H
- Ön Szabó János? Álljon fel! - szólította fel idén október 31-én a vádlottat a Heves Megyei Bíróság büntetőtanácsának elnöke. A bíró beéri a vádlott szóbeli feleletével, nem kéri a személyi igazolványát, pedig most látja először a férfit. Hiába is kérné, a vádlott az útlevelével jár. Már az első büntetőpere első tárgyalásán kijelentette: a személyijét eldobta, mert fölöslegesnek érezte.
- A vádlott egri lakásában több esetben fajtalankodott A. és B. fiatalkorú intézeti neveltekkel, és mindkét sértett esetében tudomása volt arról, hogy a sértettek a 18. életévüket még nem töltötték be - ismerteti az előadó bíró az elsőfokú ítéletet. - A vádlott a bűncselekmény elkövetése során több alkalommal orálisan elégítette ki a fiatalkorú B.-t, és vele análisan közösült. Szabó vádlott a fiatalkorú A.-val létesített szexuális kapcsolata során több alkalommal orálisan elégítette ki A.-t.
- A. vádlott a terhére rótt bűncselekmény elkövetését csak B. sértett vonatkozásában ismerte el, de az elsőfokú bíróság bizonyítottnak látta a fajtalanság megtörténtét A. sértett esetében is, a sértett rendőrségen tett, ám később visszavont vallomásai és közvetett bizonyítékok alapján - folytatta a bíró az ügy ismertetését. B. sértett szerint ugyanis Szabó "vádlottnak az életformája olyan, hogy lakására fiúkat visz fel annak érdekében, hogy velük homoszexuális kapcsolatba lépjen", továbbá "más, közismerten homoszexuális személyek is megfordultak a vádlott lakásán", és ezeket az általánosságokat egy harmadik tanú is megerősítette.
A vádlott "bűnösségét nem ismerte el, ennek indokát az utolsó szó jogán tett részletes nyilatkozatában fejtette ki, melynek lényege az, hogy a magyar jogrendszerben alkalmazott szabályozás, különös tekintettel a Btk. 199. §-ában foglaltakra, jogellenes, alkotmányellenes, alapvető emberi jogokat sért, és nemzetközi emberi jogi szabályozásba ütközik" - olvasta az elsőfokú ítéletet az előadó.
Itt azonban a tudósító kénytelen pár megjegyzést tenni.
Egy. Az elsőfokú bíróság ítélete elhallgatta, hogy a vádlott a bíróságnak indítványozta, függessze fel eljárását, és forduljon az Alkotmánybírósághoz, mivel a Btk. 199. §-a alkotmányellenes, hiszen csak homoszexuális elkövetési módot rendel büntetni, miközben az ellenkező nemű fiatalkorúval folytatott szexuális kapcsolatot a törvény nem bünteti. Az elsőfokú bíróság a vádlottnak a törvény diszkriminatív volta miatti kifogását azzal intézte el, hogy "a bíróság ítéletet a hatályos jogi szabályozás alapján hozhat, illetve ennek megfelelően igyekezett eljárni, a hatályos jogi szabályozás pedig, éppen a fiatalkorú személyek érdekeinek védelmére, a tényállásban megállapított cselekményeket büntetni rendeli".
Kettő. Az eddigi ítéletek nem mutattak rá, a vádlott konkrétan mivel sértette meg a sértettek érdekeit. A bírák nem állították, hogy a vádlott a sértettek fiatal korával bármi módon visszaélt volna, hogy hátsó szándékkal manipulálta volna őket, tolakodó, esetleg erőszakos lett volna, vagy kihasználta volna azt, hogy a sértettek az állami nevelőintézetben nem érezték magukat biztonságban, s ezért keresték az őket befogadó férfiak társaságát. "Fajtalanság" történt, ez a bűn. Az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésekor a vádlott az utolsó szó jogán megdöbbenésének adott hangot, nem gondolta ugyanis, hogy a bíróságra "ilyen fokú szakmai dilettantizmus" jellemző, mire a bíró a "hagyják el a termet" felszólítással válaszolt. Ez a szóváltás persze szintén nem került az iratokba.
A súlyosbításért fellebbező ügyészség nevében dr. Kalmár Gyula ügyész ugyancsak érdemi okfejtés nélkül jelentette ki, hogy a cselekmények veszélyesek a társadalomra. Törvénysértően enyhének nevezte az első fokon kiszabott hatvanezres pénzbüntetést, és felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását javasolta.
