Álmodozások kora - Beteg-e a magyar futball?

  • Murányi András
  • 2009. szeptember 24.

Publicisztika

Eljött hát a nagy és dicsőséges futballősz: magyarnak lenni jó. Kicsi és nagy önfeledten lépdel a stadion felé, a rég nem látott haver meccsjegyért könyörög, a portás pedig C. Ronaldo lövését elemzi a lift előtt.

Eljött hát a nagy és dicsőséges futballősz: magyarnak lenni jó. Kicsi és nagy önfeledten lépdel a stadion felé, a rég nem látott haver meccsjegyért könyörög, a portás pedig C. Ronaldo lövését elemzi a lift előtt.

A vidéki jobbszélső meccsmámorban mikrofont ragad, s tavaszi hadjáratát meg a Hajdúság új stadionját vizionálja augusztusban. Erre a túloldal előrántja higgadt kapusát: "Elmész a fiúkhoz Telkibe, megebédelsz, váratlanul mezt húzol, és a tizenegyesnél eldőlsz balra. Nyugi, oda is rúgják majd."

Az utcákon, tereken tömeg, az internetes fórumokon hőseposzt zengő polgárok: "Aki nem szurkol, az nem magyar!" Kolléga ideges lesz: "Bocs, kijutottunk volna a vb-re, alázzuk a Liverpoolt?" Vita nem kerekedik, szitokáradat zúdul rá. Az MLSZ-elnököt kitüntetik, szinte már Dél-Afrikában vagyunk. Válogatottunk "szerethető", oda-vissza verte Albániát és Máltát: mi kell még?

Szemlesütve botorkálunk az archívumban, mi is volt a vezérfonal, amikor... Mészöly kapitány 1981 őszén, a norvégok elleni sorsdöntő vb-selejtező előtt "magabiztosságról, de nem elbizakodottságról" beszél, s elengedi Nyilasit Párizsba: az Ezüstcipőt, a második legjobb európai góllövőnek járó díjat hozza haza. Aztán 4-1-gyel söprik arrébb az angolokat felülmúló északi garnitúrát: "Szabad az út Spanyolországba." Kedves és szép szavak a cikkben, de "továbbra sincs nyugalom". Úgy ám: a vb-n is illene mutatni valamit, ráadásul a bajnokság nívója romlik, nem lesz ennek jó vége. Marketing gyanánt Törőcsik és Nyilasi főszereplésével kislemezt dobnak piacra; s kinyomatnak még néhány csapatképes kártyanaptárt is, jó lesz a Pataki Ági mellett. "Más világ volt - bólint idősebb pályatársunk. - Jobbnak nem mondanám, ellenben nem hergeltek senkit: Luxemburg gyalulása nem kapott nyolc oldalt, Buda elvtársnak se adtak érte kitüntetést."

Négy évvel később, 1985-ben speciel a világranglista élén áll a csapat. Kvalifikációbeli riválisain túl lenyomta az NSZK-t meg Brazíliát, a bécsi vb-selejtezőn pedig úgy veri a sztárokkal teli Ausztriát, hogy Baumann svájci bíró kis hoszszabbítást jelző intését látva Krankl és Prohaska kétségbeesetten mutatja: "Ne!" A válogatottat illetően mindmáig ez a 3-0 volt az utolsó euforikus pillanat: a másnapi cím (másolva a tutit): "Szabad az út Mexikóba". A konklúzió pedig: "Dicséret Mezey Györgynek, valamennyi játékosnak, mindazoknak, akik részt vettek a magyar futball látványos feltámasztásában!"

Feltámasztásában...

Jézus, milyen állapotok lehettek akkor, ha a kétciklusnyi szünet után 1978-ban és 1982-ben is vb-t járt labdarúgósportunk időközben felfeszíttetett és elhalálozott? Citálnánk még, hogy akkoriban a konkrét eredményt, kivált az 50-es, 60-as évek sikerkorszakát tekintették kiindulási alapnak, csak ez így már annyira demagóg, hogy a legjobb volna kihúzni a komplett mondatot.

