A Miniszterelnöki Hivatal összeállítást készített a hazát külföldön lejárató magyar közéleti személyiségek viselt dolgairól. Kinek mondták, mit mondtak. A lejáratók közt ott van Kovács László és Magyar Bálint, aztán Kéri László politológus (aki egy német lapnak azt a vérlázító, denunciáns nyilatkozatot találta tenni, hogy a kormány nehezen tűri a kritikát: hát nem pofán kéne vágni az ilyet?) meg néhány zsidó vallási vezető, akik arról adtak számot külföldi lapoknak, hogy kissé nyugtalanítja őket a kormány és az antiszemita MIÉP combozása az asztal alatt.
Az, hogy egy közepesen fejlett banánköztársaságban sem divat manapság B-listázni, egy dolog. Konkrétan: a kormány dolga. Ez az egész trükkösködés a kormány dolga, és megint nem arról szól, amiről hinnénk. A sztorinak például semmi köze a külföldhöz, hogy ott mit gondolnak felőlünk. Gondoljanak, amit akarnak, az az Orbán-kormányt regnálásának kezdete óta nem nagyon zavarja, hisz lejáratják ők magukat önerőből is. Orbán, akit az európai nagypolitikában két-három éve még amolyan Wunderkindnek tartottak, mára szívós munkával elérte, hogy leginkább a ká-európai suttyót lássák benne. (Utolsó, nemzetközileg is értékelhető fellépése tavaly, a NATO-bombázásokkor történt.) Ha az elmúlt két évben valami ártott az "országimázsnak", az szerény meglátásunk szerint leginkább a magyar miniszterelnök hepciáskodása volt az európai kormányok többségét alkotó baloldali pártokkal szemben; esetleg Orbán egykori mentorának és atyai pártfogójának, Otto von Lambsdorf grófnak az ő átkúrása a palánkon a Liberális Internacionáléból történt kilépés apropóján; az, hogy a miniszterelnök olyan kétes európai egzisztenciák társaságában érzi magát a legjobban, mint Schüssel osztrák kancellár vagy Stoiber bajor miniszterelnök; vagy akár a kormányoldal egyre erősödő külfölditőke-ellenes retorikája. Orbánt ennek megfelelően legutóbb Budapesten Gerhard Schröder alázta meg: a magyar miniszterelnöknek mindössze egy röpke munkareggelire sikerült bejelentkeznie a szocialisták kongresszusán tvisztelő német kancellárhoz. Ezért egyébként nyilvánvalóan nem lehet más a hibás, mint Kéri László és Zoltay Gusztáv.
Ám hangsúlyozzuk, ez nem érdekli őket. Nem ez érdekli őket. A pillanatnyi hivatalos kormányálláspont szerint elvagyunk, mint a befőtt, itt, Európa szíviben egyedül is. Csak rend legyen, fegyelem. Ha nincs, csinálunk.
Listákkal, például.