Az ügyész egyúttal azt is indítványozta, hogy az ügyet vonják össze Szabó vádlott egy korábbi ügyével, amelyben a bíróság kétévi próbára bocsátás mellett a büntetés kiszabását elhalasztotta. Az ügyész elismerte, hogy a törvény erre csak akkor nyújt módot, ha a próbaidő alatt indul az újabb büntetőeljárás, és hogy a jelen esetben az eljárás nem a próbaidő alatt, hanem előtte indult, de "annak nem látja különösebb jelentőségét, hogy az eljárás a próbaidő előtt vagy alatt indul-e meg". A másodfokú bíróság elnöke felszólítja a vádlottat, szóljon hozzá, hogy az ügyész a korábbi ügye miatt is büntetést javasol.
- A törvény, amire az ügyészi indítvány hivatkozik, a következőképp szól - vette elő a büntetőeljárási törvényt Szabó vádlott, és nekikezdett föllapozni az ügyész által vitatott szakaszát.
- Nem kell fölolvasni, ismerjük - szólt közbe az elnöklő bírónő.
- Szót kaptam, fölolvasom. A törvény azt mondja, hogy "alatt", nem pedig, hogy "előtt". Nincs törvényes lehetőség az ügyek egyesítésére.
- Tetszett olvasni az ügyészi beadványban, hogy a Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntése tágabban értelmezi ezt a szabályt, s egy olyan esetben is az ügyek egyesítését rendelték el, amikor a büntetőeljárás a próbára bocsátás előtt kezdődött - így az elnök.
- Igen, olvastam. De az, hogy a Legfelsőbb Bíróságon egyszer tévedtek vagy törvényt sértettek, nem jelenti azt, hogy ezt folytatólagosan el lehetne követni.
A bíróság ekkor tanácskozásra vonult vissza. A három bírónő a zárt ajtók mögött negyedórán keresztül vitatta, vajon mi számít inkább, a törvény-e vagy a legfelsőbb bírósági jogeset. Az egyik jegyzőkönyvvezetőt el is szalajtották egy nagy sárga könyvért, majd kihirdették a döntést: egyesítik az ügyeket. Elismerik ugyan, hogy a törvény csak az "alatt" szót írja, azonban a Legfelsőbb Bíróság nemcsak eseti döntést hozott ez ügyben, hanem a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 149. állásfoglalása is oly módon értelmezi az "alatt" szót, mintha az az "előtt" szó jelentését is felölelné. Márpedig "ez a jogszabály a bíróságra kötelező", és különben "indokolt lett volna a törvényt is úgy írni".
Bevallom, ez utóbbi kijelentéstől végigszaladt a hideg a hátamon, pedig nem is a vádlottak padján ültem, hanem két sorral hátrébb. Talán nem árt tisztázni: a Legfelsőbb Bíróság kollégiumainak állásfoglalása a jogalkotásról szóló törvény szerint nem minősül jogszabálynak, a bírósági törvény értelmében viszont nem is kötelező a bíróságokra, csupán "alkalmazható", a korábbi törvényszöveg szerint az állásfoglalásokat a kötelező erejű döntést "nem igénylő kérdésben, a jogalkalmazás egységének elősegítése végett" hozzák. Az alkotmány értelmében pedig a bírák a törvénynek alá és nem fölé vannak rendelve, így a bíróságnak nincs hatásköre annak megállapítására, milyennek kellene lennie a törvénynek. A bíróság elnökét mindez azonban nem zavarta. Talán úgy gondolta, hogy ezeket a dolgokat nem a törvény, hanem a Legfelsőbb Bíróság vágyai alapján kell megítélni. A jogi tankönyvek sem csinálnak titkot abból, hogy egy dolog a törvény, más dolog a gyakorlat. A bíró számára, ha előre akar jutni, s maga is szeretne egyszer még a Legfelsőbb Bíróság nevében a törvények helyesen felfogott tartalmáról állást foglalni, a törvény szavánál többet nyom a latban a felettesek szava.
De erről már nem kérdezték meg a vádlottat. Az ügyész kapott szót, és kifejtette, az elsőfokú bírósággal ellentétben nem látja enyhítő körülménynek a vádlott rendezett életvitelét és felsőfokú végzettségét, "a hasonló cselekmények elszaporodottságát" viszont nem tartja súlyosbító körülménynek. Ezzel szemben nyomatékosan annak tartja a többszöri elkövetést, s hogy ez a korábbi büntetőeljárás idején történt.