*

2009 van, a svédek és a portugálok elleni "biztató vereségek" időszaka, amikor még ezen produkcióknak is örülni kell nagyon.

Örülünk is. Széles mosollyal üdvözöltük például Platini UEFA-vezér újítását, miszerint a keleti blokk végre elkerüli a vad kapitalistákat, ekként - BL-főtábla ürügyén - nem az Arsenal húzza végig kis hazánk reprezentánsát a felszentelt magyar gyöpön, hanem elég bevágni néhányat a Kalmarnak, a Tallinn-nak és a Levszkinek. A megvalósítás persze nem ilyen egyszerű, de végre hasonszőrűekkel lehet verekedni, s nem a nehézfiúk jönnek rendet tenni.

Kis lépés az UEFA-nak, nagy lépés a Debrecennek?

A hajdúsági egylet "csak" 1-0-ra kapott ki Liverpoolban: ám ettől még Kiss Zoltán a nagyerdei központban, Steven Gerrard a melwoodi akadémián serdült - jobb lenne, ha negyvenkét pontos betűvel senki nem keltene alaptalan reményeket. Minden mozdulat, amit a BL-ben tesznek meg honfiúink: ajándék. A hátrány akkor is behozhatatlan, ha - úgy hatvanöt százalékon pörgő ellenféllel szemben - elszántsággal, motivációval alkalmilag jelentősen csökken a különbség. "Ha a Los Angeles Lakers tízből kilencszer 135-42 körül verné a Körmendet, akkor egy kifutott 114-67-et bravúrként értékelnénk, nem?" - témázik e-mailen az Európa-hírű kosáredző.

"Minimum tizenöt év" - mondta évtizede, a lemaradást elemezve Bicskei Bertalan volt szövetségi kapitány, az 1984-ben Eb-aranyérmet szerzett ifiválogatott szakvezetője; le is hurrogták, a futballban élők nem szeretik az effajta párhuzamot: talán azért nem, mert a futballból élnek. Egy tévéműsorban magam is feddést kaptam a korábbi zseniális középhátvédtől: "Mi az, hogy a vállalkozó kedvet nem Magyarországon nevelték a válogatott játékosokba?! Hát hol?!" Hát külföldön, köhintettem, s a megannyi sírásba hajló telefonbeszélgetésre gondoltam: "Itt az edzésen is úgy csúsznak oda, úgy lőnek, hogy azt se tudom, hogy hívnak. Nehéz átállni erre a ritmusra." Királytól Dárdain át Hajnalig számos viszontagságos karriernyitány képe cikázik az agyban, ugyanakkor nincs vita: akadnak európai szintű magyar labdarúgók. Ellenben a haver röhögve hív: "Láttad, hogy néznek ki ezek a svédek? Hozzájuk képest mi ifiválogatott vagyunk." A lemaradás nem nőtt, de számottevően nem is csökkent.

"A földön kell járni" - csatlakozik Herczeg, Debrecen új királya. Segítőinek egyike, Bücs gondterhelten néz: a liverpooli 1-0 arra inti majd a Lyont meg a Fiorentinát, hogy a Loki ellen nem elég a cipőt kitenni a kétcentisre nyírt fűre. De ezek legalább kellemes gondok, Magyarország pedig mámoros az antrétól. Akik két hete még a válogatottra pakoltak föl mindent, most a Debrecent tuningolják. Az alap adott, s mintha már oldódna a csoportbeosztáskor érzett sokk: "Gerrard semmi extrát nem mutatott, nem kellett elájulni tőle" - összegez Kiss labdarúgó. Néhány nap, s talán már abban a tudatban korzózik a főutcán: jobb is, mint angol kollégája.

A szerző a Népszabadság újságírója.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.