát - a Bojtár utcai telep kivételével - felélte ingatlanvagyonát, miközben azt, hogy ki mikor és mennyi pénzből építi majd meg az új székházat, nem tudni; a köztévé ismeretlen nagyságú összeggel tartozik az APEH-nak és a tébének, és - vélhetően, mert hiszen a költségvetési bizottság tagjai erről sem győződhettek meg - a saját üzleti tervében jósoltnál jóval nagyobb veszteséget halmozott fel az idén. A magánszférában ezt úgy neveznék: csőd; és a csődért felelősöket minden jobb társaságból kinéznék. E csőd, félreértés ne essék, közvetlen folyománya a köztévé politikai elfogultságának. A nézőket nem érdekli a kormány véleménye saját magáról; és ha nincsenek nézők, nincsenek hirdetők sem.

A büdzsé, a kormány, a parlament persze nem is tehet mást, mint hogy fizessen. Hiszen olyan nem volt, és nem lesz, hogy az állam egyszerűen felszámolja a közszolgálati televíziót; és végül is az előző kormány - ha némiképp finomabb módszerekkel is - de ugyanerre használta az intézményt: politikai wurlitzernek meg a jó barátok számára fenntartott redisztribúciós központnak. Hogy mindez pontosan hány milliárd forintjába kerül az adófizetőknek, mély hallgatás övezi, és hogy ez a hallgatás ne is törhessen meg, arra a csonka kuratórium a garancia - hiszen nyilvánvaló naivitás lenne azt várni, hogy (amint az a legteljesebb mértékig indokolt lenne) például parlamenti vizsgálóbizottság nyálazza át az intézmény gazdálkodását.

A köztévét mindennek tiszta tudatában, előre megfontolt szándékkal, politikai számításból tették tönkre a kormánypártok. Miközben a tévének fizetünk, nekik, miattuk fizetünk.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.