Ismét szót kap Szabó vádlott:
- Kalmár Gyula az előbb...
- Ügyész úr! Így kell szólítani - szakította félbe a bíró.
- De hát engem sem szólított mérnök úrnak.
- Ne tessék vitatkozni, mert megbírságolom! Ez itt büntetőeljárás. Mi vagyunk a bíróság, az ügyész úr az ügyészség, maga pedig a vádlott. Ez számít, nem pedig a foglalkozása.
- Tehát Kalmár Gyula ügyész az előbb szememre hányta, hogy többször is kapcsolatba kerültem B.-vel. Na de hát a dolog önkéntes volt. A sértett ajánlotta fel ezt a természetbeni szolgáltatást. Jószántából jött, előre megbeszéltük, mi fog történni. Most mondjam el a teljes védőbeszédemet?
- Igen.
- A Btk. 199. §-a miatt vagyunk itt. Ez a paragrafus 1978 óta van a Btk.-ban. Csakhogy azóta volt egy rendszerváltás, és ma már az alapvető emberi jogokra is tekintettel kell lenni. Felhívom a bíróság figyelmét, hogy ez a törvény diszkriminatív, mivel csak a homoszexuális aktusok elkövetőit üldözi.
- Így igaz - bólogatott az elnök.
- Ha önök a korábbi bírósági gyakorlatra hivatkoztak, akkor én meg az óbudai bíróság egyik 1998-as döntését idézem.
- Amelyiket már korábban is csatolta az iratokhoz? Megvan, nem kell olvasnia.
Szabó felolvasott egy részletet, melyben az óbudai bíró kifejtette, miért alkotmányellenes a 199. §.
- Tisztelt bíróság! - folytatta ezután. - Kérem az eljárás felfüggesztését, és az Alkotmánybírósághoz fordulni. Kalmár Gyula ügyész szerint ezt a diszkriminatív rendelkezést alkalmazni kell. Azonban az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a szerint a bíróságnak az eljárást fel kell függesztenie, ha azt észleli, hogy a törvény, amit alkalmaznia kellene, alkotmányellenes - lapozta föl Szabó vádlott az idevágó rendelkezést. - Itt valószínűleg információhiányról van szó, mintha Egerben nem ismernék ezt a törvényt. Ezért nyomtattam belőle, amit ezennel tájékoztatásul átadok önöknek - és átnyújtotta a bíróságnak meg az ügyésznek a törvényt. - Minden-nap azt mondják a hírekben, hogy Magyarország az Európai Unióhoz szeretne csatlakozni. Hogyan tartunk Európa felé, ha ilyen ügyekben ítéletet hoznak és eljárnak? Ez nem az európai irány. Az Európa Tanács 924-es ajánlása már 1981-ben azt javasolta, hogy azonos beleegyezési korhatárt szabjanak a homoszexuális és a heteroszexuális aktusok esetében. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye tiltja a megkülönböztetést. A strasbourgi bíróság döntése nyomán Anglia már kénytelen volt a hasonló diszkriminatív törvényét megváltoztatni. Hogy tájékozódhassanak a szexuális kisebbségeket Európában megillető jogokról, a tisztelt bíróság rendelkezésére bocsátom az Amszterdam után: A szexuális orientáció az Európai Unióban és Magyarországon című kiadványt - nyújtotta át a következő anyagot, a Háttér Társaság kiadványát Szabó az ügyésznek és a bíróságnak. A bírák, mutogatva egymásnak a füzet címlapján a Phare-emblémát, összesúgtak, majd Szabó beszédének végeztével az elnök újabb zárt tanácskozást rendelt el.
Negyedórányi tárgyalás és néhány, a teremből kiszűrődött hangosabb szó után a bíróság elnöke bejelentette:
- A bíróság úgy döntött, hogy az eljárást felfüggeszti, és az Alkotmánybírósághoz fordul. A Btk. 199. §-a a másodfokú bíróság álláspontja szerint is alkotmánysértő, mivel nem sok indok van a nemek életkor szerinti ilyen megkülönböztetésére.
(Szabó vádlottat - akinek valódi neve egészen más - a védekezésre a jelen írás szerzője készítette fel a Habeas Corpus Munkacsoport jogsegélyszolgálata keretében. A sértettek nevének kezdőbetűi sem a valódiak.)
A szerző a Habeas Corpus Munkacsoport aktivistája.
